Medve várta az éjszakai udvarlót

Itt van! Nézd, éppen szembejön velünk! Húzódjunk be a bokrok mögé, aztán ha ideér,  jöhetnek a kövek

Este fél tizenegy volt. Feri fáradtan lépett fel a rozoga autóbusz lépcsőjére. A hátsó ülések felé pillantott, s elégedetten nyugtázta, hogy még van hely. Az ablak mellé ült, így nyugodtan neki támaszthatta a fejét. Aludni szeretett volna. Nem kedvelte túlságosan a délutáni váltást, az egész napja rámegy az embernek.  De a jó munkahelyet meg kell becsülni, ritka az manapság. Egyébként sokkal többet dolgozik otthon, amikor délelőttös. Olyankor a mezei munka is várja. Segítenie kell a szüleinek. Az legalább nem egyhangú. Egy méhes közelében van a kaszálójuk, a múltkor is csuda érdekes volt.

Javában rázták a rendet, amikor arra figyeltek fel, hogy egy sötét alak magasra emel, majd földhöz vág egy kaptárt. Hamar rájöttek, hogy a fekete alak egy megtermett medve, aki éppen egy kis édességet szerez magának. Milyen okos! Tudta, miként kell megszabadulni a méhektől. Nem támadták meg – esetleg egy-kettő – hanem szétszéledtek. A mackó meg vígan csemegézett a mézből. Aztán, mintha mi sem történt volna, nyugodtan továbbállt. Mindenesetre nem szeretne vele találkozni.

Addig töprengett, hogy közben hazaértek.

– Kisgörgény! Végállomás, leszállás! – kiáltotta tréfásan a buszsofőr.

Feltápászkodott. Az utcán csak a hold és néhány ablak fénye világított.

– Szevasz, Feri! – találta szembe magát barátjával, Sanyival. – Segítesz nekem?

– Hmmm?

– Figyelj, tudod, hogy minden este járok Katihoz.

– Hogyne tudnám? Komoly udvarló vagy.

– Igen, de van egy kis gond. Egy nagy, fekete kutya. A Csókaváriék kutyája. Nem hagy békén. Állandóan megkerget. Ma is majdnem megharapott.

– Vegyek egy szájkosarat?

– Francokat. Meg kellene dobáljuk egy kicsit, hadd ijedjen meg ő is.

– Nem lesz ettől még mérgesebb?

– Á, dehogy. Érezze, hogy nem ő az úr a környéken.

Együtt baktattak tovább a sötétben. Egészen addig, amíg Sanyi hirtelen meg nem ragadta a Feri karját.

– Itt van! Nézd, éppen szembejön velünk! Húzódjunk be a bokrok mögé, aztán ha ideér, jöhetnek a kövek.

A kutya cammogva közeledett, a fiúk dobásra készen álltak. És csak álltak. Dermedten. Egyikük sem hajított el semmit. Mintha szoborrá váltak volna. Az állat csöndben elsétált. Már jó messzire lehetett, mikor Sanyi végre leengedte a kezét.  

– Hát te mért nem dobtad meg? – kérdezte suttogva.

– Vártam, hogy te dobj először.

Remegő lábakkal indultak haza.  A medve meg az erdő felé vette az irányt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése