Mesét hallgat a postástáska

Látod milyen szépen süt a nap? Megint tavasz van. S jövőben is lesz, meg azután is

Megállt. A hatalmas, barna bőrtáskát lecsúsztatta a válláról, maga mellé, a porba. Ingujjával megtörülte izzadt homlokát, újrakötötte meglazult keszkenőjét. Tenyeréből szemellenzőt formált, s a pad irányába tekintett.

Elmosolyodott. Ahogy remélte, Biri  kinn ült a ház előtt. Fölkapta a táskát, és megszaporázta lépteit.

– Na, megjüttél? – húzta fel a szemöldökét Biri.

– Meg. Gondoltam, egy kicsit leülek.

– Ejsze a véginél tartsz?

– Már csak egy pár ház van.

Egy darabig hallgattak. A hirdető érkezett, azt figyelték. Dávid bá látta, hogy ott ülnek, s pont előttük állt meg. Megpörgette a dobot, aztán torkaszakadtából elkezdett  kiabálni:

Figyelem! Figyelem! Holnap öste nyóckor juhpásztor választás lesz a kultúrban! Aki érdekelt, jelenjen meg!

Azzal tovább ballagott. Biri elkezdte szemlélni az átellenben lévő ház tetőzetét, Lina a körmeit. Közben arra gondolt, hogy a táska is megérdemelné, hogy ne a földön heverjen. Fölemelte. Még mindig nehéz volt, habár az újságok nagy részét már kiosztogatta.

– Még bírad, te Lina?

– Még igen. Kell segítsek az onokámnak, Biri.

– Hát igen. Segítségnek még jók vagyunk… esetleg. Eltelt felettünk az idő, az a baj.

– Az. Pedig mi is ügyes fehérnépek voltunk valamikor! Mennyit dógoztunk!

– Ez igaz. Főleg te, Lina! Nem irigyeltelek. Özvegyen, két gyermekkel, sok főddel, sok adóval.

– Két világháborút is végigéltünk, Biri! Éheztünk, a földeken voltunk látástól vakulásig, mégis mindent elvettek tőlünk. Most csak a kertfőd van, az a miénk. Meg amit réánkdobnak, ha meghalunk.

– Ne beszélj a halálról, Lina! Hol van az még? Látod milyen szépen süt a nap? Megint tavasz van. S jövőben is lesz, meg azután is.

– Jól van, megint  igazad van .

Feltápászkodott. Apró léptekkel indult hazafelé. Néhány levelet, napilapot még becsúsztatott a postaládákba, s már otthon is volt.

– Mámi! Mámi! – szaladtak felé a dédunokái.

– Megjöttem! – ölelte át a kicsiket,

– Mondjál nekünk mesét! Mondd el Düffendurcot!

– Na gyertek… Hol volt, hol nem volt…

És mesélt. A nagy, vastag bőrből készült postástáska akkor is mellette volt. Mintha ő is hallgatta volna.

A gyerekek lassan elszenderedtek a halk duruzsolásra. Mámi is. Mire az unokája hazaért, mindhárman édesdeden szunyókáltak. Mosolyogva. Mintha a mese folytatását látták volna álmukban.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése