Talpra magyar ­­– titokban, az autóbuszon

Szerencsére egyetlen besúgó sem tartózkodott körülötte

Valamikor a különböző világi ünnepek eltörpültek az egyháziak mellett. Karácsony és Húsvét mindig jelentőséggel bírt, a hagyományoknak megfelelően zajlott, és mindkettőnek megvolt a maga különleges, felemelő, varázslatos  hangulata. A születésnapok is nagyon fontosak voltak, akárcsak a névnapok, ellenben az állami ünnepek általában hidegen hagytak bennünket.

Hogy mit kellett ünnepelnünk? Főleg a nemzetközi napokat, mint március nyolc, május elseje, május kilencedike. Természetesen a legnagyobb csindaratta Románia nemzeti ünnepén, augusztus huszadikán volt, amikor felvonulásra cipelték az embereket a rekkenő hőségben, ahol éljenezhették az államot, a kommunista pártot meg az imádott pártelnököt. Aki valamilyen módon mégis megmenekült ettől, annak ott volt a Somostető, ahol hosszas sorban állás után vehetett – ha még jutott – néhány miccset. Aztán megehette, ha még volt hozzá kedve, esetleg meglátogathatta az állatkertet jobb híján.

Nekünk, gyermekeknek Székelyvaján, ennél sokkal érdekesebb volt az augusztus huszadika környékén tartott búcsú. Ez Ákosfalván, a községközpontban zajlott, és azt jelentette számunkra, hogy van lupuhinta, görögdinnye, és lehet vásárolni apró mütyürkéket. Mindig gyalog sétáltuk le a négy kilométernyi távolságot, mert vasárnapi autóbuszt nem volt érdemes várni. Mire odaértünk, annyira szomjasak voltunk, hogy vettünk egy görögdinnyét, leültünk a fűbe, és együltünkben megettük. Aztán terepszemlét tartottunk az árufelhozatal fölött, vásároltunk egy-két gyűrűt, karkötőt, similabdát, majd felültünk a lupuhintának nevezett körhintára. Ez volt a fénypont. Miután alaposan kihintáztuk magunkat, indulhattunk is haza, mert egy félórába telt az út.

A gyermeknapot az iskola tanárai szervezték. Ilyenkor az Áj-erdőbe kirándultunk, ahol tájékozódási verseny, zsákbafutás, kötélhúzás zajlott. A vetélkedők végeztével szalonnát sütöttünk, és vígan lakmároztunk.

Magyar vonatkozású ünnepeket nem tarthattunk, forradalmias magyar verseket – hivatalosan – nem szavalhattunk. Vagyis nem büntetlenül. Egyedül a magyartanárunk kockáztatta meg néhányszor – egy-két pohárnyi bor után, hazafelé az autóbuszon – hogy elszavalta a Talpra magyart meg a Szózatot. Szerencsére egyetlen besúgó sem tartózkodott körülötte. A gyerek- és ifjúsági lapokhoz is hiába küldtünk be verseket, írásokat, amelyeket a természet szépségeiről írtunk, senki sem törődött velük. A tanárom felvilágosított:

– A hazáról kell írni, arra vevők!

Ekkor írtam egy versikét az én szép hazámról, s máris nyereményben részesültem.

Ünnepeljünk hát, ha úgy érezzük. Egyszerű, de fontos apróságokat, a mindennapokat, forradalmakat, bármit. Az ünnepek bennünk rejtőznek, érzéseink váltják ki őket. Ami szívből jön, ami a génjeinkbe már születésünk előtt bevésődött, az ünneplésre késztet.

Most szabad.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése