Talpra magyar ­­– titokban, az autóbuszon

Szerencsére egyetlen besúgó sem tartózkodott körülötte

Valamikor a különböző világi ünnepek eltörpültek az egyháziak mellett. Karácsony és Húsvét mindig jelentőséggel bírt, a hagyományoknak megfelelően zajlott, és mindkettőnek megvolt a maga különleges, felemelő, varázslatos  hangulata. A születésnapok is nagyon fontosak voltak, akárcsak a névnapok, ellenben az állami ünnepek általában hidegen hagytak bennünket.

Hogy mit kellett ünnepelnünk? Főleg a nemzetközi napokat, mint március nyolc, május elseje, május kilencedike. Természetesen a legnagyobb csindaratta Románia nemzeti ünnepén, augusztus huszadikán volt, amikor felvonulásra cipelték az embereket a rekkenő hőségben, ahol éljenezhették az államot, a kommunista pártot meg az imádott pártelnököt. Aki valamilyen módon mégis megmenekült ettől, annak ott volt a Somostető, ahol hosszas sorban állás után vehetett – ha még jutott – néhány miccset. Aztán megehette, ha még volt hozzá kedve, esetleg meglátogathatta az állatkertet jobb híján.

Nekünk, gyermekeknek Székelyvaján, ennél sokkal érdekesebb volt az augusztus huszadika környékén tartott búcsú. Ez Ákosfalván, a községközpontban zajlott, és azt jelentette számunkra, hogy van lupuhinta, görögdinnye, és lehet vásárolni apró mütyürkéket. Mindig gyalog sétáltuk le a négy kilométernyi távolságot, mert vasárnapi autóbuszt nem volt érdemes várni. Mire odaértünk, annyira szomjasak voltunk, hogy vettünk egy görögdinnyét, leültünk a fűbe, és együltünkben megettük. Aztán terepszemlét tartottunk az árufelhozatal fölött, vásároltunk egy-két gyűrűt, karkötőt, similabdát, majd felültünk a lupuhintának nevezett körhintára. Ez volt a fénypont. Miután alaposan kihintáztuk magunkat, indulhattunk is haza, mert egy félórába telt az út.

A gyermeknapot az iskola tanárai szervezték. Ilyenkor az Áj-erdőbe kirándultunk, ahol tájékozódási verseny, zsákbafutás, kötélhúzás zajlott. A vetélkedők végeztével szalonnát sütöttünk, és vígan lakmároztunk.

Magyar vonatkozású ünnepeket nem tarthattunk, forradalmias magyar verseket – hivatalosan – nem szavalhattunk. Vagyis nem büntetlenül. Egyedül a magyartanárunk kockáztatta meg néhányszor – egy-két pohárnyi bor után, hazafelé az autóbuszon – hogy elszavalta a Talpra magyart meg a Szózatot. Szerencsére egyetlen besúgó sem tartózkodott körülötte. A gyerek- és ifjúsági lapokhoz is hiába küldtünk be verseket, írásokat, amelyeket a természet szépségeiről írtunk, senki sem törődött velük. A tanárom felvilágosított:

– A hazáról kell írni, arra vevők!

Ekkor írtam egy versikét az én szép hazámról, s máris nyereményben részesültem.

Ünnepeljünk hát, ha úgy érezzük. Egyszerű, de fontos apróságokat, a mindennapokat, forradalmakat, bármit. Az ünnepek bennünk rejtőznek, érzéseink váltják ki őket. Ami szívből jön, ami a génjeinkbe már születésünk előtt bevésődött, az ünneplésre késztet.

Most szabad.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése