A kis szolgálólánykának a gerlék énekeltek

Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait

– Tessék – válaszolta  János kelletlenül az erőteljes  kopogásra, ugyanis észrevette, hogy az iskolaigazgató áll a tornácon.

Róza gyorsan befordult az elsőházba, nem akart részese lenni ennek a beszélgetésnek. Nagyon jól ismerte az apja álláspontját, tudta mire számíthat. Pedig ő úgy szeretett volna iskolába járni! Nincsenek rászorulva arra, hogy ő mindenképpen cselédnek álljon. Bezzeg a barátnőit nem kényszerítik! Csak az ő apja ilyen elszánt, s ha nem tesz kedvére, a nadrágszíj előkerülhet.

A beszélgetés foszlányai eljutottak hozzá:

– Nagyon jól bánik a számokkal, könyvelőnő lehetne belőle.

– Szóba sem jöhet! Már rég eldöntöttük, hogy a hetedik osztály befejezése után szolgálni megy. Úgyis férjhez fog menni, szüksége van a házvezetési tapasztalatokra!

– Ma már más világot élünk, János! A nők is mehetnek dolgozni.

– Én nem bánom, Róza nem tanul tovább.

– Kérem, gondolkodjon még! Adjon neki egy lehetőséget!

Két hét múlva Rózát bevitték Marosvásárhelyre. Nem egy palotába, hanem egy egyszerű, háromszobás lakásba. Még a szobája sem volt igazi, a nappaliban aludhatott éjszaka, mire a háziak felkeltek, már rég talpon kellett lennie. Szekrényként egy befalazott ajtókeret szolgált, abban tarthatta kevéske holmiját. A nagysága kiadta a parancsokat:

– 5-kor felkelsz, elkészíted a reggelit, kitakarítod a konyhát. A férjemmel fél hétkor távozunk, te költsd fel Misikét, etesd meg, vidd el az óvodába, aztán takarítsd ki a hálószobát, főzzél ebédet, mosd ki a szennyest. Délben hozd haza Misikét, adj neki ebédet, s amíg hazaérünk, altasd el. Miután mi is ebédeltünk, és mosogattál, elviszed Misikét a játszótérre. Úgy vigyázol rá, mint a szemed fényére! 6-ig érjetek haza, mert vacsorát kell főznöd, feltálalnod, majd mosogatnod, kitakarítanod. Amíg mi le nem feküdtünk, addig a konyhában van a helyed. Értetted?

Könnyeivel küszködve bólintott. Átöltözött, s máris munkához látott. Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait, rosszalkodásait. A legszebb dolog az akkori életében a gerlék éneke volt, azt hallgatta percekig, miután Misikét az óvodában hagyta. Sajnos nem volt sok ideje ácsingálni, várta a rengeteg munka. A nagysága teljesen lehetetlen helyeken húzta végig az ujjait, így ellenőrizve a portörlést, felemelte a legkisebb szőnyegeket is, hogy lássa, ki volt-e seperve alatta.

A legnagyobb gubancot mégis Misike jelentette, aki nagyon helytelen, rosszétkű, gonoszkodó gyerek volt. Azt hitte, hogy Rózával bármit megtehet, mert ő csak egy szolgáló. Legalább tízszer megkerülték az asztalt, amíg néhány falatot lenyelt, a levesének felét rendszerint Rózára öntötte. A játszótéren minden gyerekkel verekedett, ezért senki sem akart barátkozni vele, Rózának kellett vele játszania. A nagysága szerint természetesen a többi gyerek volt a hibás, na meg Róza, ezért is őt szidták meg. A csúfolódás volt a legfájdalmasabb: el kellett tűrnie egy hatéves gyereknek, hogy kineveti, szegénynek, butának, idétlennek nevezi.

Eltelt egy év, eltelt kettő. Róza tizenhét éves, gyönyörű lánnyá vált. Rávette az apját, hogy keressen egy másik helyet neki, ha már iskolába amúgy sem engedi. Itt egy kicsivel jobb volt, de még mindig csak egy szolgáló volt a sok közül. Közben megismerkedett egy jóképű legénnyel, egymásba szerettek. Rózának megvolt a staférungra valója, újabb két év múlva összeházasodtak.

És végre szabad volt!  Tanulni kezdett, nemsokára már egy hivatalban dolgozott. Nagyon szerette a munkáját, onnan ment nyugdíjba.

De ma sem érti, miért kellett annak idején cselédként dolgoznia. Hogy megtanuljon tűrni? Vagy csupán a szokás miatt? Most is keresi a válaszokat, pedig tudja, hogy nem kap feleletet senkitől. Már nem.

Szerző: 2019. 02. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése