Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A kis szolgálólánykának a gerlék énekeltek
Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait
– Tessék – válaszolta János kelletlenül az erőteljes kopogásra, ugyanis észrevette, hogy az iskolaigazgató áll a tornácon.
Róza gyorsan befordult az elsőházba, nem akart részese lenni ennek a beszélgetésnek. Nagyon jól ismerte az apja álláspontját, tudta mire számíthat. Pedig ő úgy szeretett volna iskolába járni! Nincsenek rászorulva arra, hogy ő mindenképpen cselédnek álljon. Bezzeg a barátnőit nem kényszerítik! Csak az ő apja ilyen elszánt, s ha nem tesz kedvére, a nadrágszíj előkerülhet.
A beszélgetés foszlányai eljutottak hozzá:
– Nagyon jól bánik a számokkal, könyvelőnő lehetne belőle.
– Szóba sem jöhet! Már rég eldöntöttük, hogy a hetedik osztály befejezése után szolgálni megy. Úgyis férjhez fog menni, szüksége van a házvezetési tapasztalatokra!
– Ma már más világot élünk, János! A nők is mehetnek dolgozni.
– Én nem bánom, Róza nem tanul tovább.
– Kérem, gondolkodjon még! Adjon neki egy lehetőséget!
Két hét múlva Rózát bevitték Marosvásárhelyre. Nem egy palotába, hanem egy egyszerű, háromszobás lakásba. Még a szobája sem volt igazi, a nappaliban aludhatott éjszaka, mire a háziak felkeltek, már rég talpon kellett lennie. Szekrényként egy befalazott ajtókeret szolgált, abban tarthatta kevéske holmiját. A nagysága kiadta a parancsokat:
– 5-kor felkelsz, elkészíted a reggelit, kitakarítod a konyhát. A férjemmel fél hétkor távozunk, te költsd fel Misikét, etesd meg, vidd el az óvodába, aztán takarítsd ki a hálószobát, főzzél ebédet, mosd ki a szennyest. Délben hozd haza Misikét, adj neki ebédet, s amíg hazaérünk, altasd el. Miután mi is ebédeltünk, és mosogattál, elviszed Misikét a játszótérre. Úgy vigyázol rá, mint a szemed fényére! 6-ig érjetek haza, mert vacsorát kell főznöd, feltálalnod, majd mosogatnod, kitakarítanod. Amíg mi le nem feküdtünk, addig a konyhában van a helyed. Értetted?
Könnyeivel küszködve bólintott. Átöltözött, s máris munkához látott. Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait, rosszalkodásait. A legszebb dolog az akkori életében a gerlék éneke volt, azt hallgatta percekig, miután Misikét az óvodában hagyta. Sajnos nem volt sok ideje ácsingálni, várta a rengeteg munka. A nagysága teljesen lehetetlen helyeken húzta végig az ujjait, így ellenőrizve a portörlést, felemelte a legkisebb szőnyegeket is, hogy lássa, ki volt-e seperve alatta.
A legnagyobb gubancot mégis Misike jelentette, aki nagyon helytelen, rosszétkű, gonoszkodó gyerek volt. Azt hitte, hogy Rózával bármit megtehet, mert ő csak egy szolgáló. Legalább tízszer megkerülték az asztalt, amíg néhány falatot lenyelt, a levesének felét rendszerint Rózára öntötte. A játszótéren minden gyerekkel verekedett, ezért senki sem akart barátkozni vele, Rózának kellett vele játszania. A nagysága szerint természetesen a többi gyerek volt a hibás, na meg Róza, ezért is őt szidták meg. A csúfolódás volt a legfájdalmasabb: el kellett tűrnie egy hatéves gyereknek, hogy kineveti, szegénynek, butának, idétlennek nevezi.
Eltelt egy év, eltelt kettő. Róza tizenhét éves, gyönyörű lánnyá vált. Rávette az apját, hogy keressen egy másik helyet neki, ha már iskolába amúgy sem engedi. Itt egy kicsivel jobb volt, de még mindig csak egy szolgáló volt a sok közül. Közben megismerkedett egy jóképű legénnyel, egymásba szerettek. Rózának megvolt a staférungra valója, újabb két év múlva összeházasodtak.
És végre szabad volt! Tanulni kezdett, nemsokára már egy hivatalban dolgozott. Nagyon szerette a munkáját, onnan ment nyugdíjba.
De ma sem érti, miért kellett annak idején cselédként dolgoznia. Hogy megtanuljon tűrni? Vagy csupán a szokás miatt? Most is keresi a válaszokat, pedig tudja, hogy nem kap feleletet senkitől. Már nem.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése