A kis szolgálólánykának a gerlék énekeltek

Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait

– Tessék – válaszolta  János kelletlenül az erőteljes  kopogásra, ugyanis észrevette, hogy az iskolaigazgató áll a tornácon.

Róza gyorsan befordult az elsőházba, nem akart részese lenni ennek a beszélgetésnek. Nagyon jól ismerte az apja álláspontját, tudta mire számíthat. Pedig ő úgy szeretett volna iskolába járni! Nincsenek rászorulva arra, hogy ő mindenképpen cselédnek álljon. Bezzeg a barátnőit nem kényszerítik! Csak az ő apja ilyen elszánt, s ha nem tesz kedvére, a nadrágszíj előkerülhet.

A beszélgetés foszlányai eljutottak hozzá:

– Nagyon jól bánik a számokkal, könyvelőnő lehetne belőle.

– Szóba sem jöhet! Már rég eldöntöttük, hogy a hetedik osztály befejezése után szolgálni megy. Úgyis férjhez fog menni, szüksége van a házvezetési tapasztalatokra!

– Ma már más világot élünk, János! A nők is mehetnek dolgozni.

– Én nem bánom, Róza nem tanul tovább.

– Kérem, gondolkodjon még! Adjon neki egy lehetőséget!

Két hét múlva Rózát bevitték Marosvásárhelyre. Nem egy palotába, hanem egy egyszerű, háromszobás lakásba. Még a szobája sem volt igazi, a nappaliban aludhatott éjszaka, mire a háziak felkeltek, már rég talpon kellett lennie. Szekrényként egy befalazott ajtókeret szolgált, abban tarthatta kevéske holmiját. A nagysága kiadta a parancsokat:

– 5-kor felkelsz, elkészíted a reggelit, kitakarítod a konyhát. A férjemmel fél hétkor távozunk, te költsd fel Misikét, etesd meg, vidd el az óvodába, aztán takarítsd ki a hálószobát, főzzél ebédet, mosd ki a szennyest. Délben hozd haza Misikét, adj neki ebédet, s amíg hazaérünk, altasd el. Miután mi is ebédeltünk, és mosogattál, elviszed Misikét a játszótérre. Úgy vigyázol rá, mint a szemed fényére! 6-ig érjetek haza, mert vacsorát kell főznöd, feltálalnod, majd mosogatnod, kitakarítanod. Amíg mi le nem feküdtünk, addig a konyhában van a helyed. Értetted?

Könnyeivel küszködve bólintott. Átöltözött, s máris munkához látott. Végezte a dolgát csöndesen, tűrte gazdasszonya szidalmait, a Misike csúfolódásait, rosszalkodásait. A legszebb dolog az akkori életében a gerlék éneke volt, azt hallgatta percekig, miután Misikét az óvodában hagyta. Sajnos nem volt sok ideje ácsingálni, várta a rengeteg munka. A nagysága teljesen lehetetlen helyeken húzta végig az ujjait, így ellenőrizve a portörlést, felemelte a legkisebb szőnyegeket is, hogy lássa, ki volt-e seperve alatta.

A legnagyobb gubancot mégis Misike jelentette, aki nagyon helytelen, rosszétkű, gonoszkodó gyerek volt. Azt hitte, hogy Rózával bármit megtehet, mert ő csak egy szolgáló. Legalább tízszer megkerülték az asztalt, amíg néhány falatot lenyelt, a levesének felét rendszerint Rózára öntötte. A játszótéren minden gyerekkel verekedett, ezért senki sem akart barátkozni vele, Rózának kellett vele játszania. A nagysága szerint természetesen a többi gyerek volt a hibás, na meg Róza, ezért is őt szidták meg. A csúfolódás volt a legfájdalmasabb: el kellett tűrnie egy hatéves gyereknek, hogy kineveti, szegénynek, butának, idétlennek nevezi.

Eltelt egy év, eltelt kettő. Róza tizenhét éves, gyönyörű lánnyá vált. Rávette az apját, hogy keressen egy másik helyet neki, ha már iskolába amúgy sem engedi. Itt egy kicsivel jobb volt, de még mindig csak egy szolgáló volt a sok közül. Közben megismerkedett egy jóképű legénnyel, egymásba szerettek. Rózának megvolt a staférungra valója, újabb két év múlva összeházasodtak.

És végre szabad volt!  Tanulni kezdett, nemsokára már egy hivatalban dolgozott. Nagyon szerette a munkáját, onnan ment nyugdíjba.

De ma sem érti, miért kellett annak idején cselédként dolgoznia. Hogy megtanuljon tűrni? Vagy csupán a szokás miatt? Most is keresi a válaszokat, pedig tudja, hogy nem kap feleletet senkitől. Már nem.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése