Farsang a mi időnkben

Szülők nagyszülők ülték körbe a termet, falvédőknek neveztük őket a hátuk mögött

Itt a farsang,  áll a bál! – énekeljük vidáman. Tényleg itt a farsang, de hol van a bál? Egy ideje csak kosaras bálok vannak nálunk, a hagyományos, igazi bálok ritkaságszámba mennek.

Természetesen a régi, bálozó generációnak ez megfelelő, mert kicsit üldögélünk, falatozunk, aztán táncolunk, énekelünk, nem fárasztjuk el magunkat túlságosan. A kosaras bál azonban a pároké, mi lesz így a pártalanokkal? A fiatalokkal, akiknek ismerkedniük kellene valahol más ifjakkal?

Bezzeg a mi időnkben! – mondanám, viszont ez annyira ismerős, annyiszor hallottuk annak idején, hogy inkább nem mondom. De elmesélem, hogyan báloztunk mi.

Már anyukáink is úgy mentek a bálba, hogy nagymamáink elkísérték. Ez a mi időnkben sem volt másképp. Tetszett, nem tetszett, ott ültek körben a kultúrházban, néhány olyan nénikével egyetemben, akik csupán azért jöttek, hogy lássanak-halljanak, meg legyen miről másnap beszélniük. Falvédőknek neveztük őket a hátuk mögött, egyébként ezt tudták, akárcsak a meg nem történt eseményeket, melyeket csupán feltételeztek vagy következtettek. Még a nyolcvanas években is kötelező volt a lányokat egy családtagnak elkísérnie a bálba, ha nem, akkor megszólták a lányt is, a szüleit is. Ez szégyenletes viselkedés volt.

Egy fiút sem illett visszautasítani, ha felkért táncolni, de néha megtettük. Főleg akkor, ha tudtuk, hogy az illető botlábú, vagyis nem tud táncolni. Minket már nem tudtak kimuzsikáltatni, az csak a szüleink idejében volt még divat. Úgy tanítottak, hogy egy nótát bárkivel ki lehet bírni, mennyire megviselné szegény legényt, ha a lány, akit a falu szemeláttára felkér táncolni, nem menne el véle. Hogy szegény leány agyontaposott, fájós lábbal kerül ki ebből a táncból, arról nem szólt a fáma. Szerencsére a fiúk nagy része elég jól táncolt.

Ilyenkor képek is készültek. Még most is magam előtt látom Istenit – a rendes  nevét még ma sem tudom, aki peckesen, mosolyogva jelent meg a bálokban, kattogtatta a fényképezőgépét, s minden felvétel után kijelentette:

– Isteni ! Remek kép lesz!

Aztán megkért egy-egy ügyesebb lányt, hogy osztogassa szét a képeket. Még egy kis jutalékot is kaptunk utána.

Az ötvenes-hatvanas években a báli zenekar egy prímásból, egy harmonikásból, egy cimbalmosból  meg egy dobosból állt. Ez lassacskánt átalakult, a nyocvanas évek közepétől megjelentek az elektromos hangszerek, mint gitár, szintetizátor. A zene hangosabb lett, a cimbalom sajnos feledésbe merült. A bálok hangulata fergeteges volt.

A kilencvenes évek elejétől sok minden megváltozott. Már nem volt szükség a szülők jelenlétére, a lányok nyugodtan  mehettek más faluba is bálozni.

Elsőéves főiskolás voltam, amikor Sárika barátnőmmel, akivel együtt laktunk albérletben, egy hétvégén két bálba látogattunk el. Náluk is bál volt  meg nálunk is. Vizsgaidőszak volt éppen, mi meg a hétvégét átmulattuk. Hétfőn kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mikor tanulunk egy keveset, mert a következő megmérettetés keddre esett. Hosszas töprengés után kiokoskodtuk, hogy nagyon betegek vagyunk. Azonnal felhívtam Erzsike nénit, az igazgatónőt.

– Csókolom, Erzsike néni! Nagyon-nagyon sajnálom, de nem tudunk holnap elérni  a vizsgára, mert mindketten rettenetesen rosszul vagyunk.

Erzsike néni azonban átlátott a szitán.

– Honnan telefonál, Julika? Van telefonjuk?

– Nem, egy telefonfülkéből.

– Ha odáig el tudott menni, akkor vizsgázni is el tud jönni. A viszontlátásra!

Mit tehettem mást, meg kellett jelennem. Szerencsére tízest kaptam, s nem ment el a kedvem a tánctól. Azóta se.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése