Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Magához tért a koporsóban
…s mikor meglátta hol van, úgy megijedt, hogy azonnal szörnyethalt
Néha megrémült szülőkkel találkozom, akik azon sopánkodnak, milyen óriási veszélynek vannak kitéve gyermekeik. Apácának meg papnak öltözött alakok rabolják a gyerekeket, állítják, félelemtől elszürkült arccal. Besomfordálnak az iskolákba, s onnan csak úgy kisétálnak velük.
A másik variáns az óriási, fekete autó, amely megáll az apróság mellett, aztán huss, volt gyerkőc, nincs gyerkőc. Úgy eltűntetik őket, hogy bottal lehet ütni a nyomukat. Mindez pedig valahol nem messze, valamelyik faluban történik, talán a városban, vagyis semmi konkrét helyszín. Hogy kitől hallották? Hát… innen-onnan, szomszédtól, ismerőstől, várakozás közben az orvosi kabinet előtt, de igazából már mindenki erről beszél. Persze, a tévében nem mondják be, nehogy riadalmat keltsenek. De attól még igaz!
Ilyenkor mindig eszembe jutnak a gyermekkori rémmesék, amelyeket sokáig valósnak hittem. Ezek azonban másról szóltak.
Képzeljétek, volt egyszer egy lány, aki nagyon beteg volt. Annyira, hogy úgy nézett ki, mint aki meghalt. Papot hívtak, eltemették, s bizony a három nap alatt, amíg fel volt ravatalozva, egyet sem lélegzett. De néhány nap múlva magához tért a koporsóban, s mikor meglátta, hogy hol van, úgy megijedt, hogy azonnal szörnyethalt. Az édesanyja ezt megérezte, s kiásatta a koporsót. Akkor látták, hogy a lány meg van fordulva, az arcán meg döbbenet tükröződik. Azóta is ott kísért a szelleme a temetőben, mesélte az egyik barátnőm.
Mondanom sem kell, hogy a temetőnek még a környékére sem mertem menni sokáig, főleg este vagy szürkületben. Mindig féltem az elevenen eltemetett, halott lánytól.
A másik történet a Göcs és Székelyvaja közötti ingoványos területről, a ,,mozgó föld”-ről szólt. Óvva intettek minket attól, hogy bár még a közelébe is merészkedjünk. Természetesen akkor is akadtak vállalkozó szellemű fiúk, akik megpróbálták megmérni a szobányi terület mélységét. Hosszú karókat kötöztek egymáshoz, s beengedték az iszapba. A karók süllyedtek, a fiúk tovább nyomkodták, egészen addig, amíg a rettenetesen hosszú sorozatot véglegesen el nem nyelte teljesen a láp, s még mindig érték el a fenekét. Ekkor otthagytak csapot-papot, és elszaladtak, hiszen ők is ismerték a hely legendáját:
Egy gazdag fiú szerelembe esett egy szegény lánnyal. A szülők teljes erejükből ellenezték a házasságot, a legényt azonban lehetetlen volt lebeszélni. Látván, hogy nem jutnak egyről a kettőre, a legény fogta magát, s elszöktette a lányt. Kétlovas hintón ment utána, a lány kisirült a kapun, felpattant a kedvese mellé, aztán elvágtattak. Igen ám, de a fiú apja megsejdítette a dolgot, s a nyomukba eredt. A fiatalok próbáltak minél távolabb kerülni tőle, és nem vették észre, hogy egyenesen az iszapba hajtanak. A hintó beragadt, s elkezdett lefelé ereszkedni. Szerencsére a fiatalok gyorsan kievickéltek, de a lovakat meg a hintót elnyelte a mocsár. A gazdag emberre pedig olyan hatással volt a látvány, hogy azonnal megbocsátott a szerelmespárnak, s nemsokára megtartották a lakodalmat is.
Így szól a történet. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, miképpen akarta az egész falut rettegésben tartani két tolvaj, valamikor az 1800-as évek tájékán. Ők is a temetőt szemelték ki kiindulópontnak, de sokkal drasztikusabb módon riogattak. Minden este sikongattak, furcsa, rémísztő hangokat hallattak, a sírokba meg lyukakat fúrtak, mintha azon jönnének ki éjszaka a szellemek, aztán ellepnék a cintermet. Annyira megijesztették az akkoriban még jóval babonásabb embereket, hogy sötétedés után még a legbátrabbak sem merészkedtek ki. Még azt sem bánták, hogy az éjszaka leple alatt lassan eltűntek a javaik, csak a szörnyű szellemek hagyják őket békén.
Szóval rémmesék… Valaki mindig kitalálja őket, néhányan terjesztik, sokan meg kétségbe esnek tőlük. Mihelyt nincs mitől félnünk, azonnal kitalálunk valamit. Van, aki minket ijesztget, másokat meg mi. Teljes körforgás. Eközben pedig forog a Föld, telnek a napok, a hónapok, az évek, az évszázadok; s minden a világon, kicsit másképp, de újra kezdődik.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése