Magához tért a koporsóban

…s mikor meglátta hol van, úgy megijedt, hogy azonnal szörnyethalt

Néha megrémült  szülőkkel találkozom, akik azon sopánkodnak, milyen óriási veszélynek vannak kitéve gyermekeik. Apácának meg papnak öltözött alakok rabolják a gyerekeket, állítják, félelemtől elszürkült arccal. Besomfordálnak az iskolákba, s onnan csak úgy kisétálnak velük.

A másik variáns az óriási, fekete autó, amely megáll az apróság mellett, aztán huss, volt gyerkőc, nincs gyerkőc. Úgy eltűntetik őket, hogy bottal lehet ütni a nyomukat. Mindez pedig valahol nem messze, valamelyik faluban történik, talán a városban, vagyis semmi konkrét helyszín.  Hogy kitől hallották? Hát… innen-onnan, szomszédtól, ismerőstől, várakozás közben az orvosi kabinet előtt, de igazából már mindenki erről beszél. Persze, a tévében nem mondják be, nehogy riadalmat keltsenek. De attól még igaz!

Ilyenkor mindig eszembe jutnak a gyermekkori rémmesék, amelyeket sokáig valósnak hittem. Ezek azonban másról szóltak.

Képzeljétek, volt egyszer egy lány, aki nagyon beteg volt. Annyira, hogy úgy nézett ki, mint aki meghalt. Papot hívtak, eltemették, s bizony a három nap alatt, amíg fel volt ravatalozva, egyet sem lélegzett. De néhány nap múlva magához tért a koporsóban, s mikor meglátta, hogy hol van, úgy megijedt, hogy azonnal szörnyethalt. Az édesanyja ezt megérezte, s kiásatta a koporsót. Akkor látták, hogy a lány meg van fordulva, az arcán meg döbbenet tükröződik. Azóta is ott kísért a szelleme a temetőben, mesélte az egyik barátnőm.

Mondanom sem kell, hogy a temetőnek még a környékére sem mertem menni sokáig, főleg este vagy szürkületben. Mindig féltem az elevenen eltemetett, halott lánytól.

A másik történet a Göcs és Székelyvaja közötti ingoványos területről, a ,,mozgó föld”-ről szólt. Óvva intettek minket attól, hogy bár még a közelébe is merészkedjünk. Természetesen akkor is akadtak vállalkozó szellemű fiúk, akik megpróbálták megmérni a szobányi terület mélységét. Hosszú karókat kötöztek egymáshoz, s beengedték az iszapba. A karók süllyedtek, a fiúk tovább nyomkodták, egészen addig, amíg a rettenetesen hosszú sorozatot  véglegesen el nem nyelte teljesen a láp, s még mindig érték el a fenekét. Ekkor otthagytak csapot-papot, és elszaladtak, hiszen ők is ismerték a hely legendáját:

Egy gazdag fiú szerelembe esett egy szegény lánnyal. A szülők teljes erejükből ellenezték a házasságot, a legényt azonban lehetetlen volt lebeszélni. Látván, hogy nem jutnak egyről a kettőre, a legény fogta magát, s elszöktette a lányt. Kétlovas  hintón ment utána, a lány kisirült a kapun, felpattant a kedvese mellé, aztán elvágtattak. Igen ám, de a fiú apja megsejdítette a dolgot, s a nyomukba eredt. A fiatalok próbáltak minél távolabb kerülni tőle, és nem vették észre, hogy egyenesen az iszapba hajtanak. A hintó beragadt, s elkezdett lefelé ereszkedni. Szerencsére a fiatalok gyorsan kievickéltek, de a lovakat meg a hintót elnyelte a mocsár. A gazdag emberre pedig olyan hatással volt a látvány, hogy azonnal megbocsátott a szerelmespárnak, s nemsokára megtartották a lakodalmat is.

Így szól a történet. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, miképpen  akarta az egész falut rettegésben tartani két tolvaj, valamikor az 1800-as évek tájékán. Ők is a temetőt szemelték ki kiindulópontnak, de sokkal drasztikusabb módon riogattak. Minden este sikongattak, furcsa, rémísztő hangokat hallattak, a sírokba meg lyukakat fúrtak, mintha azon jönnének ki éjszaka  a szellemek, aztán ellepnék a cintermet. Annyira megijesztették az akkoriban még jóval babonásabb embereket, hogy sötétedés után még a legbátrabbak sem merészkedtek ki. Még azt sem bánták, hogy az éjszaka leple alatt lassan eltűntek a javaik, csak a szörnyű szellemek hagyják őket békén.

Szóval rémmesék…  Valaki mindig kitalálja őket, néhányan terjesztik, sokan meg kétségbe esnek tőlük. Mihelyt nincs mitől félnünk, azonnal kitalálunk valamit. Van, aki minket ijesztget, másokat meg mi. Teljes körforgás. Eközben pedig  forog a Föld, telnek a napok, a hónapok, az évek, az évszázadok; s minden a világon, kicsit másképp, de újra kezdődik.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2018. 12. 30.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése