Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Elpárolgott a mérnök elvtárs pálinkája
Pedig Ida jól elrejtette a padláson a jókora halom búzában
Sándi bá lassan totyogott a vödörrel a kezében. Komótosan tette le a kút melletti kis vályú szélére, aztán teletöltötte.
– Ida! – kiáltotta torkaszakadtából.
Ida nem váratott magára. Fürge kis asszony volt, sovány, alacsony, de szívós. Gyorsan megkötötte álla alatt a keszkenőjét, aztán férjeura mellett termett.
– Mi a baj, Sándi lelkem? – kérdezte nyájaskodva.
Vidd hátra a vizet a marháknak, mert el kell vegyek még egy-két szerszámot, s mindjárt elkésem a munkából. Aztán hányd ki a ganét, mert arra sincs most időm.
– Jól van, már megyek is.
Felkapta a vizet, s szaporán lépdelt hátrafelé. Mire az ura megfordult, ő már az istállóban tüsténtkedett.
Erre aztán Sándi is felgyorsult. Befordult az ajtón, egyenesen a kamrába, onnan a létrán a padlásra, a padláson meg a jókora halom búzához ment. Térdre ereszkedett, s könyékig nyúlt a gabonába. Erőfeszítése nem volt hiábavaló. Egy litresüveget kotort elő, aminek az alján átlátszó folyadék lötyögött.
– A fenébe! Ez is elfogyott! – állapította meg haragosan, miután egyetlen húzással leengedte a torkán. Még észreveszi a feleségem!
Hamar leszökdécselt a létrán, fogta a csuprot, s megtöltötte vízzel. Alaposan belenyomkodta a parafadugót, aztán visszakapaszkodott a padlásra, és újra elrejtette az üveget.
– Ida! Elmentem! – szólt hátra, miután becsukta maga mögött a konyhaajtót.
Ida valószínűleg nem hallotta, mert az égvilágon semmit sem válaszolt. Így hát Sándi szépen elbattyogott, hátra sem nézett többé.
Eközben szapora kis felesége már a ganékihordással is végzett. Nem szerette azonban a tétlenséget, a konyhában keresett tennivalót magának. Éppen a hagymát aprította, mikor erőteljes kopogást észlelt.
– Tessék! – kiáltott ki.
Legnagyobb meglepetésére a mérnök állt az ajtóban. A termelőszövetkezet (kollektív) mérnöke.
– Jaj, Istenem, kutyánk-macskánk megdöglik! Fáradjon beljebb, mérnök elvtárs!
– Adjon Isten, Ida néni! – köszöntötte a mérnök, s mindjárt letelepedett egy székre.
– Mi járatban van egy ilyen úriember a mi szerény kis hajlékunkban?
– Úgy gondolom, maga azt tudja, Ida néném. Emlékszik még, mit ígért, mikor megengedtem, hogy soron kívül learassák a búzáját?
– Hogyne, mérnök elvtárs, hogy felejthetném el? A legjobb szilvapálinka van félretéve. Rögtön hozom, csak eldugtam a padláson, nehogy ez a Sándi megigya.
Térült-fordult, s már hozta is a két üveget.
– Kóstolja csak meg, ennél finomabb pálinkát biztosan nem ivott eddig! Tiszta szilvából van, a legjobb fajtából!
Korondi cserépkancsócskát emelt le a kredenc tetejéről, abba töltötte az itókát. Még egy szelet kalácsot is elővarázsolt, hogy teljes legyen a lakoma. A mérnök letört egy darabot a kalácsból, jót kortyolt a pálinkából. De mindjárt lehervadt az arcáról a mosoly.
Ida néném, miféle pálinka ez?
– Szilva, mérnök elvtárs, tiszta szilva!
– Tisztának biztos tiszta, mint a víz. Az íze is olyan.
– Az lehetetlen. Én magam töltöttem bele.
Megszagolta az üveget, azonban semmiféle pálinkaszagot nem érzett. Kibontotta a másikat is, az sem volt különb.
– Jaj, ez a Sándi! – Szégyenkezett, sopánkodott, azonban ez már semmit sem segített.
Sándi aznap sehogyan sem értette, mi okból dühös rá a mérnök, s miért ad annyi munkát, hogy alig győzi. Még túlóráznia is kellett.
De amikor hazaért…
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése