Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Elpárolgott a mérnök elvtárs pálinkája
Pedig Ida jól elrejtette a padláson a jókora halom búzában
Sándi bá lassan totyogott a vödörrel a kezében. Komótosan tette le a kút melletti kis vályú szélére, aztán teletöltötte.
– Ida! – kiáltotta torkaszakadtából.
Ida nem váratott magára. Fürge kis asszony volt, sovány, alacsony, de szívós. Gyorsan megkötötte álla alatt a keszkenőjét, aztán férjeura mellett termett.
– Mi a baj, Sándi lelkem? – kérdezte nyájaskodva.
Vidd hátra a vizet a marháknak, mert el kell vegyek még egy-két szerszámot, s mindjárt elkésem a munkából. Aztán hányd ki a ganét, mert arra sincs most időm.
– Jól van, már megyek is.
Felkapta a vizet, s szaporán lépdelt hátrafelé. Mire az ura megfordult, ő már az istállóban tüsténtkedett.
Erre aztán Sándi is felgyorsult. Befordult az ajtón, egyenesen a kamrába, onnan a létrán a padlásra, a padláson meg a jókora halom búzához ment. Térdre ereszkedett, s könyékig nyúlt a gabonába. Erőfeszítése nem volt hiábavaló. Egy litresüveget kotort elő, aminek az alján átlátszó folyadék lötyögött.
– A fenébe! Ez is elfogyott! – állapította meg haragosan, miután egyetlen húzással leengedte a torkán. Még észreveszi a feleségem!
Hamar leszökdécselt a létrán, fogta a csuprot, s megtöltötte vízzel. Alaposan belenyomkodta a parafadugót, aztán visszakapaszkodott a padlásra, és újra elrejtette az üveget.
– Ida! Elmentem! – szólt hátra, miután becsukta maga mögött a konyhaajtót.
Ida valószínűleg nem hallotta, mert az égvilágon semmit sem válaszolt. Így hát Sándi szépen elbattyogott, hátra sem nézett többé.
Eközben szapora kis felesége már a ganékihordással is végzett. Nem szerette azonban a tétlenséget, a konyhában keresett tennivalót magának. Éppen a hagymát aprította, mikor erőteljes kopogást észlelt.
– Tessék! – kiáltott ki.
Legnagyobb meglepetésére a mérnök állt az ajtóban. A termelőszövetkezet (kollektív) mérnöke.
– Jaj, Istenem, kutyánk-macskánk megdöglik! Fáradjon beljebb, mérnök elvtárs!
– Adjon Isten, Ida néni! – köszöntötte a mérnök, s mindjárt letelepedett egy székre.
– Mi járatban van egy ilyen úriember a mi szerény kis hajlékunkban?
– Úgy gondolom, maga azt tudja, Ida néném. Emlékszik még, mit ígért, mikor megengedtem, hogy soron kívül learassák a búzáját?
– Hogyne, mérnök elvtárs, hogy felejthetném el? A legjobb szilvapálinka van félretéve. Rögtön hozom, csak eldugtam a padláson, nehogy ez a Sándi megigya.
Térült-fordult, s már hozta is a két üveget.
– Kóstolja csak meg, ennél finomabb pálinkát biztosan nem ivott eddig! Tiszta szilvából van, a legjobb fajtából!
Korondi cserépkancsócskát emelt le a kredenc tetejéről, abba töltötte az itókát. Még egy szelet kalácsot is elővarázsolt, hogy teljes legyen a lakoma. A mérnök letört egy darabot a kalácsból, jót kortyolt a pálinkából. De mindjárt lehervadt az arcáról a mosoly.
Ida néném, miféle pálinka ez?
– Szilva, mérnök elvtárs, tiszta szilva!
– Tisztának biztos tiszta, mint a víz. Az íze is olyan.
– Az lehetetlen. Én magam töltöttem bele.
Megszagolta az üveget, azonban semmiféle pálinkaszagot nem érzett. Kibontotta a másikat is, az sem volt különb.
– Jaj, ez a Sándi! – Szégyenkezett, sopánkodott, azonban ez már semmit sem segített.
Sándi aznap sehogyan sem értette, mi okból dühös rá a mérnök, s miért ad annyi munkát, hogy alig győzi. Még túlóráznia is kellett.
De amikor hazaért…
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése