Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Tűzijáték az idősek otthonában
Hazafelé beszélgetünk, vajon meddig jöhetünk még? Jövőre fogunk-e még velük találkozni.
,,Vártalak titeket nagyon” mondta Jóska bácsi, akihez ilyenkor decemberben, minden évben útra kelünk egy messzi falucskába, hogy meglátogassuk és felköszöntsük születésnapja alkalmából. Idén immár a 93. életévét töltötte.
Közel van ilyenkor már a karácsony ünnepe, útközben ünnepi díszek világítanak mindenhol, ami már ráhangol minket a szeretetteli fogadtatásra. Közben félőn figyeljük nem akar-e elénk szaladni egy riadt őzike, vagy nyuszi, akik ebben az időszakban ijedten rohangálnak át az úttesten, így hát nagyon óvatosan, majd egy óra alatt érünk oda.
Kicsit elszomorító, hogy már negyedik éve az idősek otthonában kell meglátogatnunk őt, hiszen pár éve, mikor még nem érte el a bűvös kerek évfordulót, ami már akkor is igencsak szép életkor volt, még saját magát látta el otthonában. Mindig nagy szeretettel és odaadással mesél ma is róla, oly’ nehéz volt elszakadnia onnan. A felesége már évekkel ezelőtt meghalt, az egyetlen fia pedig távol él és sajnos csak nagyon ritkán tudja meglátogatni.
Amikor megálltunk az otthon előtt, nagy izgalommal kezdtünk el kipakolni a kocsiból. Volt ott mindenféle apróság… egy kis szaloncukor, mandarin, alma, mikulás, sütemény, és hát az elmaradhatatlan torta.
Közben a gondozók is szaladtak elénk segíteni, boldogan és nagy örömmel fogadtak minket. Épp uzsonnáztak az idősek, így sokkal egyszerűbb volt minden, mert már mindenki az asztalnál ült. Beköszöntem, de még nem ismerte meg Jóska bácsi a hangomat. Amikor már mindketten ott álltunk és ránk nézett, látszott a nagy mély szürke szemeiben a hirtelen felismerés és boldogság.
Nagyon várt minket… Tudta, hogy minden évben eljövünk és a lakótársai is ugyanolyan nagy boldogsággal fogadtak bennünket.
Igaz, észrevettük, egy év elteltével bizony cserélődött a csapat. Az idős néni helyén , aki mindig nagy hanggal mondott ilyenkor köszöntőt és kezdte el a szülinapi éneket már más ült. Sajnos eltávozott egy másik nyugodtabb világba ahol már nem szenved… mondták a többiek szomorúan. De akadtak többen olyanok is, akikkel még nem találkoztunk, ők is ugyanúgy örültek nekünk.
Kicsit beszélgettünk, szétosztottuk az ajándékokat, majd előkerült a torta is, és most kénytelen voltam én átvenni az ének irányítását.
Jóska bácsi meghatottan nézte a tűzijáték szikrázó fényét, majd a társai is megköszöntötték és aki lábra tudott állni, meg is puszilta. Örömteli volt őket látni, hogy mennyi szeretet van bennük. Pedig ők már megélték az életük nagy részét és csak rövid ideje ismerik egymást, mégis odafigyelnek a társaikra, ha nem is mindig megy civakodás nélkül az együttélés, mert hát ,,egy öreg fát átültetni” már nem könnyű dolog.
Voltak többen akik sajnos szomorúan nyugtázták, hogy bizony sajnos őket a saját gyermekük és rokonságuk se látogatja meg, nem hogy egy ,,idegen”. De mi nem voltunk idegenek, mert Jóska bácsi is jó volt hozzánk, amikor még jobban bírta magát, volt hogy a kertbe korán reggel lement földiepret szedni, amikor még harmatos volt minden, hogy mire a reggeli busszal bejön a patikába a gyógyszereit kiváltani még eltudja nekünk hozni. Meg még lehetne sorolni a sok kedvességét, amikor meglátogattuk és csokival várt minket, hogy ,,csak egyétek, nektek vettem”.
Most is meséli mi történt vele az utóbbi időben, majd nagyot ugrik és a régmúltról beszél, olyan dolgokról ami még egész fiatalkorában, 60-70 évvel ezelőtt történtek.
Mert ők már ilyenek a régi idők elevenebben élnek bennük, mint a közelmúltban történt dolgok és még most is ugyanolyan lelkesedéssel beszélnek róla, mintha csak tegnap történt volna.
Aztán a mesélésből hirtelen visszatérünk a valóságba, mert egy néni megkért, hogy segítsek neki a telefonját megcsinálni, mert hát a családjával nem tud beszélni, hiszen csak ez a kis szerkezet által tudja tartani a kapcsolatot, mert hát nekik is megvan a kis életük és csak ez élteti. Ha ez nincs, akkor semmije és senkije nincs…
Jóska bácsiból rögtön elő is tör az ezermester. ,,Megcsinálnám én, csak nincs itt a szerszámom”.
Közben elmosolygom magam.
Lassan indulnunk kell, későre jár… Ilyenkor már hamar esteledik és nekik is pihenő idő van már nemsokára…
Búcsúzkodáskor rengeteg jókívánságot, köszönetet és ölelést kaptunk…
Hazafelé elmerengve beszélgetünk, hogy vajon meddig jöhetünk még? Jövőre fogunk-e még velük találkozni. Megannyi gondolat és érzés kering bennünk..
De amivel mindketten egyetértettünk, hogy az a boldogság és szeretet amit kaptunk, az megfizethetetlen… és amikor Jóska bácsi azt mondja ,,Vártalak titeket nagyon”.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Az oroszi kis híd becsülett...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése