A mi Lajinknak dalból van a lelke

Hoppá, hiszen volt neki felesége! Igaz, hogy a lány azt mondta: csak tréfa volt, és nevetett rajta

– Valami nem stimmel – nézett végig magán. – Gumicsizma, jókora kapcával – megvan, – sötétkék, foltos kötény – felkötve, kockás ing – rendben. De valami mégiscsak hibádzik. Nem, a talicska most nem kell, úgyis csak pár lépést kell tennie, amíg a célponthoz ér.

– Mi hiányzik? Hát persze, a sapka! – csapott a fejére. Hogy is feledkezhetett meg róla? A régi, jó sapka. Olyan, mint a Csáusészkué. Pontosan. De erre már rettentően felmérgelődött. – Mucsak kommunisták! – üvöltötte.

Dühében még a fejfedőjét is jó párszor a földhöz teremtette. Pedig kedvelte. Sőt, kimondottan szerette. Sehová sem indult el nélküle. Csak hát most eszébe jutottak a kommunisták, akik neki annyi gondot okoztak. Talán ő sem lenne olyan, amilyen, ha ők nem lettek volna. Miért is? Erre már nem emlékezett. Azonban tudta, érezte, hogy ők voltak a rosszfiúk.

– Én nem, én csak egy kicsit félresikeredett vagyok, azt mondják – vigyorodott el. De megmutatom majd mindenkinek, hogy mit tudok! Még ezen a forgalmas E 60-as úton is átmásztam egyszer, méghozzá szürkületben. Négykézláb! Na, ezt csinálja utánam valaki!

Ismét kuncogott, mint egy gyermek, aki valamilyen csínyt követett el, és nem kapták rajta.
Mennyit jártam fenyőzni! – töprengett el. Hányszor toltam talicskával a rengeteg fenyőágat! Mit számít, hogy jócskán elmúltam hetven, még mindig legény vagyok. S hogy örvendtek a lányok, asszonyok! Annyi tojással, süteménnyel pakoltak fel, hogy alig bírtam másnap s harmadnap megenni. Aztán ott volt a karácsonyi kantálás. Akkor még pénzt is adtak! Első napján rigmust mondtam. Az se kutya! Ma Karácsony napja, nem kell nekem hagyma, egye meg a gazda… Nem is adtak hagymát soha!

Jelenleg új hobbija van, az éneklés. Azt műveli majdnem minden nap. A kunyhójától jobbra egy befelé vezető út húzódik, a túloldalon egy jókora betondarab, ami egy árkot fed, előtte meg a védőkorlát. Tökéletes együttes! Olyan, mint egy kis tér. A betonra rá lehet ülni, a korlát biztonságot ad, s messzire lehet ellátni. Így aztán sokan hallhatják az ő csodálatos koncertjeit. Mert nem önző! Ő nem csak magának énekel, hanem mindenkinek. Hogy vannak emberek, akik befogják közben a fülüket? Istenem, nem értheti mindenki a zenét.

Kivonult. Méltóságteljesen, ahogy egy nagy énekeshez illik, s elfoglalta helyét a páholyban. Némi torokköszörülés után rázendített:

Nyíljatok még, őszirózsák,
Ne mondjatok búcsút a szép nyárnak.
Álmodoznak még a szívek,
Szerelemre, boldogságra vágynak.

Ekkor hirtelen elhallgatott. Hoppá, hiszen volt neki felesége! Igaz, hogy a lány azt mondta: csak tréfa volt, és nevetett rajta, meg Irén, aki a komlósban eskette meg őket, nem is volt igazi pap, de tótum-faktum ő már volt házas. Hatvan évvel ezelőtt, legalább tíz perc erejéig.
– Most már mindegy – legyintett, s folytatta az előadást.

Énbennem is él egy álom,
Mindhiába sír az ősz felettem,
Nem tudja más, csak én érzem,
Hogy még mindig nyár van a szívemben.

Szerző: 2018. 12. 01.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése