A mi Lajinknak dalból van a lelke

Hoppá, hiszen volt neki felesége! Igaz, hogy a lány azt mondta: csak tréfa volt, és nevetett rajta

– Valami nem stimmel – nézett végig magán. – Gumicsizma, jókora kapcával – megvan, – sötétkék, foltos kötény – felkötve, kockás ing – rendben. De valami mégiscsak hibádzik. Nem, a talicska most nem kell, úgyis csak pár lépést kell tennie, amíg a célponthoz ér.

– Mi hiányzik? Hát persze, a sapka! – csapott a fejére. Hogy is feledkezhetett meg róla? A régi, jó sapka. Olyan, mint a Csáusészkué. Pontosan. De erre már rettentően felmérgelődött. – Mucsak kommunisták! – üvöltötte.

Dühében még a fejfedőjét is jó párszor a földhöz teremtette. Pedig kedvelte. Sőt, kimondottan szerette. Sehová sem indult el nélküle. Csak hát most eszébe jutottak a kommunisták, akik neki annyi gondot okoztak. Talán ő sem lenne olyan, amilyen, ha ők nem lettek volna. Miért is? Erre már nem emlékezett. Azonban tudta, érezte, hogy ők voltak a rosszfiúk.

– Én nem, én csak egy kicsit félresikeredett vagyok, azt mondják – vigyorodott el. De megmutatom majd mindenkinek, hogy mit tudok! Még ezen a forgalmas E 60-as úton is átmásztam egyszer, méghozzá szürkületben. Négykézláb! Na, ezt csinálja utánam valaki!

Ismét kuncogott, mint egy gyermek, aki valamilyen csínyt követett el, és nem kapták rajta.
Mennyit jártam fenyőzni! – töprengett el. Hányszor toltam talicskával a rengeteg fenyőágat! Mit számít, hogy jócskán elmúltam hetven, még mindig legény vagyok. S hogy örvendtek a lányok, asszonyok! Annyi tojással, süteménnyel pakoltak fel, hogy alig bírtam másnap s harmadnap megenni. Aztán ott volt a karácsonyi kantálás. Akkor még pénzt is adtak! Első napján rigmust mondtam. Az se kutya! Ma Karácsony napja, nem kell nekem hagyma, egye meg a gazda… Nem is adtak hagymát soha!

Jelenleg új hobbija van, az éneklés. Azt műveli majdnem minden nap. A kunyhójától jobbra egy befelé vezető út húzódik, a túloldalon egy jókora betondarab, ami egy árkot fed, előtte meg a védőkorlát. Tökéletes együttes! Olyan, mint egy kis tér. A betonra rá lehet ülni, a korlát biztonságot ad, s messzire lehet ellátni. Így aztán sokan hallhatják az ő csodálatos koncertjeit. Mert nem önző! Ő nem csak magának énekel, hanem mindenkinek. Hogy vannak emberek, akik befogják közben a fülüket? Istenem, nem értheti mindenki a zenét.

Kivonult. Méltóságteljesen, ahogy egy nagy énekeshez illik, s elfoglalta helyét a páholyban. Némi torokköszörülés után rázendített:

Nyíljatok még, őszirózsák,
Ne mondjatok búcsút a szép nyárnak.
Álmodoznak még a szívek,
Szerelemre, boldogságra vágynak.

Ekkor hirtelen elhallgatott. Hoppá, hiszen volt neki felesége! Igaz, hogy a lány azt mondta: csak tréfa volt, és nevetett rajta, meg Irén, aki a komlósban eskette meg őket, nem is volt igazi pap, de tótum-faktum ő már volt házas. Hatvan évvel ezelőtt, legalább tíz perc erejéig.
– Most már mindegy – legyintett, s folytatta az előadást.

Énbennem is él egy álom,
Mindhiába sír az ősz felettem,
Nem tudja más, csak én érzem,
Hogy még mindig nyár van a szívemben.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése