Albi megvívott a napraforgóval

Az ütésektől hátra-hátrahajlott, aztán vissza, s ő is jókorákat sózott támadójára

Hétszemű Rózsa néném beletörődve üldögélt a szőlőlugasban meghúzódó padkán: ma semmi izgalmas nem fog történni. Már órák óta figyelte a kocsmát – idevaló nyelven a bodegát –, még egy bágyadtabb verekedés sem jött össze. De nem azért hívták őt hétszeműnek, hogy egykönnyen feladja, kitartóan szemmel tartotta a környéket. Jó kis helye volt, csak az láthatta meg, aki tudta, hogy ott van; sajnos már majdnem az egész falu… Sebaj, azért is megmutatja, hogy igazán ő a falu legélelmesebb asszonya, a plusz három szemével együtt! – négy igazán volt neki, mert pápaszemet hordott.
Már szinte feladta, amikor hirtelen kivágódott a kocsma ajtaja, s kilépett – azaz kitántorgott – rajta Albi. Székelyvaján ő is figyelemreméltó személyiség volt, aki még az ökreivel is nagyon szépen beszélt: Bandi, kérem, erre tessék jönni, itt vegye be a kanyart, most pedig tessék bemenni az istállóba. Egyszer beesett egy vizesgödörbe, de azonnal elnézést is kért: Ne tessék haragudni, hogy felzavartam!

Albi valamit érthetetlenül motyogott, majd ingadozó léptekkel elindult a kertek irányába. – Hová mehet ez az ember? – töprengett Rózsa, s rövid gondolkodás után ő is követte.
Hát, semmi különleges, Albi úgy gondolta, hogy a kerteken keresztül hamarabb hazaér, s nagyobb feltűnést sem okoz. Ezt látván, Hétszemű Rózsa is visszafordult: fölösleges energiapazarlásnak vélte a további követést. De alig fordult meg, máris hangos veszekedés ütötte meg a fülét. Nem sokat töprengett, futva eredt az Albi nyomába.
– Azonnal álljon félre, különben nem állok jót magamért! – üvöltötte Albi.
Kivel beszélhet? Hiszen senki sehol.
– Mondom, hogy félre! Mi az, maga semmibe vesz engem? – hallatszott, s ekkor valami megmozdult, vagyis hátradőlt, majd hirtelen előre, s jól képen teremtette Albit.
Hétszemű Rózsa közelebb osont. S ekkor az álla leesett.
– Megmondtam, hogy álljon félre, s maga erre még meg is ütött! – kiáltotta Albi a vele szemben álló napraforgónak, s elkezdte istenesen ütlegelni.
A napraforgó az ütésektől hátra-hátrahajlott, aztán vissza, s ő is jókorákat sózott támadójára. De ezt már Albi sem tűrhette: előkapta a bicskáját, s alaposan összeszurkálta a szegény napraforgót. Mikor az már kidőlt, összecsukta a bicskát, s elégedetten távozott.
Rózsa csak ekkor tért magához: eddig a sötétben megkövülten figyelte az eseményeket.
– De jó kis hír lesz holnap ebből! – gondolta elégedetten. Albi megvívott a napraforgóval, s még le is győzte!
Azzal szépen előresétált, s bement lefeküdni nagy megnyugvással: íme, mégiscsak történt valami.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése