Albi megvívott a napraforgóval

Az ütésektől hátra-hátrahajlott, aztán vissza, s ő is jókorákat sózott támadójára

Hétszemű Rózsa néném beletörődve üldögélt a szőlőlugasban meghúzódó padkán: ma semmi izgalmas nem fog történni. Már órák óta figyelte a kocsmát – idevaló nyelven a bodegát –, még egy bágyadtabb verekedés sem jött össze. De nem azért hívták őt hétszeműnek, hogy egykönnyen feladja, kitartóan szemmel tartotta a környéket. Jó kis helye volt, csak az láthatta meg, aki tudta, hogy ott van; sajnos már majdnem az egész falu… Sebaj, azért is megmutatja, hogy igazán ő a falu legélelmesebb asszonya, a plusz három szemével együtt! – négy igazán volt neki, mert pápaszemet hordott.
Már szinte feladta, amikor hirtelen kivágódott a kocsma ajtaja, s kilépett – azaz kitántorgott – rajta Albi. Székelyvaján ő is figyelemreméltó személyiség volt, aki még az ökreivel is nagyon szépen beszélt: Bandi, kérem, erre tessék jönni, itt vegye be a kanyart, most pedig tessék bemenni az istállóba. Egyszer beesett egy vizesgödörbe, de azonnal elnézést is kért: Ne tessék haragudni, hogy felzavartam!

Albi valamit érthetetlenül motyogott, majd ingadozó léptekkel elindult a kertek irányába. – Hová mehet ez az ember? – töprengett Rózsa, s rövid gondolkodás után ő is követte.
Hát, semmi különleges, Albi úgy gondolta, hogy a kerteken keresztül hamarabb hazaér, s nagyobb feltűnést sem okoz. Ezt látván, Hétszemű Rózsa is visszafordult: fölösleges energiapazarlásnak vélte a további követést. De alig fordult meg, máris hangos veszekedés ütötte meg a fülét. Nem sokat töprengett, futva eredt az Albi nyomába.
– Azonnal álljon félre, különben nem állok jót magamért! – üvöltötte Albi.
Kivel beszélhet? Hiszen senki sehol.
– Mondom, hogy félre! Mi az, maga semmibe vesz engem? – hallatszott, s ekkor valami megmozdult, vagyis hátradőlt, majd hirtelen előre, s jól képen teremtette Albit.
Hétszemű Rózsa közelebb osont. S ekkor az álla leesett.
– Megmondtam, hogy álljon félre, s maga erre még meg is ütött! – kiáltotta Albi a vele szemben álló napraforgónak, s elkezdte istenesen ütlegelni.
A napraforgó az ütésektől hátra-hátrahajlott, aztán vissza, s ő is jókorákat sózott támadójára. De ezt már Albi sem tűrhette: előkapta a bicskáját, s alaposan összeszurkálta a szegény napraforgót. Mikor az már kidőlt, összecsukta a bicskát, s elégedetten távozott.
Rózsa csak ekkor tért magához: eddig a sötétben megkövülten figyelte az eseményeket.
– De jó kis hír lesz holnap ebből! – gondolta elégedetten. Albi megvívott a napraforgóval, s még le is győzte!
Azzal szépen előresétált, s bement lefeküdni nagy megnyugvással: íme, mégiscsak történt valami.

Szerző: 2018. 11. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése