Kis kócos

Biszák László alkotása

60×50 cm.
Vászon, akril

A kis kócos, fésületlen fejek úgy hajolnak egymásra, mint a barátok a túlcsordult szeretetben. A természetben rend van, és ez a rend sokszor ránk ragad, nem tudjuk elengedni ezt az áldó kezet, csak hunyorítsunk kicsit, és a fények árnyákot mániás rendjét fogjuk tapasztalni. Biszák László, mint annyiszor, szikrázva veti oda ezeket a pacnikat, alig tudatosan, hiszen vérében él ez a stílus, kiszabadul a klasszikus vonalból, és új, friss világot és virágot teremt. Kusza vonalai helyükön vannak, nem több és kevesebb, pont annyi, ami ide kell. Az asztalon lehulló szirmok jelzése csak annyi, és olyan, mint a kínai írásjelek, jelek, amik az időt, a mindig siető elmúlást suttogják. A háttér komor, nem is tudom miért választotta, de talán ha az asztallap vagy a terítő élénkségére nézek, máris ütőssé válik, kell ez a háttér nekünk, és a képnek is. Most így a halottainkra emlékező napokban virágaink utolsó orgiával búcsúznak, mindent elsöprő színekkel, formákkal, majd pár nap múlva az első fagyokat elszenvedve sírjainkra borulva áldozzanak. Biszák László festménye az örök megújuló életet, a leszakított virágok képekbe álmodott dalait, a folytonosságot adják.

Szerző: 2018. 10. 28.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló