Bakterház az ezeréves határon

Mint az erekben áramló vér a szív felé, a csíki medence valamennyi útján Csíksomlyó irányába, Csíkszereda mellé áramlik a forgalom.

A vérkeringési hasonlat akkor jutott eszembe, amikor Udvarhely felől átkelve a hegyeken egy kicsit megpihentem és lepillantottam a völgybe. Pünkösd szombatja van, a nevezetes Búcsú napja. Déli harangszóra érkeztem, nem nagyon van már esélyem feljutni a hegy nyergébe. Még előttem a város, Csikszereda, de már innen is jól látni: megtelt a hegy nyerge. Felteszem a gépre a teleobjektívet.

A mise rövidesen megkezdődik, mégis változatlanul zsúfoltak az utak. Ám nem Gyimesbükk, a történelmi határ irányába. Arra indulok. Egy órába sem telik és elérem a Tatros folyó szűkületében a települést, a keleti végén a történelmi Magyarország határát. Vasúti híd mögött magasodik a 30-as számú őrház. Láttam róla korábban egy kisfilmet, tudom, hogy vasúttörténeti relikviákkal vár egy gyűjtemény.

A zarándokok és a Budapestről indult, és most Csíkszeredában veszteglő  különvonat érkezése holnapra várható, így rajtam kívül alig van valaki az érdekesnek ígérkező helyen. Talán a szakadó eső is segít a turisták távol tartásában. Magam is csak a híd alól tudom elkészíteni az első felvételeket. A bunker feliratú ajtón keresztül az épület bal sarkánál látható kelet felé néző lőrésekkel ellátott tüzelőállásba vezet egy szűk folyosó. A bejárat előtti hajtány szépen helyrehozott darab. Nagyon régi, de ma is kiváló eszköze lehetne a testépítő wellnessnek. A már említett bemutató kisfilmben bizonyos Bilibók Ágoston nyugalmazott vasúti tiszt mutatta be a gyűjteményt. Titkon reméltem, hogy véle is találkozok, de az ajtóban álló férfi nem ő, hanem a fia. Kimenti nyolcvannégy esztendős édesapját, mondván tényleg itt szokott lenni és maga válaszol, ha szükséges.

Kis időre valamennyire eláll az eső. Az eresz alól még csinálok egy felvételt az alant álló muzeális korú gőzmozdonyról és a szemközti dúsan zöldellő hegyoldalról, aztán bent folytatom. A hajdanvolt vasúti mindennapok tárgyai: lámpák, telefonok, jelzőberendezések fogadnak. a hatalmas kolomp párját kint az őrház tetején láttam. Alighanem messzire hallatszik a hangja.

Öntött vasból készült míves darabok a szerelvényeken használatos számok, jelek. Mindegyikükön látszik a helyreállító kezek gondossága, pedig akad olyan is, amelyiket alighanem vastag rozsda alól csiszoltak elő. Maguk az öntvények az ipartörténet legszebb darabjai. A dátummal is ellátott feliratok pontosan megmutatják, melyik korból valók. Az egykor használt vészfék mechanikája önmagában is figyelemre méltó, a zománcba ágyazott többnyelvű felirat elkészítésének technikája manapság nagyobbrészt művészek eszköze.

A különböző rangú vasúti tisztek fotói szerencsére megelőzték az igazolványkép készítés elsivárosodását. A szép bőrtokokban elég furcsán is mutatna egy manapság használatos gyorsfotó. Erdély egy része ideiglenes visszacsatolásának korszakából származik az az „iparvasúti gőzmozdonyvezető” oklevél, amely nosztalgikus címerével emlékeztet arra a néhány esztendőre, amikor ismét magyar volt a szolgálati nyelv a 30-as őrházban.

A  MÁV az őrház megépítése után Trianonig, és a fentebb említett néhány évig volt gazdája a határállomásnak. Ma a CFR, azaz Căile Ferate Române, a Román Államvasutak kezeli az objektumot. Elég régen más a zónaidő.

Ismerek olyan vasútrajongó embereket, akiket valószínűleg itt ért volna a záróra, én magam azonban a csíksomlyói búcsú hamarosan ellenkező irányba meginduló forgalmára gondolva a távozás mellett döntöttem.  Odakint nem csak az eső állt el, de utolért a fotósszerencse is. Már átkeltem a Tatros folyó hídján, amikor vonatsípolást hallottam. Így teljes a kép.

Az úton a hazafelé gyalogló zarándokok csoportjaival találkoztam. Jókedvűen integettek, látva, hogy fényképezik őket, még pózolni is megálltak. Szép napja volt a csíkszentmiklósiaknak, szerencsés ember a papjuk.

Sziréna hangja zavarja meg az idillt. Fel is tűnik egy alighanem nagyon fontos személyt szállító konvoj. Villámgyorsan elsüvöltenek. Az esti székelyföldi híradóból tudtam meg, hogy Áder János magyar köztársasági elnök a Búcsú vendége volt, utána pedig – érintve Gyimesbükköt – átkelt Moldvába, Csángóföldre. Lészpeden fogadták messzire szakadt véreink. „Négyszáz éve nem járt nálunk magyar király, vagy elnök” mondta neki a helyi elöljáró…

Aztán lassúbb járművek következtek. A csíki medencéből, mint az erekben áramló vér a szív felől, mindenki kifelé igyekezett. Feltöltődve, megújhodva, felfrissülve, hogy a vérkeringés hasonlatánál maradjak.

Üres a hegykarély a székely zászló rúdja fölött. A kék selyem csúcsánál a Kegytemplom két tornya a távolban. Véget ért a Csíksomlyói Búcsú.

Ésik Sándor
felvételei

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése