Ülve kergetek unokát, labdát, álmot…

Írta: Kulcsár Attila

Az ember már csak ilyen. Valamiben mindig sántikál. Legtöbbször rosszban. De nem érzi jól magát benne. Én is egyik napról a másikra lesántultam.  Na, nem magamtól, hanem a tömegközlekedés miatt. Egy gyors fékezés a buszon, egy látványos vetődés a kapaszkodók felé, és sikerült megfogni az elesést. Csak közben a lábam letapadt a térdemig, a többi meg a fogantyúkon lógott. Másnapra bedagadt a lábam, járni is alig tudtam, és kétszintes a lakásunk. Elmentem a körzeti orvoshoz, az beutalt az ortopédiára, ott megröntgenezték, és megállapították, hogy előrehaladott időskori ízületi kopás van mindkét térdemben, szinte nincs is már benne porcba ágyazódás.  Ha visszafelé jöttem volna a buszon, most a másik térdem is ilyen lenne, mondták.   Ugyanis egypetéjű ikrek a jobb meg a bal lábam. Mindkettő műtétre szorul, mert el van használódva. Elő is jegyeztek 2019-re  egy  teljes térdprotézisre. Nafene, gondoltam, egy szívműtétre hamarabb kapnék időpontot. Ilyen sokan sántikálunk az utcán, hogy rám csak évek múlva kerülhet sor? Lehet, hogy azt gondolják: a beteg vagy meggyógyul addig, vagy feldobja a talpát, és nem fáj már neki semmi.

Azóta megpróbálok együtt élni a fájós térdemmel. Vettem egy térdgumit, tapaszokkal  sikerült a  gyulladást elmulasztani, és azóta takarékra vettem a mozgásaimat.  Úgy járok, mint nők a 15 centi magas sarkú a cipőkben. Tipegek.  Korlátokba, kerítésekbe, asszonyomba kapaszkodok. A buszokon ülve utazok. Nem futok a nők után, unokát, labdát, álmot csak ülve kergetek. Lépcsőt csak egyesével járok, liftezve használva mindkét lábamat.

Azóta megismertem egy videóból a térdprotézis műtéti lefolyását. A combcsontból levágnak egy darabot, meg a sípcsontból is, és beépítenek egy műanyag csúszó felületet.  Még jobban elfogott a szorongás. Mi lesz ezzel a legendás, becsúszó szerelésre termett lábammal?  A kivédhetetlennek tűnő mozdulatsorról, amelyet még a kor legjobb jobbhátvédjétől, a Mátrai Sanyitól tanultam, nem is beszélve. Futottam a balszélső mellett, partvonal mentés, és amikor egyszer hosszan szöktette magát, elébe csúsztam, és jobb lábammal taccsra  pöcköltem a labdát. Aztán persze a csatár a combomon átesett, legtöbbször a lábamra. De kit érdekelt ez akkor? Megakasztottam a támadást. A villámgyors szélső nem tudta a labdát beívelni a középcsatár fejére. A szerelés szabályos volt, előbb a labdát találtam el, csak aztán érintkezett a lábunk. Jöhetett a bedobás, de akkora a védelmünk már felállt, lefedeztünk mindenkit. Sokszor az én önfeláldozó mentésemmel győztünk. ilyenkor Dugovics Titusznak képzeltem magam, aki a zászlóvivő, félholdas mezű törökkel, együtt a mélybe zuhant. Na, ezekre ment rá a térdem. De rám senki nem emlékszik.

Lélekben a műtétre készülve  figyelem az embereket azóta, és meg is szólítom őket. Miért húzod a lábad? Te is focista voltál? Vagy valamilyen más sportsérülés miatt sántítsz?

Vannak ilyenek is; a távolugrók térde hamar elkopik, de a statisztika szerint a legtöbb láb szakmai ártalom miatt károsodik.

– Te én térköveket raktam le, mint burkoló szakmunkás. Egyszer egy újságíró kiszámolta, hogyha sorba rakom, kétszer körülérte volna az egyenlítőt. Sokszor nyolc órákat csúsztam a térdemen. Nem csoda hogy nyugdíjas koromra kikészült.

A másik szobafestő volt.  Létráról le, létrára fel. „Az se jobb, amikor kilencfokos festő-létrán állva kell járni körbe-körbe a tele vederrel, tantermek során, a plafonokat festve” – mondta.  A postás térde a sok biciklizéstől kopott el, a számtalan leszállás, télen-nyáron nem használ senkinek. A tetőfedő és az ács is, a sok egyensúlyozással lazítja ki a térdízületeit.

– Nekem gyerekkorom óta rossz a lábam – árulta el ismerősöm –, az egyik két centivel rövidebb. Meg lehet tanulni együtt élni vele. Kaptam egy ortopéd cipőt, és a diákbálokon én voltam a bugi-vugi király.

A szomszédunktól kérdezés nélkül is tudom, hogy egy autóbaleset utóhatásaként sántít, majdnem le kellett amputálni a fél lábát.

Most, hogy ráfókuszáltam ennek a fogyatékosságnak a kutatására, látom, hogy a férfiak közül milyen sokan sántítanak. Ki ezért, ki azért. Egy járókerettel közlekedő elmesélte, hogy csak az ereszcsatornából akarta kiszedni a faleveleket, és összecsuklott a létrája. Sima lábtörése van.

De a megkérdezettek közül senkinek nem volt térdműtéte. Pedig egy ilyet szerettem volna már kikérdezni, hogy milyen az. De csak olyanra akadtam a sánták között, aki csípőprotézist kapott, vagy kifordult a bokája a jeges úton.

Aki elhízik, az sokat ront a térd ízületén is, egy óvatlan mozdulat a permetezéskor egy vakondtúráson megbotolva, vagy a borospincében a hordómosás közben egy  külpontos hengerítés közben könnyen  kiugrik a térdízület a vápájából, és már is jöhet  a műtét.

Még a katolikus papunk is ugyanennek a fájdalomnak lett a rabja. Az aranymiséjén már nem tudott letérdelni. A sok oltár előtti térdre esés az ő térdét is megviselte. A végén már csak enyhe térdhajlításra volt képes.

Az osztálytalálkozón kifigyeltem, hogy régi osztálytársunk, Durbák Gerzson, aki kétes hírű pornószínész lett, milyen imbolyogva jár, mintha mindkét lábára sántítana.  Már régen abbahagyta a szakmát, de még ma is ad magára. Parókát visel, és a kigombolt inge alatt kilátszó mellszőrét is festi.

Találkoztam vele később egy áruház mellékhelyiségében, és megkérdeztem: –Te Gerzsi, mi baja van a térdednek?

– Ne is kérdezd, bátyám, ha tudnád, hogy kicsinálja az ember térdét a misszionárius póz.  Csak dikicselsz a térdeden, rossz matracokon, asztalon, parkettán a csajok lába között… Hát  ne tudd  meg,  hogy  milyen strapa ez a  térd ízületeknek.

Azóta én is ezt mondom, ha kérdezik, hogy mi a baja a térdemnek, Mátrai Sanyira már senki nem emlékszik. És volt már nőismerősöm, aki mély részvéttel azt mondta: – Lehet azt fordítva is csinálni…

Ja, a műtétig így már csak kibírom valahogy.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése