Ülve kergetek unokát, labdát, álmot…

Írta: Kulcsár Attila

Az ember már csak ilyen. Valamiben mindig sántikál. Legtöbbször rosszban. De nem érzi jól magát benne. Én is egyik napról a másikra lesántultam.  Na, nem magamtól, hanem a tömegközlekedés miatt. Egy gyors fékezés a buszon, egy látványos vetődés a kapaszkodók felé, és sikerült megfogni az elesést. Csak közben a lábam letapadt a térdemig, a többi meg a fogantyúkon lógott. Másnapra bedagadt a lábam, járni is alig tudtam, és kétszintes a lakásunk. Elmentem a körzeti orvoshoz, az beutalt az ortopédiára, ott megröntgenezték, és megállapították, hogy előrehaladott időskori ízületi kopás van mindkét térdemben, szinte nincs is már benne porcba ágyazódás.  Ha visszafelé jöttem volna a buszon, most a másik térdem is ilyen lenne, mondták.   Ugyanis egypetéjű ikrek a jobb meg a bal lábam. Mindkettő műtétre szorul, mert el van használódva. Elő is jegyeztek 2019-re  egy  teljes térdprotézisre. Nafene, gondoltam, egy szívműtétre hamarabb kapnék időpontot. Ilyen sokan sántikálunk az utcán, hogy rám csak évek múlva kerülhet sor? Lehet, hogy azt gondolják: a beteg vagy meggyógyul addig, vagy feldobja a talpát, és nem fáj már neki semmi.

Azóta megpróbálok együtt élni a fájós térdemmel. Vettem egy térdgumit, tapaszokkal  sikerült a  gyulladást elmulasztani, és azóta takarékra vettem a mozgásaimat.  Úgy járok, mint nők a 15 centi magas sarkú a cipőkben. Tipegek.  Korlátokba, kerítésekbe, asszonyomba kapaszkodok. A buszokon ülve utazok. Nem futok a nők után, unokát, labdát, álmot csak ülve kergetek. Lépcsőt csak egyesével járok, liftezve használva mindkét lábamat.

Azóta megismertem egy videóból a térdprotézis műtéti lefolyását. A combcsontból levágnak egy darabot, meg a sípcsontból is, és beépítenek egy műanyag csúszó felületet.  Még jobban elfogott a szorongás. Mi lesz ezzel a legendás, becsúszó szerelésre termett lábammal?  A kivédhetetlennek tűnő mozdulatsorról, amelyet még a kor legjobb jobbhátvédjétől, a Mátrai Sanyitól tanultam, nem is beszélve. Futottam a balszélső mellett, partvonal mentés, és amikor egyszer hosszan szöktette magát, elébe csúsztam, és jobb lábammal taccsra  pöcköltem a labdát. Aztán persze a csatár a combomon átesett, legtöbbször a lábamra. De kit érdekelt ez akkor? Megakasztottam a támadást. A villámgyors szélső nem tudta a labdát beívelni a középcsatár fejére. A szerelés szabályos volt, előbb a labdát találtam el, csak aztán érintkezett a lábunk. Jöhetett a bedobás, de akkora a védelmünk már felállt, lefedeztünk mindenkit. Sokszor az én önfeláldozó mentésemmel győztünk. ilyenkor Dugovics Titusznak képzeltem magam, aki a zászlóvivő, félholdas mezű törökkel, együtt a mélybe zuhant. Na, ezekre ment rá a térdem. De rám senki nem emlékszik.

Lélekben a műtétre készülve  figyelem az embereket azóta, és meg is szólítom őket. Miért húzod a lábad? Te is focista voltál? Vagy valamilyen más sportsérülés miatt sántítsz?

Vannak ilyenek is; a távolugrók térde hamar elkopik, de a statisztika szerint a legtöbb láb szakmai ártalom miatt károsodik.

– Te én térköveket raktam le, mint burkoló szakmunkás. Egyszer egy újságíró kiszámolta, hogyha sorba rakom, kétszer körülérte volna az egyenlítőt. Sokszor nyolc órákat csúsztam a térdemen. Nem csoda hogy nyugdíjas koromra kikészült.

A másik szobafestő volt.  Létráról le, létrára fel. „Az se jobb, amikor kilencfokos festő-létrán állva kell járni körbe-körbe a tele vederrel, tantermek során, a plafonokat festve” – mondta.  A postás térde a sok biciklizéstől kopott el, a számtalan leszállás, télen-nyáron nem használ senkinek. A tetőfedő és az ács is, a sok egyensúlyozással lazítja ki a térdízületeit.

– Nekem gyerekkorom óta rossz a lábam – árulta el ismerősöm –, az egyik két centivel rövidebb. Meg lehet tanulni együtt élni vele. Kaptam egy ortopéd cipőt, és a diákbálokon én voltam a bugi-vugi király.

A szomszédunktól kérdezés nélkül is tudom, hogy egy autóbaleset utóhatásaként sántít, majdnem le kellett amputálni a fél lábát.

Most, hogy ráfókuszáltam ennek a fogyatékosságnak a kutatására, látom, hogy a férfiak közül milyen sokan sántítanak. Ki ezért, ki azért. Egy járókerettel közlekedő elmesélte, hogy csak az ereszcsatornából akarta kiszedni a faleveleket, és összecsuklott a létrája. Sima lábtörése van.

De a megkérdezettek közül senkinek nem volt térdműtéte. Pedig egy ilyet szerettem volna már kikérdezni, hogy milyen az. De csak olyanra akadtam a sánták között, aki csípőprotézist kapott, vagy kifordult a bokája a jeges úton.

Aki elhízik, az sokat ront a térd ízületén is, egy óvatlan mozdulat a permetezéskor egy vakondtúráson megbotolva, vagy a borospincében a hordómosás közben egy  külpontos hengerítés közben könnyen  kiugrik a térdízület a vápájából, és már is jöhet  a műtét.

Még a katolikus papunk is ugyanennek a fájdalomnak lett a rabja. Az aranymiséjén már nem tudott letérdelni. A sok oltár előtti térdre esés az ő térdét is megviselte. A végén már csak enyhe térdhajlításra volt képes.

Az osztálytalálkozón kifigyeltem, hogy régi osztálytársunk, Durbák Gerzson, aki kétes hírű pornószínész lett, milyen imbolyogva jár, mintha mindkét lábára sántítana.  Már régen abbahagyta a szakmát, de még ma is ad magára. Parókát visel, és a kigombolt inge alatt kilátszó mellszőrét is festi.

Találkoztam vele később egy áruház mellékhelyiségében, és megkérdeztem: –Te Gerzsi, mi baja van a térdednek?

– Ne is kérdezd, bátyám, ha tudnád, hogy kicsinálja az ember térdét a misszionárius póz.  Csak dikicselsz a térdeden, rossz matracokon, asztalon, parkettán a csajok lába között… Hát  ne tudd  meg,  hogy  milyen strapa ez a  térd ízületeknek.

Azóta én is ezt mondom, ha kérdezik, hogy mi a baja a térdemnek, Mátrai Sanyira már senki nem emlékszik. És volt már nőismerősöm, aki mély részvéttel azt mondta: – Lehet azt fordítva is csinálni…

Ja, a műtétig így már csak kibírom valahogy.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése