Miskolc

Bár néha lelkiismeret-furdalást érez, amiért a pedagóguspályát elhagyta, ugyanakkor „helyrebillenti” lelkivilágát az a tény, hogy több mint negyedszázadot töltve a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatásával, pedig nem zenei képzettségű szakember, Miskolc város zenei-kulturális életében sikerült maradandót alkotnia.

A pedagóguspálya iránti elkötelezettséget minden bizonnyal édesapjától örökölte, aki magyar szakos általános iskolai tanár volt. Édesanyja is erre a pályára készült, végül az LKM irodai dolgozójaként vonult nyugdíjba. Ildikó nővére is pedagógusként „tette le a névjegyét”, hiszen 40 évet tanított a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban.

Sír László 1947. január 7-én született Diósgyőrben. Gyermekkorában, főleg az apai útmutatás alapján, rengeteget olvasott és sokat futballozott, másrészt a Bükkben töltötte szabad idejét, mivel anyai nagyapja erdész volt, a Csanyik környékén lakott, ahol ő is gyakran megfordult. Diósgyőrben járt iskolába, az egykori Kilián György Gimnáziumban kiváló tanárok igyekeztek „pallérozni” az elsősorban humán érdeklődésű, nyelveket kedvelő diákot. Sorsának alakulásában különösen fontos szerepet játszott osztályfőnöke, dr. Soós Ferenc, aki a matematikát és az ábrázoló geometriát tanította, de embersége, erkölcsi tartása is példamutató volt diákjai számára. Mellette a magyart tanító Demeter Gyula és a némettanára, dr. Gasszner Lászlóné sorolhatók a kiemelkedő képességű szakemberek közé. A sikeres érettségi után Debrecenben a KLTE magyar–német szakán folytatta egyetemi tanulmányait. Az alföldi város nemcsak diplomát, hanem feleséget is adott számára, hiszen itt ismerkedett meg és kötött házasságot 1967-ben Nagy Erzsébettel, aki Miskolcon orosz–német szakos tanárként dolgozta le életének négy évtizedét, éppen a Kilián György (ma Diósgyőri) Gimnáziumban.

Pályakezdő pedagóguséveit a Kossuth Lajos Gimnáziumban töltötte, ahol 1975-ben nem tudott ellenállni a hívó szónak, pályát módosítva a Városi Tanács Művelődési Osztályára került népművelési felügyelőnek, majd egy évvel később osztályvezető-helyettesként a közművelődési csoport vezetője lett. Fél évtizeden keresztül vett részt a miskolci kulturális élet tanácsi irányításában, majd 1981-ben lemondott, mivel a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatójává nevezték ki.

Merőben új feladatot kapott, hiszen egy olyan „profi együttes” irányítását kellett megoldania, amelynek intézményi hátterét korábban nem építették ki, és mindenekelőtt külön kellett választani az igazgatás és a művészeti vezetés feladatait. Valószínűleg az első olyan zenekarvezetők az országban, aki nem is zenész volt, és egy 26 évig tartó „kalandot” indított el.

– Ne feledjük azt, hogy a zenekar mindig egy „oroszlánbarlang”! Apránként egynek kellett lennem közülük úgy, hogy közben hallgassanak rám, úgy kellett folyamatosan újítanom, változtatnom, esetenként nemet mondanom, hogy közben nem mehettem szembe a kialakult renddel – emlékezik vissza Sír László.

„Szinte a semmiből” kellett megteremteni az 1963-ban alakult zenekar működésének infrastrukturális feltételeit, amelynek sokáig nem volt saját otthona, hangverseny-rendezési joga, nem rendelkezett nemzetközi kapcsolatokkal.

A következetes „aprómunka” első eredményei 1984-ben mutatkoztak meg. Ekkor történt lényeges változás a „személyi feltételekben” is, hiszen a korábbi karnagy, az alapító karnagy, Mura Péter nyugdíjba ment, helyét az új művészeti vezető, Kovács László foglalta el. Ekkor kaptak saját épületet, ahol otthonra leltek, sikerült fejleszteni a hangszerparkot, néhány évvel később (1988–89 táján) pedig a hangversenyszervezés és a nemzetközi kapcsolatok alakítása is „saját kézbe” került: létrehozták az első saját bérletsorozatot, külföldi karmestereket, szólistákat szerződtettek.

Ma már évente 35 nagy koncertet tartanak Miskolcon, emellett eljutottak más magyarországi városokba és külföldre is. A hosszú fejlődési szakasz  „csúcspontját” a Művészetek Háza, a korszerű fény- és hangtechnikával felszerelt multifunkcionális épület átadása jelenti, amelyet teljes egészében a zenekar működtet. A 86 zenész tevékenységének irányítása ma már Szabó Péter feladata.

„Mindenekelőtt arra vagyok büszke  – mondja Sír László –, hogy rendkívül népszerű a zenekar a városban, gondolok itt például az újévi koncertekre. 1600 ember veszi meg évente a bérleteket, nőtt a látogatottság, a Budapesti Művészetek Palotájában tartott koncertünkre ezer miskolci igényelt jegyet.”

Sír László két kitüntetésre büszke igazán: 1998-ban „Pro Urbe” kitüntetést kapott a várostól, 2003-ban pedig a  „Köztársasági Arany Érdemkeresztet” adományozták neki.

Nyugdíjasként elsősorban kertes családi házában kertészkedik, és elégedetten gondol vissza a megtett útra, hiszen az elmúlt évtizedekben mindig teljesítette azt, amit lelkiismerete diktált.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)