Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Kulcskereső
Írta: Kulcsár Attila
Én kulcsot soha nem dobok ki. Nomen est omen. Egy Kulcsár, nem tehet mást. Volt már olyan, hogy elvesztettem az otthonunk kulcsát. Attól való félelmemben, hogy valaki megtalálja és kirabol, lecseréltem a zárat, de a pótkulcsokat megtartottam akkor is. Jó lesz valamire.
Az előszobám fala olyan, mint egy szállodai portásfülke kulcsos fogasa. Itt lógnak egy kampósoron a pótkulcsok, meg az aktuálisak. Egy családi házhoz is rengeteg kulcs kell. Egy élethez pedig megszámlálhatatlan, mert ezekkel mehetünk vissza múltunkba. Ebben a világban mindent zárni kell, és kulcsra. Egy részét magadnál hordod, másik része a kulcstartóban lóg, sok meg ott nyugszik az ajtózárban. Én csak a legszükségesebbeket tartom magamnál, de kilyukasztják a zsebemet így is. Egy nagy karikára vannak fűzve, mint egy börtönőrnek a filmeken a zárka kulcsok. A többi ott lóg a fogason. Mert ezek mögött az ajtók mögött – amelyeket a kulcsok kinyitnak – vannak az emlékeink is bezárva, némelyik életfogytiglan. Halálos ítélet, felejtés nincs.
Van ugye a lakásbejárati és hátul az udvari kijáraté. Van a kapukulcs és a garázskulcs. Van egy a fáskamrához, egy a pincéhez. Akinek nyaralója van, annak még két kulcsra van szüksége. Az autónak slusszkulcsa van. A munkahelyhez is tartozik egy-két kulcs. A lakáson belül a szobaajtók is kulcsra záródnak, ha úgy akarod. A wc-ajtóról nem is beszélve.
Ezek a nyilvános kulcsok, de aztán ott vannak a titkosak is. A pénzes kazetta kulcsa – ha van – benne a Kiváló Dolgozó jelvényem. De én őrzök aktualitását veszette kulcsokat is. Ilyen a régi lakásunk biztonsági zárához való. Bár odaadtam az új tulajdonosnak, de egyet emlékül megőriztem. Ilyen az ember. Azt hiszi, visszamehet a múltba. Annak a régi találkahelynek a kulcsa is megvan, ahol K.-val találkozgattam. Egy lakókocsi valahol. A kapcsolat elmúlt, de a kulcsot nem adtam vissza. Hátha szükség lesz még rá, gondoltam húsz évvel ezelőtt– vagy csak arra, nehogy odaadja másnak.
Megvan az öltözőszekrényem kulcsa is, amikor még fociztam; saját rekeszem volt. Ezek a mai focisták még kulcsot se érdemelnek. Azóta biztosan leverték a lakatot róla. Albert poszter volt a belső oldalán. Mára lecserélték, talán egy Ronaldóra.
Ez régi levélszekrény kulcsát is őrzöm. Sima 4-es, de sok bérházban az ilyen zárakat, még ma is kinyitja. Néha az újságban olvasni lehet olyan híreket, hogy egy frontról írt levél ma érkezett meg a címzetthez. Hátha nekem is írt az a lány, hogy nem haragszik, találkozzunk a mozi előcsarnokában, a jövő kedden, négykor. De annak a háznak a kapuja ma már zárva van, a mozit is lebontották. A lakónévsorban nem találom, persze harminc év nagy idő. Ráérek, hosszú sétákat írt fel az orvos. A szívemnek kell a mozgás. Van egy szív-fejű kulcsom is, egy nyaraló kiskapujáé. Nem régen elsétáltam arra. Alig találtam meg, úgy megnőttek a fák körülötte. Bekukucskáltam a nyírt sövény résén. Egy kislány tanult görkorcsolyázni. Olyan szép volt, mint az nagyanyja, annak idején, lány korában. Minden vonását örökölte. De akkor odarontott egy vicsorgó kutya a kerítéshez, és sietve távoztam.
A kulcsaim sztárja egy 15 centis kapukulcs. Kölyökkoromban a házunk kapualját zárta. Hátul az udvarban laktunk, több család. Mindig ott fociztunk a tágas udvaron. Mint most is a gyerekek. Egy séta során ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bemenjek. A kulcs működött. Besétáltam az udvarra, mintha valakit keresnék, a fiúk ugyanúgy fociztak, egykapura. Egyszer csak odagurult a labda elém. Megelőztem a balhátvéd kisrácot, és egy testcsel után óriás gólt lőttem a fáskamra ajtajára felrajzol kapuba.
– De bácsi, maga kivel van? – kérdezte a gyerek szemrehányóan. Mondtam, hogy a hazaiakkal. Én vagyok a Proszenyák II.
– Azt nem ismerjük – mondta a gyerek. De én látványos gólörömmel letéptem a szárítókötélre kiakasztott trikókat, és győztesen kisétáltam a dufart kapuján.
Mégis a legnagyobb haszna az egyetlen lyukas kulcsomnak van. Az ma is használható. A karikájához egy madzag van kötve. A zsinór másik vége egy nagy fejű szeghez van bogozva. Ez volt a kulcs-puskám valamikor. A kulcs üregét teletöltöttem a gyufák fejéről lekapart foszforral, aztán beleillesztettem a furatába a szeg letompított hegyét, meglendítettem és a falhoz vágtam. A „puska” ilyenkor egy nagyot durran a tűzszerszámtól.
Mint tegnap is, mikor egy csapat csitri mögött kipróbáltam. Akkorát szólt, mint egy petárda . A lányok riadtan fordultak vissza. Amikor felocsúdtak, és látták, hogy csak egy vigyorgó üregúr gyerekeskedik, odavetették:
– Ne vicceljen ezzel, bácsi, ne játsszon terroristát, ha jót akar. Gida, vedd elő a sokkolódat!
Hasonló
Emlékőrző utasellátó
Családi múzeum
Hálószaggató hátra olló
Holtomiglan holtáiglan
A tablókép szerelmese
Prózai sonkák
Kutyavilág
Hétköznapi fülkeforradalom
Időrablók kerüljenek!
Hájhámlasztás a szaunában
Elhasználódva
A sör apostola
Az ismeretlen forradalmi kö...
Valami bűzlik Dániában
A vég nélküli cigaretta
Őrző-védő a divat
A fel nem robbant szexbomba
Az építész álma
Azok a régi szép fürdőzések...
Játszik az öreg
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése