Kulcskereső

Írta: Kulcsár Attila

Én kulcsot soha nem dobok ki.  Nomen est  omen.  Egy Kulcsár, nem tehet mást.  Volt már olyan, hogy elvesztettem az otthonunk kulcsát. Attól való félelmemben, hogy valaki megtalálja és kirabol, lecseréltem a zárat, de a pótkulcsokat megtartottam akkor is. Jó lesz valamire.

Az előszobám fala olyan, mint egy szállodai portásfülke kulcsos fogasa. Itt lógnak egy kampósoron a pótkulcsok, meg az aktuálisak. Egy családi házhoz is rengeteg kulcs kell. Egy élethez pedig megszámlálhatatlan, mert ezekkel mehetünk vissza múltunkba.  Ebben a világban mindent zárni kell, és kulcsra.  Egy részét magadnál hordod, másik része a kulcstartóban lóg, sok meg ott nyugszik az ajtózárban. Én csak a legszükségesebbeket tartom magamnál, de kilyukasztják a zsebemet így is. Egy nagy karikára vannak fűzve, mint egy börtönőrnek a filmeken a zárka kulcsok.  A többi ott lóg a fogason. Mert ezek mögött az ajtók mögött – amelyeket a kulcsok kinyitnak – vannak az emlékeink is bezárva, némelyik életfogytiglan. Halálos ítélet, felejtés nincs.

Van ugye a lakásbejárati és hátul az udvari kijáraté. Van a kapukulcs és  a garázskulcs. Van egy a fáskamrához, egy a pincéhez. Akinek nyaralója van, annak még két kulcsra van szüksége. Az autónak slusszkulcsa van. A munkahelyhez is tartozik egy-két kulcs. A lakáson belül a szobaajtók is kulcsra záródnak, ha úgy akarod. A wc-ajtóról nem is beszélve.

Ezek a nyilvános kulcsok, de aztán ott vannak a titkosak is. A pénzes kazetta kulcsa – ha van – benne a Kiváló Dolgozó jelvényem.  De én őrzök aktualitását veszette kulcsokat is.  Ilyen a régi lakásunk biztonsági zárához való. Bár odaadtam az új tulajdonosnak, de egyet emlékül megőriztem. Ilyen az ember. Azt hiszi, visszamehet a múltba. Annak a régi találkahelynek a kulcsa is megvan, ahol K.-val találkozgattam. Egy lakókocsi valahol. A kapcsolat elmúlt, de a kulcsot nem adtam vissza. Hátha szükség lesz még rá, gondoltam húsz évvel ezelőtt– vagy csak arra, nehogy odaadja másnak.

Megvan az öltözőszekrényem kulcsa is, amikor még fociztam; saját rekeszem volt. Ezek a mai focisták még kulcsot se érdemelnek. Azóta biztosan leverték a lakatot róla. Albert poszter volt a belső oldalán. Mára lecserélték, talán egy Ronaldóra.

Ez régi levélszekrény kulcsát is őrzöm. Sima 4-es, de sok bérházban az ilyen zárakat, még ma is kinyitja. Néha az újságban olvasni lehet olyan híreket, hogy egy frontról írt levél ma érkezett meg a címzetthez. Hátha nekem is írt az a lány, hogy nem haragszik, találkozzunk a mozi előcsarnokában, a jövő kedden, négykor.  De annak a háznak a kapuja ma már zárva van, a mozit is lebontották. A lakónévsorban nem találom, persze harminc év nagy idő. Ráérek, hosszú sétákat írt fel az orvos. A szívemnek kell a mozgás. Van egy szív-fejű kulcsom is, egy nyaraló kiskapujáé.  Nem régen elsétáltam arra. Alig találtam meg, úgy megnőttek a fák körülötte. Bekukucskáltam a nyírt sövény résén. Egy kislány tanult görkorcsolyázni.  Olyan szép volt, mint az nagyanyja, annak idején, lány korában. Minden vonását örökölte.  De akkor odarontott egy vicsorgó kutya a kerítéshez, és sietve távoztam.

A kulcsaim sztárja egy 15 centis kapukulcs. Kölyökkoromban a házunk kapualját zárta. Hátul az udvarban laktunk, több család.  Mindig ott fociztunk a tágas udvaron.  Mint most is a gyerekek. Egy séta során ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bemenjek. A kulcs működött.  Besétáltam az udvarra, mintha valakit keresnék, a fiúk ugyanúgy fociztak, egykapura.  Egyszer csak odagurult a labda elém. Megelőztem a balhátvéd kisrácot, és egy testcsel után óriás gólt lőttem a fáskamra ajtajára felrajzol kapuba.

– De bácsi, maga kivel  van? – kérdezte a gyerek szemrehányóan. Mondtam, hogy a hazaiakkal.  Én vagyok a Proszenyák II.

– Azt nem ismerjük – mondta a gyerek. De én látványos gólörömmel letéptem a szárítókötélre kiakasztott trikókat, és győztesen kisétáltam a dufart kapuján.

Mégis a legnagyobb haszna az egyetlen lyukas kulcsomnak van.  Az ma is használható.  A karikájához egy madzag van kötve. A zsinór másik vége  egy nagy fejű szeghez van  bogozva.  Ez volt a kulcs-puskám valamikor.  A kulcs üregét teletöltöttem a gyufák fejéről lekapart foszforral, aztán beleillesztettem a furatába a szeg letompított hegyét, meglendítettem és a falhoz vágtam. A „puska” ilyenkor egy nagyot durran a tűzszerszámtól.

Mint tegnap is, mikor egy csapat csitri mögött kipróbáltam. Akkorát szólt, mint egy petárda . A lányok riadtan fordultak vissza.  Amikor felocsúdtak, és látták, hogy csak egy vigyorgó üregúr gyerekeskedik, odavetették:

– Ne vicceljen ezzel, bácsi, ne játsszon terroristát, ha jót akar. Gida, vedd elő a sokkolódat!

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése