Kulcskereső

Írta: Kulcsár Attila

kulcs.jpgÉn kulcsot soha nem dobok ki.  Nomen est  omen.  Egy Kulcsár, nem tehet mást.  Volt már olyan, hogy elvesztettem az otthonunk kulcsát. Attól való félelmemben, hogy valaki megtalálja és kirabol, lecseréltem a zárat, de a pótkulcsokat megtartottam akkor is. Jó lesz valamire.

Az előszobám fala olyan, mint egy szállodai portásfülke kulcsos fogasa. Itt lógnak egy kampósoron a pótkulcsok, meg az aktuálisak. Egy családi házhoz is rengeteg kulcs kell. Egy élethez pedig megszámlálhatatlan, mert ezekkel mehetünk vissza múltunkba.  Ebben a világban mindent zárni kell, és kulcsra.  Egy részét magadnál hordod, másik része a kulcstartóban lóg, sok meg ott nyugszik az ajtózárban. Én csak a legszükségesebbeket tartom magamnál, de kilyukasztják a zsebemet így is. Egy nagy karikára vannak fűzve, mint egy börtönőrnek a filmeken a zárka kulcsok.  A többi ott lóg a fogason. Mert ezek mögött az ajtók mögött – amelyeket a kulcsok kinyitnak – vannak az emlékeink is bezárva, némelyik életfogytiglan. Halálos ítélet, felejtés nincs.

Van ugye a lakásbejárati és hátul az udvari kijáraté. Van a kapukulcs és  a garázskulcs. Van egy a fáskamrához, egy a pincéhez. Akinek nyaralója van, annak még két kulcsra van szüksége. Az autónak slusszkulcsa van. A munkahelyhez is tartozik egy-két kulcs. A lakáson belül a szobaajtók is kulcsra záródnak, ha úgy akarod. A wc-ajtóról nem is beszélve.

Ezek a nyilvános kulcsok, de aztán ott vannak a titkosak is. A pénzes kazetta kulcsa – ha van – benne a Kiváló Dolgozó jelvényem.  De én őrzök aktualitását veszette kulcsokat is.  Ilyen a régi lakásunk biztonsági zárához való. Bár odaadtam az új tulajdonosnak, de egyet emlékül megőriztem. Ilyen az ember. Azt hiszi, visszamehet a múltba. Annak a régi találkahelynek a kulcsa is megvan, ahol K.-val találkozgattam. Egy lakókocsi valahol. A kapcsolat elmúlt, de a kulcsot nem adtam vissza. Hátha szükség lesz még rá, gondoltam húsz évvel ezelőtt– vagy csak arra, nehogy odaadja másnak.

Megvan az öltözőszekrényem kulcsa is, amikor még fociztam; saját rekeszem volt. Ezek a mai focisták még kulcsot se érdemelnek. Azóta biztosan leverték a lakatot róla. Albert poszter volt a belső oldalán. Mára lecserélték, talán egy Ronaldóra.

Ez régi levélszekrény kulcsát is őrzöm. Sima 4-es, de sok bérházban az ilyen zárakat, még ma is kinyitja. Néha az újságban olvasni lehet olyan híreket, hogy egy frontról írt levél ma érkezett meg a címzetthez. Hátha nekem is írt az a lány, hogy nem haragszik, találkozzunk a mozi előcsarnokában, a jövő kedden, négykor.  De annak a háznak a kapuja ma már zárva van, a mozit is lebontották. A lakónévsorban nem találom, persze harminc év nagy idő. Ráérek, hosszú sétákat írt fel az orvos. A szívemnek kell a mozgás. Van egy szív-fejű kulcsom is, egy nyaraló kiskapujáé.  Nem régen elsétáltam arra. Alig találtam meg, úgy megnőttek a fák körülötte. Bekukucskáltam a nyírt sövény résén. Egy kislány tanult görkorcsolyázni.  Olyan szép volt, mint az nagyanyja, annak idején, lány korában. Minden vonását örökölte.  De akkor odarontott egy vicsorgó kutya a kerítéshez, és sietve távoztam.

A kulcsaim sztárja egy 15 centis kapukulcs. Kölyökkoromban a házunk kapualját zárta. Hátul az udvarban laktunk, több család.  Mindig ott fociztunk a tágas udvaron.  Mint most is a gyerekek. Egy séta során ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy bemenjek. A kulcs működött.  Besétáltam az udvarra, mintha valakit keresnék, a fiúk ugyanúgy fociztak, egykapura.  Egyszer csak odagurult a labda elém. Megelőztem a balhátvéd kisrácot, és egy testcsel után óriás gólt lőttem a fáskamra ajtajára felrajzol kapuba.

– De bácsi, maga kivel  van? – kérdezte a gyerek szemrehányóan. Mondtam, hogy a hazaiakkal.  Én vagyok a Proszenyák II.

– Azt nem ismerjük – mondta a gyerek. De én látványos gólörömmel letéptem a szárítókötélre kiakasztott trikókat, és győztesen kisétáltam a dufart kapuján.

Mégis a legnagyobb haszna az egyetlen lyukas kulcsomnak van.  Az ma is használható.  A karikájához egy madzag van kötve. A zsinór másik vége  egy nagy fejű szeghez van  bogozva.  Ez volt a kulcs-puskám valamikor.  A kulcs üregét teletöltöttem a gyufák fejéről lekapart foszforral, aztán beleillesztettem a furatába a szeg letompított hegyét, meglendítettem és a falhoz vágtam. A „puska” ilyenkor egy nagyot durran a tűzszerszámtól.

Mint tegnap is, mikor egy csapat csitri mögött kipróbáltam. Akkorát szólt, mint egy petárda . A lányok riadtan fordultak vissza.  Amikor felocsúdtak, és látták, hogy csak egy vigyorgó üregúr gyerekeskedik, odavetették:

– Ne vicceljen ezzel, bácsi, ne játsszon terroristát, ha jót akar. Gida, vedd elő a sokkolódat!

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése