Debrecen

Mindig teljesítményorientált voltam. Ennek köszönhettem előrejutásomat a pályámon. Mindent a saját erőmből értem el, sosem voltak mentoraim. Úgy gondolom, megálltam a helyemet, s még mindig eredményekre és sikerekre éhesen vállalom az új feladatokat. Büszke vagyok, hogy a gyermekeim is sikeresek – mondja Kovács Gyula, a Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala oktatási osztályának 2006-ban nyugdíjba vonult vezetője, a Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója.

Tiszacsegén született földműves szülők gyermekeként 1945. december 23-án. A késői gyermeket féltéssel, nagy szeretetben nevelték a háborút követő évek nagy szegénységében. Helyben tanulta ki a villanyszerelő szakmát, de szűknek, perspektívátlannak érezte, ha bezárkózik az akkoriban korántsem reményteljes vidéki életbe, ezért összepakolt, és Debrecenbe ment dolgozni és tanulni. Hamarosan villamosipari technikus lett – néhány évvel később villamosmérnök –, s bekapcsolódott az iparitanuló-képzésbe. Ösztönösen megérezte, hogy igazából a pedagógia területe vonzza, ezért a 109. Számú Iparitanuló-intézetben vállalt szakoktatói állást. Ezzel a döntésével 33 évre elkötelezte magát a szakmunkásképzés ügyének, s végigjárva az intézményben lehetséges a karrierlépcsőket, mérnök tanár, igazgatóhelyettes, majd igazgató lett. Elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a pedagógiai szakot, majd közoktatás-vezetői és később tanügy-igazgatási szakértői diplomákat szerzett.

– Mindig innovatív embernek számítottam. Folyton azon törtem a fejem, hogyan lehet jobb módszereket alkalmazni a képzésben, hogyan kell struktúrákat átalakítani ahhoz, hogy jobb hatásfokkal hasznosuljon az oktatásban rendelkezésre álló szellemi és anyagi potenciál. A 127. Számú Szakmunkásképző Intézet – az intézménynek kétszer változott időközben a neve – profilváltozását igazgatóként én készítettem elő, illetve vezényeltem le. Ennek eredményeképpen lett a jól működő szakmunkásképzőből jó szakközép- és szakiskola (Beregszászi Pál nevét viselte ekkortól az intézmény). Az átalakulás mellett számos más változás indukálódott az intézményben belülről és kívülről. A legnagyobb feszültséget a rendszerváltás után szinte rohamléptekben megszűnő 22 vállalati tanműhely kiesése okozta, meghiúsítva ezzel a tanulók gyakorlati képzését. Kovács Gyula igazgató szívós, kitartó munkával három saját tanműhelyt hozott létre és szerelt fel 1990 és 1995 között. Ekkor egy időben volt kilincselő, követelő, szponzorkereső, tervező és kivitelező, mindaddig, amíg egy percre hátra nem dőlhetett egy összegező megbeszélésen, s azt mondhatta: Megcsináltuk! Ez alatt az öt év alatt az iskolai vagyon tízszeresére növekedett.

Amikor 1998-ban Kósa Lajos lett Debrecen polgármestere, felkérte a város közoktatásának irányítására: 1999. április elsejétől 2006. március elsejéig vezette az oktatási osztályt. – Mielőtt átvettem az osztály vezetését, a város oktatási intézményei meglehetősen szabályozatlanul, határozott fenntartói szándék hiányában működtek. Miután ezek a szándékok megfogalmazódtak, vezetői munkámban ahhoz nyújtottam segítséget, hogy a közoktatás minden szegmensében realizálódhassanak, és szellemében tükröződhessenek a város vezetésének elvárásai. Úgy gondolom, hogy mindazok a strukturális, anyagi és szellemi változások, amelyeket vezetőként a város közoktatásában jó tervező- és szervező- munkámmal elértem, mára már egy jól működő rendszerként alapozta meg az utódok további törekvéseit.

Amikor 60 évesen, 46 év munkaviszonyt a hátam mögött tudva, lehetőségem nyílt a nyugállományba vonulás lehetőségével élni, nem volt határozott szándékom a jövőt illetően. Több helyről megkerestek, mondván, a felgyűlt tudás és tapasztalat további hasznosításra vár, és több állásajánlatot kaptam. Rövid gondolkodás után végül elvállaltam a Commitment Pedagógiai Intézet vezetését. Az intézet munkatársai – a főigazgató 70 szakértő munkáját koordinálja – az oktatási intézmények fenntartóinak kérésére szakmai, törvényességi vizsgálatokat végez, közreműködik fontos iskolai dokumentumok készítésében, szervezi és lebonyolítja a pedagógus-továbbképzéseket. Kovács Gyula fontosnak tartja a pedagógusok munkájának ilyetén módon történő segítését, s bízik benne, hogy tevékenységük hozzájárul az oktatás minőségének megtartásához, illetve javulásához. Vezetőként hozzá tudja adni pályája során összegyűjtött tapasztalatait, s kellőképp motiválni tudja munkatársait.

Feleségével, Bereczki Róza óvodavezetővel két felnőtt gyermekük pályáját kísérik figyelemmel: dr. Kovács Gyula jogász, történelem–földrajz szakos középiskolai tanár, a Tóth Árpád Gimnáziumban tanít, Attila közgazdász, az egyik jó nevű bank osztály-igazgatóhelyettese, kockázatelemzője.

Kovács Gyula 35 éve rendszeresen kocog, de nem csak ez tartja jó karban: figyelemkoncentrációját mint sportlövő tartja edzésben.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)