Debrecen

Elégedett ember Dr. Kalász Imre. Mielőtt 1993. december 1-jén megnyitotta saját vállalkozását – amely kis- és közepes vállalkozások könyvelését, könyvvizsgálatát, átvilágítását végzi, mellette adótanácsadás, igazságügyi könyvszakértői tevékenység tartozik profiljába –, változatos terepeit járta be a nemzetgazdaságnak. Ez a sokféleség tapasztalatok garmadáját eredményezte, amelyek ma is hatékonyan használhatóak. Ezért nem is bánta meg, hogy sokszor váltott – emellett mindig bírta felesége támogatását és ösztönzését, ami éppúgy mutatkozott megnyugtató muníciónak, mint szerencsét hozó amulettnek.

A Fejér megyei Baracson nevelkedett öcsével. Édesanyja és kőműves foglalkozása mellett gazdálkodó édesapja napi teendőként kezelték gyermekeik tanulmányi előrehaladását, így nem véletlen, hogy a székesfehérvári József Attila Gimnáziumba íratták be. A jórészt reverendájukat nemrég levenni kényszerült tanárok a vallási nevelést is előnyben részesítették, de egyébként is jó közösségi légkörben birkóztak ott meg a tanulók a tanrendi és morális követelményekkel. A kiváló tanári karból dr. Seigner László kollégiumi nevelő, Halmos Istvánné osztályfőnök és férje, illetve dr. Selyle Antal magyartanár neve merül fel először, ha az ott töltött évekre gondol vissza. Mivel az ELTE-re származása miatt nem veszik fel, egy évet tölt a Dunai Vasmű laboratóriumában – mellékesen egy vegyipari szakmunkásvizsgát is letéve –, mielőtt sikeresen felvételizik a budapesti közgazdasági egyetem agrár-pénzügyi szakára. Tanárai kiválóak, s jó közösség alakul a csoporttársakból is (mostanság kétévenként találkoznak), akik közül többen is kitűnő szakemberekké váltak mind az elmélet, mind a gazdaság, mind pedig a vidékfejlesztés területén. Ott ismerkedett meg leendő feleségével, Loós Irmával is (ma a Bethlen Szakközépiskola tanára), akivel Fehérgyarmatra költöztek, ahol akkor statisztikát tanított.

Kalász Imre diplomáját kézhez kapva egyenesen a mély vízbe ugrott: a Szatmárcsekei Tsz-ben egyből a főkönyvelői székbe került, elődje hirtelen lebetegedése okán. Három év múlva a Fehérgyarmati Járási Tanács mezőgazdasági osztályán szerzett tapasztalatokat az akkori vidékfejlesztésben, majd 1972-ben Debrecenbe költözött a család, ő pedig a Mezőgazdasági Értékesítési Központ (MÉK) főkönyvelője lett. Az 1600 embert foglalkoztató, évi 3 milliárdos forgalmat lebonyolító cégnél a bolthálózat kialakításában a teljes gazdálkodási és könyvelési rendszer megszervezése fűződik nevéhez. A megyében elsőként honosította meg cégénél a lyukkártyás rendszerű könyvelési rendszert, de több új üzem létrehozásában is bábáskodott – olykor fél lábbal a börtönben (pl. a létavértesi tormafeldolgozó esetében, ahol utólag legalizálták a beruházást). Az ott töltött öt év alatt szerzett újabb diplomát az okleveles könyvvizsgálói szakon.

Ez idő tájt alakultak az igazságügyi könyvszakértői irodák a bíróságokon, ahová nagy tapasztalattal rendelkező munkaerőket toboroztak – Kalász Imre leginkább a szakmai kihívásnak engedett, amikor újra váltott. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyében immár ezen a tevékenységen keresztül ismerte meg a gazdálkodás és pénzügy azon szegmenseit, amihez eddig nem volt szerencséje.

Megszerette ezt a munkát, ma is gyakorolja az igazságügyi orvostan keretében. Türelem, kitartás, megérzés és szisztematikus aprómunka éppúgy kell ehhez, mint tapasztalat, amelynek eredménye, hogy az utólagos regisztráció hozzásegítse az ítélkezést az ügy alapos megismeréséhez. Irodavezető-helyettesi beosztását 1984-ben az Észak-magyarországi Mezőgazdasági Egyesülés (ÉME) közgazdasági főosztályvezetői székére cserélte, ahol döntés-előkészítésekhez készített elemzései már akkor prognosztizálták az akkori mezőgazdasági struktúra várható szétesését. Ittléte alatt lesz a közgazdaságtudományok doktora, de hamarosan a debreceni Agrober Vállalat gazdasági igazgatójának hívja az igazgató. Ez egy jól funkcionáló, nyereséges cég volt, de megszenvedte a mezőgazdaság alakulását (a nagyok már nem, a kicsik még nem vásároltak). Részese volt a korszerű vállalatirányítás kialakításának, amit elsősorban az akkori számítógépes csúcstechnológia alkalmazásának köszönhettek. Még sikerült javukra fordítani a kereskedelem teljes liberalizálódása előtti helyzetet, még létrehoztak egy márványlapgyártó üzemet – a privatizációs harcok azonban lassan ellehetetlenítették az Agrobert.

Dr. Kalász Imre még a megszűnés előtt létrehozta saját vállalkozását. Mára már szinte kicserélődött az ügyfélkör. Jelentős nagy cégek szerepelnek referencialistáján, de ő a kicsiket is szereti – nemcsak könyvvizsgál esetükben, hanem tanácsokat is ad.

Két fiuk – Csaba egy takarékszövetkezet ügyvezetője, Imre ügyvéd, és három unokájuk sorsát kísérik figyelemmel, feleségével. Szívesen tölti szabadidejét a kertben, s ha ebből még több lesz (nyugdíjasként), az igazságügyi könyvszakértés eddig hiányzó módszertanát tervezi megírni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)