Beszéljünk egymás nyelvén

147163a865ea0748177d79b28a3ef448.jpgAz Európai Unió a soknyelvűség megőrzését tűzte ki zászlajára. Egyrészt azzal, hogy nem választott ki egyetlen nyelvet az Európai Unió lingua francájává, azaz közvetítő nyelvévé. Ha ez megtörtént volna, akkor ez az adott ország súlyát növelte volna a többi kárára. Minden tagállam nyelvét azonos értékűnek tekinti. Azonban természetesen ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg, hiszen köztudomásúan az angol nyelv kiemelkedő szerepe itt is megmutatkozik. A Magyar nyelv című akadémiai kiadvány szerint az EU lakosságának 16 százaléka beszéli anyanyelvként az angolt, míg 31 százaléka idegen nyelvként. Ezzel megelőzi a németet és a franciát. Igaz, az Unióban mindig annyi hivatalos nyelv van, ahány tagország, de ha csak húsz nyelvet veszünk alapul, akkor is 380 irányban kell fordítani. Ez nagyon költséges, és a nyelvek sokféleségének a tisztelete csupán az ünnepélyes alkalmakra korlátozódhat. Egyébként a zárt ülések angolul és franciául zajlanak.

Ennek fényében elmondhatjuk, hogy Magyarország európai uniós tagsága óta a magyar nyelv ázsiója némiképpen megnövekedett ugyan, de nőtt az idegen szavak beáramlása is, ha más nem a jogharmonizációs törekvések miatt. Grétsy László szerint ebben a helyzetben többek között azt tehetjük, hogy jóval nagyobb figyelmet fordítunk anyanyelvünk múltjára, hagyományaira, illetve ezek megismertetésére. Erre azért van szükség, mert Benkő Loránd gondolataival: ez a közlési eszköz, tehát a magyar nyelv nem a jelen nyelvhasználóinak a találmánya, hanem örökségül kapták (kaptuk) az elődöktől, és a jelen nemzedékei is örökségként adják tovább. Mindezt tudatosítani kell az iskolában, és a gyakorlatba pedig átültetni oly módon, hogy például a szólásokat és azok eredetét tanítjuk meg. Például: az ,,Ebek harmincadjára kerül” szólásunk O. Nagy Gábor Mi fán terem? című kötete szerint a harmincad típusú vámból alakult ki. Akit a kutyák vámoltak meg, „ruhájának, igen gyakran testének egy darabját is a kutyák szájában hagyta”. Eredetileg az ebek prédájára hagyott dolgokra vonatkozott, idővel más, gazdátlanul vagy pusztulásra hagyott dolgokat jelentette.

Az oktatást célzó uniós tevékenység egyik nélkülözhetetlen eleme a nyelvismeret fejlesztése, hiszen azok a polgárok, akik több nyelven beszélnek, jobban ki tudják aknázni az egyesített Európa kínálta oktatási lehetőségeket.

Az EU nyelvpolitikája nagy hangsúlyt fektet a többnyelvűségre. Arra törekszik, hogy a jövőben minden uniós polgár anyanyelvén kívül még legalább két nyelvet beszéljen. Az Unió ezt az Európai Tanács 2002. márciusi barcelonai ülését követően vette fel célkitűzései közé. Az ülésen a tagállamok vezetői szorgalmazták, hogy az európaiak már kora gyermekkoruktól legalább két idegen nyelvet tanuljanak.

Az Európai Unió nyelvpolitikájának célja az idegennyelv-oktatás és -tanulás előmozdítása az EU-ban és nyelvbarát környezet megteremtése valamennyi tagállam nyelve számára. Az idegennyelv-tudást azon alapvető készségek egyikének tartják, amelyre minden uniós polgárnak szüksége van annak érdekében, hogy növelje oktatási és foglalkoztatási esélyeit az európai tanuló társadalomban, kiváltképpen a személyek szabad mozgásához való jog gyakorlása révén. Az idegennyelv-tudásnak továbbá a kulturális csere és a személyes fejlődés tekintetében is jelentős szerepet tulajdonítanak.

Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló