Ártér

Ősz Zoltán alkotása

50×40 cm.

Pasztell.

2018.

Az árterek mindig érdekesek, fantáziánk megtelik azzal a másik képpel, amikor embermagasságig érhet a víz. Ha a gátat elhagyjuk száraz időben, és leszaladunk a folyóhoz, laza ropogós kicsit bizonytalan járásunkkal, érezzük, hogy csak átmeneti állapot. Évente, ha jön a zöld ár lábat mosnak a fák, s a bokrok “füléig” is érhet az áldás.. Ősz Zoltán pasztellje a középpontban helyezett kicsit megvénült fával fogadja a nézelődőt. Sok éve állhat ott vigyázva a világot, fogadva a szeleket, viharokat, hogy diadalmaskodjon minden felett. Övé a fény, levelei színesek , már messziről kimagasló jelölő fa, amihez könnyű odatalálni. Ezt a csendes világot mintha nem zavarná semmi, pedig él az élet fenn, és lenn, sok ezer szállal kötődtek, és kötődnek egymáshoz ! Ősz Zoltán a természet szerelmese, ő igazán színes krétáival megrezdíti a képet, hangok, illatok, fanyar szagok, a víz közelsége, nedves párás tiszta levegője, a városi ember öröme. Fények és árnyékok precíz összessége adja azt a nyugalmat amire oly sokszor vágyunk, és ha a rohanó élet mégsem kínál meg bennünket idővel, tegyük fel szobánk falára a megállított, és megfestett időt.

Szerző: 2019. 03. 10.

3 hozzászólás

  • Bíró Ernőné says:

    Zoltán! Gyönyörű ez a kép! Gratulálok! Hargitai Beáta minden szavával egyetértek.

  • Bíró Ernő says:

    Gyönyörű pasztell kép egy csodaszép méltatással. Ősz Zoltán és Hargitai Bea barátaimnak szeretettel gratulálok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló