Ha majd egyszer valamikor elkalandoznék, megkeresném ezt a kaszás lakot, és talán a lakójával is összecimborázhatnék, az lenne ám a jó móka!! Talán elmondaná, hogy mióta áll ez a kis faépület, miket rejt, mi a feladata. De félre a tréfával, a házak, a használati eszközök mindig fontosak voltak, és persze azok állapota, használhatóságának minősége is.  Ősz Zoltán nem csak Erdély, de az erdélyi élet tudója is. Bár elhivatottsága az iskolához kötötte mint tanár, de benne élt hétköznapjaiba, és gondolom most is erdélyiként álmodik. A gazdák érdekes boglyákat raktak, látványnak, és vászonra is mutatós képet adva, de az élethez, a túléléshez a szakszerű régóta kitervelt, és bevált módszer volt a sikeres. Nagy távolságokat jártak be a gazdák. Az otthontól, az udvartól, a kiskertektől távol eső területeken volt a kaszáló, és bizony ha az idő rosszra fordult, fontos volt a födél, az a hely ami védelmet ad. A praktikum parancsolt, és úgy vélem ez volt az első helyezett. Ősz Zoltán a kis épületet úgy örökítette meg, hogy háttérként a fenyők védelmében érezze a biztonságot. Itt beragyog mindent a nap, a munka java elkészült, áll a boglya, a gazda is hazament, és a festő is összepakolhatja békés ” fegyvereit” !