Csak tiszta forrásból

Ősz Zoltán alkotása
akvarell
2006.
Messze, nagyon messze, ahol talán csak a madarak élnek, szaladhatnak össze azok a kis vízcseppek, amelyek megduzzadva a lankákhoz érnek, hogy hangos csobogásukkal jelezzék jöttüket. Fák és bokrok rejtekén szaladnak a friss hegyi patakok, kövek, kavicsok állnak útjukba, hogy habos méreggel kergetőzzenek. Ősz Zoltán elapadhatatlan szeretettel és szorgalommal hozta hozzánk közel az a forrást, amiből nem csak az ő művészete, hanem az élővilág, és fantáziánk táplálkozik!!! Simára mosott kövek jelzik a kis patak sekélységét, ahol az átbillegés esélye kínálkozik, hogy a túlsó partra érhessünk. Távolabb ahol szemérmesen borulnak egymásra az ágak, levelek költői szépségével megbabonázza a képet. Ősz Zoltán mestere az erdélyi tájnak, és új lakhelyén is bátor akarással szemlélteti a Dunántúli vidéket. Barangolásra fel, fedezzük fel a kínálkozó szépségeket a természetben, és az otthonainkba lopott kinti világot a művész segítségéve.
Szerző: 2019. 07. 07.

1 hozzászólás

  • Kokrák Lászlóné says:

    Csodás festmény és szívesen olvastam a mű elemzését is. Köszönöm!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló