A világ legészakibb templomában, Norvégiában

Az épület belseje az üvegmozaikkal

TROMSÖ A norvégiai város katedrálisáról az itteniek büszkén mondják, innentől északabbra hiába is keresnénk, nem találnánk párját.

Elemi iskolás koromban úgy tanultam, hogy a világ legészakibb városa Hammerfest. Már csak macskaugrás lett volna, de odáig nem jutottam el. Tromsöben viszont akárhová megy a vándor, mindenütt a „legészakibb” jelzőbe botlik. A botanikuskert a murmanszkitól vette át a büszke címet, a sörfőzdének viszont soha nem volt vetélytársa. Való igaz, a hosszú repülőút folyamán se árpa, se komlóföldek nem mutatkoztak alattunk. Zord vidék, tanúsíthatom.

A repülőtértől alagútakon keresztül hajtott velünk a taxi. A sofőr lelkesen magyarázta a még ugyancsak a hegy gyomrában található kereszteződéseknél, hogy a városban sok helyre lehet a föld alatt eljutni. Ennek különösen télen veszik hasznát, amikor a hókotrás nem tart lépést a hólepel gyarapodásának ütemével. Ám most még késő nyár van. Végtelenül hosszú nappalokat, éppen csak szenderedésnyi éjszakák követnek. Mondhatnám, hogy fehér éjszakák, de azokból csak nyáron van néhány, és akkor is inkább olyan bíborak, mint most. A haragoszöld fenyvesek lábáig felfutó utcák házainak tulipiros teteje nagyban olyan, mint a domboldal rétjének cserjéin a ribizlire emlékeztető áfonyabogyó. Ezernyi szín a szürke ég alatt. A már említett katedrális hatalmas üvegmozaikjának alkotója a természethez hasonlóan szintén nem bánt szűkmarkúan a színekkel. A sajátos kompozíciójú alkotás üdítő módon üt el a másutt ezerszer látott és egy kánont követő társaitól. Maga az épület ugyancsak annyira eltér egy hagyományos értelemben vett templomtól, akár el is siklana fölötte a tekintet, ha a formája önmaga nem állítaná meg egy pillanatra. Nézzék csak meg, ott az a sátorszerű épület a jobboldali hídfőnél. A harmonikaszerű héjazat minden szegmensénél csakúgy ömlik be a fény. Már abból a kevésből, amire itt magasabban Izlandtól, messze az Északi sarkkör fölött egyáltalán számítani lehet. Így aztán ez az a katedrális, amelyben még akkor is fényeskednék a világosság, ha a csillárt leoltanák.

Tromsö városa madártávlatból. Szemben a kikötő, jobboldalt a híd lábánál a katedrális

Szerző: 2018. 03. 15.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése