Fjordutazás csak pontosan, szépen

00209.20.jpg 
00209.29.jpgMég egyszer végigkérdeztem, hogyan is gondolja ezt a kirándulást, és továbbra is gyanakvás ült az arckifejezésemen. Egy oslói utazási irodában ültem, ahol az alkalmazott azt mondta: van ugyan kirándulóbusz egynapos programmal, de jobban járok, ha a tömegközlekedést veszem igénybe.

00209.16.jpg– Felül a hajnali bergeni gyorsra, félúton leszáll Sögnefjordnál, ott öt perc múlva indul egy vonat a közeli kikötőbe. Alig kell várni, és a hajó indul a fjord másik végébe. Ötven kilométer gyönyörű táj. A menetrendszerinti busz a másik kikötőből felvisz egy másik vasútállomásra, ahol éppen akkor jön visszafelé a bergeni gyors. Közben a busz vár félórát egy széles panorámájú kilátónál, mert megvár egy másik buszt. Jó, mondtam belenyugvóan. A társaság tagjai még mindig kételkedtek. Még akkor is, amikor a vonat reggel másodperc pontossággal megindult velünk. A vidék nagyjából olyan volt, mint amilyennek ígérkezett. A szerelvény azonban sok meglepetést tartogatott. Most csak egyet említek: egy komplett kocsi teljesen játszótérnek volt berendezve. Trambulinnal, csúszdával, éppen csak homokozó nem volt.

00209.09.jpgÉrkezés pontosan, indulás pontosan – verőfényes az idő, ragyognak a gleccserek. A szárnyvonalról kiderül, a világon itt lejt legjobban a sín.
Különben nem jutnánk tizenvalahány kilométeren belül a hóhatártól a tengerig. Lassít, csikorogva megáll. 01670002.JPGNa, most megy el a hajónk – sóhajtok. Két perces kedvesség: egy vízesésesnél piros ruhás tündér táncol. A hajó… Menjünk már. A hajóra ráérősen lépegetnek fel a helyiek. Időben szedjük fel a horgonyt. A fjord tündököl. Elvarázsolt zöld tanyák, szabadon száguldozó lovak, szédítő sziklaszirtek. Jó idő lesz, mindent látni fognak, visszhangoznak a fülembe az irodai alkalmazott szavai. Miért nem kérdeztem meg tőle a lottószámokat – pillantok fel a felhőbe vesző gleccserekre. A kikötői bakra szakszerűen csavarodik fel a vastag kötél, a busz mellénk kanyarodik. Na azért, mosolyodik el útitársam. A kilátó mellett visszanézek a fjordra, a málnabokrokról szemelgetek. A norvégok nem tartanak velem, én is abbahagyom. Odalenn megszorult a levegő és melegebb volt, itt karcosabb szellő jár. A gyorsvonat fagyos vihart tol maga előtt, az állomás szépmívű órájára rajtunk kívül senki rá se pillant.

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése