Kék ég alatt piros madarak

A kiépített és védett ösvények mellett háborítatlanul él kígyó, béka és aligátor

Flamingo Ha a ködös párás és fagyos Kaszkád hegységből Rhododendron városából az átló mentén elrepülünk a verőfényes Floridába, ismét beszélő nevű helyekbe bukkanunk. Ahogy legutóbb ígértem, máris Flamingo városában vagyunk.

A félsziget alsó részét az Okechobee mocsár uralja, alig hagyva helyet a part menti világüdülőhelynek Miami Beach-nek. Az előző epizód szófejtésének hagyományával nem szakítva, eltekintek a mocsárnak nevet adó indiánok nevezéktanától, inkább felhívnám a figyelmet az ingoványon átvezető autópálya újabbkori elnevezésére: Alligator Alley. Aki a Mexikói öböl partján elterülő Tampa városára kíváncsi, az megnézheti, valóban ott napoznak-e a leállósávon túl a névadó hüllők?

Én viszont nekivágtam a kisebbik útnak, amely Flamingó városába vezet, és ugyancsak az említett öböl partján található. Még el sem értem a mocsarakat, amikor megtaláltam a hajdan erre járt Andrew hurrikán pusztításának nyomait. Kilométernyi széles csapást vágott a pálmaerdőkbe jó két évtizede, de egy ilyen csapás hege lassan gyógyul.

Az Okechobee egy szép lassan csordogáló tiszta vizű mocsár, és természetvédelmi terület. A kiépített és védett ösvények mellett háborítatlanul él kígyó, béka és aligátor. Egy óriásszöcske faj éppen rajzott, olyan volt a röptük, mint nálunk a tiszavirágzás. Megilletődötten álltam meg a vidék legmagasabb pontját megjelölő obeliszknél. A felirat szerint itt nem kevesebb, mint három láb magasan vagyok a tenger szintjétől. Majdnem egy méter, sóhajtottam az égre emelve tekintetem. Nem messze tőlem hollók húztak el, ismerős károgásuk az otthoni egeket idézte.

De hol vannak a flamingók? Még néhány tucat kilométer és ők is feltűntek. A város, amelyet róluk neveztek el, inkább luxusjachtokban volt gazdag, és óriáslégcsavaros siklócsónakokban. Ez utóbbiak – lévén lapos fenekűk – bárhová elviszik az embert széles e mocsárban. Vezetőik természetesen tudják hol látni kicsi és nagy aligátort. A mienk gazdájának „természetesen” magyar felmenői is voltak. De nemcsak róluk mesélt, hanem elvitt oda, ahol egy helyi gladiátor megvív az aligátorral, és oda is, ahol a flamingók túrják az iszapot.

A madarakat etetni tilos – volt kiírva mindenfelé. Mondhattam én ezt a hollóknak… A lányomnak… Meg a kék ég alatt, a piros madaraknak…

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése