Kék ég alatt piros madarak

A kiépített és védett ösvények mellett háborítatlanul él kígyó, béka és aligátor

Flamingo Ha a ködös párás és fagyos Kaszkád hegységből Rhododendron városából az átló mentén elrepülünk a verőfényes Floridába, ismét beszélő nevű helyekbe bukkanunk. Ahogy legutóbb ígértem, máris Flamingo városában vagyunk.

A félsziget alsó részét az Okechobee mocsár uralja, alig hagyva helyet a part menti világüdülőhelynek Miami Beach-nek. Az előző epizód szófejtésének hagyományával nem szakítva, eltekintek a mocsárnak nevet adó indiánok nevezéktanától, inkább felhívnám a figyelmet az ingoványon átvezető autópálya újabbkori elnevezésére: Alligator Alley. Aki a Mexikói öböl partján elterülő Tampa városára kíváncsi, az megnézheti, valóban ott napoznak-e a leállósávon túl a névadó hüllők?

Én viszont nekivágtam a kisebbik útnak, amely Flamingó városába vezet, és ugyancsak az említett öböl partján található. Még el sem értem a mocsarakat, amikor megtaláltam a hajdan erre járt Andrew hurrikán pusztításának nyomait. Kilométernyi széles csapást vágott a pálmaerdőkbe jó két évtizede, de egy ilyen csapás hege lassan gyógyul.

Az Okechobee egy szép lassan csordogáló tiszta vizű mocsár, és természetvédelmi terület. A kiépített és védett ösvények mellett háborítatlanul él kígyó, béka és aligátor. Egy óriásszöcske faj éppen rajzott, olyan volt a röptük, mint nálunk a tiszavirágzás. Megilletődötten álltam meg a vidék legmagasabb pontját megjelölő obeliszknél. A felirat szerint itt nem kevesebb, mint három láb magasan vagyok a tenger szintjétől. Majdnem egy méter, sóhajtottam az égre emelve tekintetem. Nem messze tőlem hollók húztak el, ismerős károgásuk az otthoni egeket idézte.

De hol vannak a flamingók? Még néhány tucat kilométer és ők is feltűntek. A város, amelyet róluk neveztek el, inkább luxusjachtokban volt gazdag, és óriáslégcsavaros siklócsónakokban. Ez utóbbiak – lévén lapos fenekűk – bárhová elviszik az embert széles e mocsárban. Vezetőik természetesen tudják hol látni kicsi és nagy aligátort. A mienk gazdájának „természetesen” magyar felmenői is voltak. De nemcsak róluk mesélt, hanem elvitt oda, ahol egy helyi gladiátor megvív az aligátorral, és oda is, ahol a flamingók túrják az iszapot.

A madarakat etetni tilos – volt kiírva mindenfelé. Mondhattam én ezt a hollóknak… A lányomnak… Meg a kék ég alatt, a piros madaraknak…

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése