A Grand Canyon megdermedt óriásai

1. Célkeresztben a sétáló árnyak.jpg

A mesehős itt tényleg lelógathatná a lábát, mert nincs tovább, megérkezett a világ végére. A szakadék majdnem két kilométer mély. Az alant kanyargó Colorado piciny szalagja, a túlvilági formák a távolban, már meghaladják az emberi érzékelés határait.  A másik oldal 15-20 kilométerre van, maga a földtani képződmény pedig több száz kilométeres nyílt seb a bolygó felszínén. Arizona és Colorado állam között a távlatok próbára teszik, és egyszersmind soha nem látott élményben részesítik a látogatót.

2. A hasadék mélyén már este van.jpgA fennsíkon csak a gyér növényzet emlékezteti az utazót, hogy kétezer méter magasan halad. Az őslakosokra, a kaibab, a hopi, a navajó és más indián törzsekre pedig a földrajzi nevek, valamint a számukra fenntartott rezervátumok. Számos nevezetesség mellett mérsékelt érdeklődéssel haladnak el a Grand Canyonhoz igyekvők. A nagy kaland, a „Látvány” foglalkoztat már jó előre. Készültem. Tudom, hogy a lassan felemelkedő felszínbe évmilliók alatt vágott rést a folyó, és úgy nyílt meg a föld, mint itthon a Tordai hasadék. Nagyon lassan, de nagyon biztosan.

Tordán egyszer végiggyalogoltam a hasadékban. Láttam felülről is, mert arra szállt velem egy menetrendszerű gép. A Grand Canyonba keresztben beleférne a mi hasadékunk. Aki elolvassa a Visitor Centerben kapható ismertetőt, tudja, hogy meztelenek a falon a földtörténeti korok rétegei. Aki pedig le akar menni az ösvényeken, annak fel kell készülni arra, hogy ha szembe jön az öszvér a félméteres párkányon, nem hajlandó kívül kerülni.

Naplemente közeleg, a hosszú árnyékokra fenik a fogukat a fotósok. Nehéz fegyverzet, aranyat érő gépek, kályhacső méretű objektívek kerülnek elő a hordtáskákból. Egy nagyon rövid hajú hölgy munkáját próbálom észrevétlenül meglesni. Készségesen avat be, milyen szűrőkkel próbálja még plasztikusabbá tenni az amúgy is lenyűgöző látványt. Én meg őt avatom be a titokba: jól mutat együtt a kanyonnal.

Leülök. Nem lógatom le a lábam, mert visszatart az életösztön. Van aki, fél lábon áll a peremen, és úgy fényképezteti magát. Nem bírom nézni, inkább a szememhez emelem jó öreg szovjet gyártmányú távcsövemet. Kirajzolódik előttem a messze szirtek összes csipkéje. A rájuk vetődő árnyék egy innenső oldali szikláról ered, és olyan hosszú, hogy a falon szemmel is érzékelhetően, egy sétáló ember „sebességével” halad.

A hasadék mélyén már este van

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése