Páholyból szemlélik a történelmet

Ellentétben a korábban látott óriásfenyő-erdőkkel, az itteni sötét és áthatolhatatlan

A nagy öregek közül soknak saját neve van

Azt gondoltam, el kell jutni Oregon határáig, hogy elfelejthessem Dél Kalifornia száraz éghajlatát (és földrajzát), de tévedtem. A San Franciscoi öböltől felfelé már zöld, sőt sok helyen örökzöld a táj.

Portland az úti cél, Oregon állam legnagyobb városa, de előbb még átvágok a Redwood National Parkon. Az ősöreg vörösfenyők elkísérnek a Sziklás hegység óta. A Nagy Vízválasztónál tűnnek fel először, Los Angelestől néhányszáz kilométerre, északra. Az ottani indiánok sequoya névvel illették, nem csoda, hogy a nemzeti park ezt a nevet kapta.

A redwood az egykori vadnyugatnak és a ma emberének egyaránt a legfontosabb építőanyaga. Sokáig úgy tűnt, hogy kimeríthetetlen erőforrás, de aztán kiderült, minden elfogy egyszer. A hatalmasra növő fák erdeiből a régi területnek csak töredéke maradt meg. Majdnem úgy járt a fejedelmi termetű élőlény, mint a prérik bölénye, mely szintén milliószámra tenyészett valamikor.

A Redwood National Park az óriásfenyők nélkül is nagyon vadregényes volna. A Csendes óceán itteni partvidéke hatalmas sziklákkal csipkézett. Az utak a hegyek galériáján vezetnek, és szemmel látható, hogy nagy erőfeszítésbe került néhány vízparti szakaszra lejutni. De megérte. Alig hiszem, hogy néhány napja még a sivatag negyven fokos melegében verejtékeztem. A vízről érkező szélre csak nagy jóindulattal mondható, hogy frissítően üde. A helyiek kapucnis anorákja arra int, elő kell szedni a melegebb holmit. Megmártózás szóba sem jöhet. Egyetlen melegvérű élőlény a habokban az az eb, melyet gazdája időről időre beküld a vízbe egy jókora fadarabért.

Ellentétben a korábban látott óriásfenyő-erdőkkel, az itteni sötét és áthatolhatatlan. Az aljnövényzet a ritkásan álló kolosszusok között szinte másik erdőt alkot, abban pedig kilátástalan a felfedező út. Útitársammal álmélkodva próbáljuk valamihez mérni a körbejárhatatlanul hatalmas törzseket. Az igazán termetes példányok korát ezer években számlálják. Páholyból szemlélik a történelmet. Elveszettnek és parányinak érzem magam. A nagy öregek közül soknak saját neve van. Talán így érzékelhető valamelyest az az arány, amit szavakkal leírni alig lehet.

Csalókák az esti fények, alig lehet észrevenni az est gyors leszálltát. Még hosszú az út, indulni kell. A rövid, de égre nyíló parti szakaszról csodálatos a naplemente. Különösen akkor, ha az emelkedő a fenyők után cédrusligetekbe vezet az út. Irigylem azokat, akik sátort vertek, és itt éjszakáznak. Aztán gyorsítok, vár Portland-ben a rózsafesztivál.

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése