Zúgva-bőgve törte át a tájat

A  Szent Helén vulkán az újkori történelem egyik legnagyobb kitörését produkálta

Ez maradt a sudár fenyőszálakból

MOUNT SAINT HELEN Hazai erdeinkben gyakran bukkanni fatáblára, rajta faragott betűkkel: Az erdő imája. Aki elolvassa, óvatosabban lép, gondosabbak a mozdulatai, hazaviszi a szemetét. Szép marad, szebbé lesz a zöld katedrális.  A halott erdőnek is van imája. Északabbra haladva a Kaszkád-hegységben, nem messze a Csendes-óceán partjától található a Szent Helén vulkán. Nagyjából negyed századdal ezelőtt az újkori történelem egyik legnagyobb kitörését produkálta. A gyászos hangulatú helyen találtam ezt a táblát, amely átellenben a kráterrel kormos tönkök között áll. „Valamikor 45 méteres sudár fenyő voltam, köröttem ugyanilyen fákból vadregényes erdő állt. Egy másodperc alatt sodorta el törzsemet a sziklazáporral rám törő vihar. Törzsem és ágaim a kitörési zóna széléig, azaz 27 kilométerre sodorta a piroplasztik ár. Az 1120 kilométeres óránkénti sebességű orkán csak ezt a kis tönköt hagyta itt a vulkánkitörés erejének bizonyítékául.”

A völgyön száguldott végig a lángoló áradat

Valamilyen csak errefelé honos sárga virág habpamacsokként tapad a hegyoldalakra. A friss telepítésű fenyvesek mellett táblák, rajtuk évszámok. A húsz év körüliek már egészen erdőszerűek. Eltelhet azonban még egy teljes évszázad is, hogy ne az elszenesedett rönkök látványa uralja a tájat. No meg a murva kinézetű, apró szemű kavicsé. Ez száguldott a felhő gyomrában, és ölt meg mindent. És mindenkit. Csaknem három tucat tudós, tévés, újságíró, kíváncsiskodó veszett oda. A kitörés időpontját szinte napra pontosan kiszámították a szeizmológusok. Két dolgot kalkuláltak rosszul. Az egyik az volt, hogy felül várták. Pedig a hegy oldala, amelyet most a felhő miatt nem látni, több mint száz métert dudorodott, jelezve onnan robban. A másik, hogy emiatt lényegesen közelebb engedték az embereket, mint szabad lett volna.

Láttam az esetről még itthon egy filmet. Megdöbbentő volt, ahogy a tűzforró felhő zúgva-bőgve törte át e tájat, nem adva esélyt senkinek semmire. Petőfi halhatatlan sorai inkább írják le ezt a jelenséget, mint a tiszai tragédiákat. Most csend van. A természet tetszhalott. Itt jól látni, hogy nem csak az épített környezet heverhet romokban. A látogató-központban a többi katasztrófa-turistával megnézem a dokumentumfilmet, kint még várok egy darabig, hátha elszáll a felhő a Szent Helén-hegy csorba kalderájáról, de hiába. A sárga virágpamacsok között visszaindulok a rózsák városába, Portland-be.

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése