Nem volt otthon a medve

 

00029_08b046.jpgVölgyenként más és más virág uralja a Kaszkád hegységet az Egyesült Államok északnyugati sarkában. A gyászos emlékű Szent Helén vulkán után az óceán felé tartva egy északabbra vezető utat választottam. A pokolból a paradicsomba kerültem.

A sárga virágú bokrok, az elszenesedett fatörzsek és szilánkosra tört tönkök, a zilált folyómedrek, az éppen csak sűrűsödő erdőtelepítések földjét felváltotta az időtlen idők óta egyazon arcát mutató vadon. A legmeglepőbb viszont az volt, hogy gyűszűvirág lándzsák tűntek fel az út és az erdő közötti keskeny sávon. Mind több és több, ahogy lejjebb kerültem a hóhatár alá.

Az országút mellett itt nem piknikparkolók vannak, hanem leállósáv a hólánc fel, illetve leszereléséhez. Visszapillantva még látom a havas sziklameredélyeket, köröttem viszont ezer virággal szórja rám a tavasz minden szépségét. A kertem és a nárciszok otthon maradtak, a kedv, a remények viszont körülvesznek lépten-nyomon. Poétikus hangulatban szagolgatom a bíborlila harangocskákat, vidáman rikkantok, mert fehéret is fellelek közöttük. Gyermekként a szalkai zsidótemetőben a tavasz ibolyáinak örültem így pajtásaimmal, és az volt a nap hőse, aki fehéret is talált a sok kék között.

Mellém szegődött a szerencse ezekkel a verőfényes napokkal. Egy út menti fogadóban költöttem el reggelimet, ahol mindenki olyan vastagon volt öltözve, mintha hóvihart várna. A cserzett arcú emberek favágók lehettek. Láttam utóbb falujukat, csupa német felirat, gót betűkkel. Egy kis bajor közösség él errefelé. Talán ezért nem értettem egy szavukat sem. Rácsodálkoztam a „smoking verboten” feliratra. Ijedt arcomat látva a pincérnő nevetve világosított fel: nehogy komolyan vegye.

00029_08b047.jpgSzóval hólánc nem volt, találtam ellenben málnát. Ott, ahol az autóm orra látszik, egy málnás kezdődik. A gyűszűvirágokkal végezve fedeztem fel, és ez volt a nap másik meglepetése. Aki evett már itthon vadon termő málnát, az tudja: csak borsónyi a szeme, igaz, nagyon illatos. Az itteni viszont narancssárga, normál méretű, és felejthetetlen ízű, illatú. Sehol sem látni út mellett veszteglő autót, talán ez is az oka, hogy a málnás terméséből egy szem sem hiányzott. Boldogan szedegettem tehát, és még válogattam is. A túlérett darabokat kerestem, azokat, amelyek éppen lepottyanni készülnek. Bolondok ezek a jenkik, gondoltam. Ha én itt élnék, gyakran raknám meg belőle a bendőm. Lassan elvesztem a bokrok között, csak saját matatásom hallatszott a nagy csendben. Úgy csemegézek itt, mint egy medve – néztem ki a lombok közül arcomon egy Svejk elégedettségével. Mint egy medve – suhant át agyamon még egyszer a mondat. Határozott léptekkel törtem át a vadonon, és elhagytam a grízlik földjét.

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése