Debrecen

Kozma László, a Malév Kelet-Magyarországi Területi Igazgatóságának vezetője változatos életpályát futott be, ehhez kétség nem férhet. 1942. június 6-án született Debrecenben, édesapja negyvenkét évet dolgozott a vasútnál, számviteli területen, édesanyja a háztartást vezette, egy nővére ma már nyugdíjas.

Középiskoláit a híres Fazekas-gimnáziumban végezte, majd régi álmát szerette volna megvalósítani, erdőmérnöknek készült. A sors azonban másként rendelkezett, a sikertelen felvételi után az IBUSZ lett az első munkahelye Debrecenben. A „legalsó polcon” kezdte, forgalmi gyakornok volt, és ahogy illik, szép lassan végigjárta a „ranglétrát”, tíz évet töltve el a cégnél. Közben puszta kalandvágyból kipróbálta magát, és az évtizedből három évet Pécsett töltött, nem titkolt önállósulási törekvéssel. Bár sikeresnek érezte helytállását a távoli városban, a szülői hívásnak engedve ’70-ben visszatért Debrecenbe. Az idegenforgalmi hivatalhoz, vagy ha úgy jobban tetszik a Hajdútouristhoz „igazolt”, a fizető-vendég-szolgálattal foglalkozott. Közben gondolt önmaga pallérozására is, beiratkozott a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolára, ahol sikeres tanulmányok után vendéglátó-ipari-idegenforgalmi üzemgazdász oklevelet szerzett.

1981-ben került a Malév-jegyirodába. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Debrecenben a Malév megalakulásától kezdve működött iroda, hosszú időn keresztül a legendás hírű Kapitány Ferenc bácsi irányítása alatt.) Kozma László is az ő keze alatt dolgozott, először jegyeladó volt, majd ’84-ben lett irodavezető, az akkor még az Aranybikában működő, mindössze két főt számláló irodában.

Azzal, hogy idekerült, régi vágya teljesült, mindig is úgy gondolta, hogy az idegenforgalom és a légi közlekedés elválaszthatatlan, szoros kapcsolatban állnak. Engedve a kor kihívásainak a Malév jegyirodáiban gyors, elsősorban technikai fejlődés kezdődött. A sort a fejlődésben a telefonos helyfoglalás nyitotta, majd következett a számítógép használata telefonvonalon. Ekkor jegyezték meg irigykedve a takarító nénik az Aranybikában: „Milyen jó ezeknek a malévosoknak, egész nap csak a tévét nézik!”

A sort a számítógépes helyfoglalás követte, a világ szinte minden repülőjáratára tudtak helyet foglalni, a számítógéppel írt jegyek pedig a precizitást tették lehetővé. Persze a technika mit sem ér az ember nélkül, az igen nagymértékben növekvő forgalom szükségessé tette a létszámbővítést, így 1988 júliusa óta már hatan dolgoztak a Kálvin téri irodában. S hogy milyen jól, arról beszéljenek a tények. Az új iroda az első évben tizenkétmilliós forgalmat produkált, amit aztán a következő évben megduplázott, ma pedig már négy-ötszázmillió az éves átlagos forgalom. Ez évente öt-hatezer utast jelent. Az országban működő öt Malév-iroda közül rendre a debreceni bizonyul a legjobbnak a bevételt tekintve, a vidéki irodák bevételének egyharmadát a debreceni iroda adja.

Hogy mi a titok? Erről így vall az irodavezető:

– A cél az utasok lehető legjobb kiszolgálása. Az utasnak legyen része minőségi kiszolgálásban, ebben minden kollégának nagy szerepe van. Az 1988 óta gyakorlatilag változatlan kollektíva törekszik a jó kapcsolattartásra az ügyfelekkel. Persze kell ehhez a Malév népszerűsége is, valószínűleg a figyelmes utaskísérők, a jó kiszolgálás is hozzájárul ahhoz, hogy sok külföldi utas is a Malévot választja. További terveinket illetően sok függ attól, hogy milyen feladatokat határoz meg számunkra a Malév-központ és nagyon sok függ attól is, hogy a sikeres privatizáció után ki lesz a Malév új tulajdonosa. További személyes céljaim is a Malévhoz kötődnek, remélem, a sajnos már közelgő nyugdíjazásom csak egy szakaszhatár lesz az életemben, nem pedig az itteni tevékenység végét fogja jelenteni.

Mint minden nagy cég, a Malév is támogatja a kultúrát, elsősorban a fiatal tehetségek kibontakozását segíti elő. A debreceni iroda a zene terén támogat, és a fiatal, tehetséges debreceni művészek széles körű megismerését segíti elő a 2000-ben már harmadik alkalommal megjelent CD lemez. Az eddigi lemezeken Nagy Zsuzsanna (hárfa), Sudár Gyöngyvér (operaénekes), Horváth Erzsébet (fuvola) és Csonka László (klarinét) szerepelnek.

Kozma László kedvenc időtöltése, talán csöppet sem véletlenül, a főzés. Ez tulajdonképpen iskolai végzettsége révén szakmájának is tekinthető. Szívesen süt sós süteményeket, például sajtos kiflit, de készít piskótát is mindenféle töltelékkel. Gyakran előfordul, hogy a ma már több mint százötven kötetből álló szakácskönyvgyűjteményből kiválaszt egy nem mindennapi receptet, és azt elkészíti. Ennek ellenére a magyar konyhát utánozhatatlannak tartja, és kedvenc étele a rakott-krumpli tejfölösen, főtt tojással, kolbásszal. Igaz, most egy tavaly ősszel Milánóban kóstolt étel, a hússal töltött ravioli-féle, sült Baconnel, parmezán sajttal megszórva foglalkoztatja szakácstudományát, talán nem is ok nélkül…

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)