Az én gyerekkoromban még egész közel voltunk a világ élvonalához Nyolcadikos „nagyfiúnak” gondoltam magam. Nagyon távol álltam a nagyfiútól. Szívem szerint még gyurmáztam volna, de már magam előtt is szégyelltem,... Tartalom megtekintése

A határ, ahol összekacsint Vámosoroszi, Fülesd, Kölcse, Sonkád és Csaholc Az a tanya sokat jelent nekem. Sokszor futottam el odáig, olyan is volt, hogy onnan futottam. Futottam, pedig nem kergettek,... Tartalom megtekintése

Néha legszívesebben útba ejteném Szatmár összes települését, beköszönni ide és oda Nem biztos, hogy mindig a legrövidebb úton kell menni. Én nem is szeretek úgy eljutni “ából bébe”, hogy a... Tartalom megtekintése

Remény a szerelemre, a boldogságra, esetleg mindkettőre Május éjszakája az év egyik legszebb éjszakája. Május éjszakája (azaz „május ieccakája” – ahogy Szatmárban mondják) az április harmincadikáról május elsejére virradó éjszaka.... Tartalom megtekintése

Együtt nőttünk fel apáinkkal, nagyapáinkkal, akik egy életre eligazítottak bennünket Tejfeles szájú gimnazista tekint rám vissza a fürdőszoba 39 éves tükréből. Önmagamat látom, ifjúkori képemet. Emlékszem rá, amikor Franco Zefirelli... Tartalom megtekintése

A hálószoba egyik funkcióját hajdanán átvette a virágillatú mező, vagy a szénakazal „Se keze, se lába, mégis feláll magába.” Az idézet egy szép estén hasított bele Vámosorosziban a fonó csivitelő... Tartalom megtekintése