Hűha! Tornásznak a fehérnépek!

Adnék én a feleségemnek, ha ő is szökdösni akarna! Letörném a derekát!

Falun mindig hagyományőrzőbbek voltak az emberek, mint városon. Mindenféle szempontból. Természetesen mindenki ismer mindenkit, s tartanak egymástól, mert hát mit szól a falu, ha valaki egy kicsit kirí a sorból? Abból bizony pletyka lesz. Méghozzá a javából. Merthogy mire a falu egyik végéből eljut a másikba, addig az események méretesebbnél méretesebb testeket öltenek, s az icipici szúnyog hatalmas elefánttá alakul át. A hírek nem írott formában jutnak tovább, s ahogy a népmesékről állítjuk: szájról-szájra terjed, és vidékenként változik, úgy a pletykáról is megállapíthatjuk: szájról-szájra terjed, és szomszédonként változik.

Itt, Székelyvaján még mindig asszonymunka a főzés, mosogatás, takarítás, mosás, gyomlálás, mindamellett, hogy a legtöbb nő pont úgy munkát vállal, mint a férje, s késő délután kerül haza. De a szabály, az szabály, mi is történne, ha egy férfi elkezdene rendszeresen házimunkát végezni? Azonnal megszólnák. Szerencsére az a szólás mondás is érvényben van még, hogy minden csoda három napig tart. Vagy legalább addig, míg egyéb csoda nem történik. Az idősebbek viszont sokszor csóválják a fejüket, ha számukra illetlen magatartással találkoznak, s nem felejtik el egyhamar.

Így történt ez akkor is, mikor az asszonyok egy része elkezdett tornára járni, heti rendszerességgel. Hiába magyaráztuk, hogy egészségesek és erősek szeretnénk lenni, meg formában akarjuk magunkat tartani, mégis a falu szájába kerültünk.

– Na, ezeknek a fehérnépeknek sincs jobb dolguk! – hangzott el.

– Ha nincs mit dolgozzanak, jüjjenek hozzám, mert adak én dógot nekik!

– Ahelyett takarítanák otthon az ablakat!

– Adnék én a feleségemnek, ha ő is szökdösni akarna!

– Letörném a derekát!

Efféléket mondogattak, főleg a középkorú meg idősebb férfiak, habár szavaikhoz képest nyugodtak és vidámak voltak. Az is lehet, hogy csak a többiek kedvéért nyilatkoztak eképpen. Meg a rend miatt. Mert ez nem illendő. A buszmegállóból tökéletes rálátás nyílt a tornázó asszonyokra, hát mérgükben meg is nézték, hogy mit csinálnak. Aztán már csak arról szólt a fáma, hogy ki melyik sorban áll, milyen gyakorlatokat végeznek, s mennyire jól vagy rosszul.

Egyébként divatba jött a Boncidai menyecskék, ugrálnak, mint a kecskék kezdetű népdal is.

Néhány hónap elteltével már senki sem töprengett a mozgolódó asszonyokon. Hozzászoktak. Csak addig volt idegesítő, amíg újdonság volt. Na meg témaként is jól szerepelt, jókat lehetett rajta vitatkozni.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2020. 11. 22.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése

Csendes utcán

Hargitai Beáta alkotása …olyan csendességgel lopodzott be az utcába az idő, hogy senki nem vette észre ezt az alattomos munkát. Megkoptak fenn magasan a cserepek, kicsit beázott a homlokzati fal,... Tartalom megtekintése