Hűha! Tornásznak a fehérnépek!

Adnék én a feleségemnek, ha ő is szökdösni akarna! Letörném a derekát!

Falun mindig hagyományőrzőbbek voltak az emberek, mint városon. Mindenféle szempontból. Természetesen mindenki ismer mindenkit, s tartanak egymástól, mert hát mit szól a falu, ha valaki egy kicsit kirí a sorból? Abból bizony pletyka lesz. Méghozzá a javából. Merthogy mire a falu egyik végéből eljut a másikba, addig az események méretesebbnél méretesebb testeket öltenek, s az icipici szúnyog hatalmas elefánttá alakul át. A hírek nem írott formában jutnak tovább, s ahogy a népmesékről állítjuk: szájról-szájra terjed, és vidékenként változik, úgy a pletykáról is megállapíthatjuk: szájról-szájra terjed, és szomszédonként változik.

Itt, Székelyvaján még mindig asszonymunka a főzés, mosogatás, takarítás, mosás, gyomlálás, mindamellett, hogy a legtöbb nő pont úgy munkát vállal, mint a férje, s késő délután kerül haza. De a szabály, az szabály, mi is történne, ha egy férfi elkezdene rendszeresen házimunkát végezni? Azonnal megszólnák. Szerencsére az a szólás mondás is érvényben van még, hogy minden csoda három napig tart. Vagy legalább addig, míg egyéb csoda nem történik. Az idősebbek viszont sokszor csóválják a fejüket, ha számukra illetlen magatartással találkoznak, s nem felejtik el egyhamar.

Így történt ez akkor is, mikor az asszonyok egy része elkezdett tornára járni, heti rendszerességgel. Hiába magyaráztuk, hogy egészségesek és erősek szeretnénk lenni, meg formában akarjuk magunkat tartani, mégis a falu szájába kerültünk.

– Na, ezeknek a fehérnépeknek sincs jobb dolguk! – hangzott el.

– Ha nincs mit dolgozzanak, jüjjenek hozzám, mert adak én dógot nekik!

– Ahelyett takarítanák otthon az ablakat!

– Adnék én a feleségemnek, ha ő is szökdösni akarna!

– Letörném a derekát!

Efféléket mondogattak, főleg a középkorú meg idősebb férfiak, habár szavaikhoz képest nyugodtak és vidámak voltak. Az is lehet, hogy csak a többiek kedvéért nyilatkoztak eképpen. Meg a rend miatt. Mert ez nem illendő. A buszmegállóból tökéletes rálátás nyílt a tornázó asszonyokra, hát mérgükben meg is nézték, hogy mit csinálnak. Aztán már csak arról szólt a fáma, hogy ki melyik sorban áll, milyen gyakorlatokat végeznek, s mennyire jól vagy rosszul.

Egyébként divatba jött a Boncidai menyecskék, ugrálnak, mint a kecskék kezdetű népdal is.

Néhány hónap elteltével már senki sem töprengett a mozgolódó asszonyokon. Hozzászoktak. Csak addig volt idegesítő, amíg újdonság volt. Na meg témaként is jól szerepelt, jókat lehetett rajta vitatkozni.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése