Kiskunság

Bíró Ernő akvarellje

10822163_983907784959234_2139804193_n 2.jpg
50×65 cm. papír
2014.

Kiskunság, Nagykunság, Kunság,
Hova szívem, lelkem
Mindig, mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét,
Az anya, úgy tartja.
Milyen szépen tudott Petőfi dalolni arról a tájról ami előre is, és oldalt is teljesen egyforma, mondom én, aki a halmokat is hegyeknek becézem szemrebbenés nélkül. A terület a Duna és a Tisza közé ékelődik a maga táji szépségével, a szabadon mozgó futóhomokjával, száraz területeivel amit talán a zöldség, és szőlő elvisel. Tatárjárás után kunokat telepítettek a felperzselt elnéptelenedett területekre, falvak, és városok ma is nevükben hűen őrzik a telepesek eredeti létét. Ez a kis előtörténet mintha nem tenne jó benyomást a vidékről, de ha szemünk átvándorol Bíró Ernő akvarelljére azonnal nagy fordulatot teszünk. A képen pompás színes fák ölelgetik egymást, a béke és barátság jegyében. Alig érzékelem, talán a kép közepén, hogy a homokfelszín, a por, kiszolgáltatottan kóborol a kunsági szélben. Sajnos nincsenek emlékeim a tájról, de ha Bíró Ernő képére nézek sokat változhatott minden mert nagyon szívesen sétálnék itt. Ez a tenyérnyire zsugorodott ország nagyon gazdag szépségben, hegyei, völgyei, sík területei a dombvidékek a folyók, patakok, tavak hővízeinek sokasága szinte álomvilág, de mi azt is megtehetjük hogy ébren álmodjunk, vagy álmodozzunk.

Szerző: 2018. 01. 17.

1 hozzászólás

  • Bíró Ernő says:

    Kedves Bea!
    Nagyon köszönöm munkám megjelentetését. A Kiskunság vidéke legalább annyi szépséget rejteget, mint hazánk többi, talán ismertebb tájegysége. Különös varázslat a szabad ég alatt rajzolgatni, festegetni vagy fényképezőgéppel bejárni a tájat, a szikes tavakat, a szórvány ligeteket, a löszfalas borospincéket, majorokat, tanyákat és megannyi természeti szépséget, amellyel megtelik az ember lelke. Én itt élek és otthon vagyok. Még egyszer köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló