Még kedvesen hancúroz velünk az októberi nyár, de mint a csalfa szerető, titokban alánk teríti nyirkos paplanát, hogy ne feledjük, mindennek ára van. Bíró Ernőtől a csendes, letisztult téli tájat nézve az ünnepi, a méltósággal szunnyadó természetet csodálhatjuk. Készülünk, és ne feledjük, hogy minden évszak a maga varázsával úgy kell a földnek, és nekünk is az a kis melankolikus bágyadtság amit a hideg hónapok hozhatnak. Lehet a kép a korai tél jötte, vagy a kapaszkodó tavasz üzenete, ahol már a fűcsomók alvásba sárgultak, vagy az éledő, még élettelennek tűnő tetszhalotti szín. Játszhatunk a változtatással, felöltöztetheti képzeletünk a tarka ruhától, az elegáns sötétig, de mindig a természet a nyertes örökké jó ízlésével. A kissé távolabb húzódó házak az élet jelei, alig maradhat kép nélkülük, hiszen ettől lesz minden közeli ebben a félájult világban. Bíró Ernő bravúrja nem maradt el, ma is mint mindig mesés tájaival az egyhangúnak tűnő fehérségbe lopta be azokat a kis szigeteket ahol a remények rejtőznek, ahol az élet kukucskál, néha csalfán, vagy hittel a boldog légyottra VÁRVA!