Ősi nyelv a szeretetnyelv, mindenki érti, és „beszéli”. A csontig gonoszakból sem hiányzik, hiszen minden élőlényben eredetileg ültetve van, és nem pusztulhat ki az utolsó pillanatig sem. Orbók Ildikó beszédes fotóját Bíró Ernő jelenítette meg a képünkön. A fáradt öreg ember szeretetteljes simogatásával, a mindig bájos cicák cirógatásával, elindítja a képzeletünket. Valamikor nem volt sikk a férfiaktól, hogy érzelmeiket kifejezzék, mert a harcias, fölényes természetük nem engedhette meg. Mára nagyot fordult a világ, az ifjú apák gátlások nélkül kifejezik szeretetüket, engem már a látványa is boldogít.A kép azt a meghitt pillanatot mutatja, amikor a szeretethíd mozdulatban, tekintetben megjelenik. A kép egyszínű, nem zavarhatja a két figurát színekkel, hétköznapi sallangtalan pillanat, amit csak érteni lehet. A fotós, a festő egy nyelvet beszél, és mi nézők is pontosan olvassuk, hibátlan jelzéseit azokat a gesztusokat, amik egész világunkat összetartja.