Őszi hangulat III.

Bíró Ernő alkotása

50×35 cm.
Akvarell.
2018.

Ha úgy szállhatnék mint egy ép szárnyú madár, füttyös kedvvel suhanva fel-fel mindig magasabbra, hogy bóbitámat a Nap melegítené, lábamat a szellő simogatná, szememet a Föld szépsége kényeztetné, talán sohasem lennék szomorú. Erdőket, mezőket, átrepülnék, nem félnék a sasoktól, kis rekettyés bokrokról csipegetném az édes gyümölcsöt amik adományként teremnek minden madárnak. Bizony ez az éden, a szabadság, a szépség, és boldogság. Így elszabadult érzésekkel lapozgatom Bíró Ernő albumait, mindegyik kép azt az idilli világot, annak picinyke részletét örökíti. Közel, és távol finom intimitással teríti elénk a látnivalót, a környezetét imádó festő. Eleven színeivel nem frivol, egyensúlya van a képnek, pontosan érzi azt a hatást amiben képes, és jól tud mozogni. A szoba falát kinyitja, elvisz tájképeivel a tóra, erdőre, tisztásra, távoli hegyekre, pincék borillatú pihenőire, az árnyékba, és fénybe, hogy vakítson, hogy kápráztasson, vagy megnyugtasson. Tudjuk, vagy nem tudjuk hogy hol járunk, persze ez alig fontos, de minden porcikánknak elárulja, hogy hazai tájon, a kedves poros, gödrös és néha szemetes vidéken, mert megérkeztünk, itthon vagyunk.

Szerző: 2018. 12. 01.

Hozzászólás zárolva.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló