Mátészalka

A mátészalkai térségben, sőt a megyén kívül is sokan ismerik dr. Borbás Ernőt. Talán a közvetlen modora hozza mindnyájunkhoz közel.

A régi állami tangazdaság területén kertes házban lakik családjával, mely a városon belül egy elkülönült egységnek tekinthető, üdülőhatást kelt.

Ahogy a főútról közelítjük meg e lakóterületet egy görgős kapuról, a sínpár maradványa arra emlékeztet, hogy ez valamikor, hajdanán szigorúan zárt terület lehetett. Az őrszoba, ami mellette állt, az mos is őrt áll, de más feladattal és tartalommal. Ma az állatok egészségén őrködik, mert mini állatpatika működik benne. Vezetője dr. Borbás Ernőné, Pénzes Margit gyógyszertári szakasszisztens, a doktor úr felesége.

Élvezettel szolgál ki minden vevőt. A feleség e szolgálatával jól egészíti ki állatorvos férjét. Inkább a megelőzés a fő cél − vallja − és nem a mindenároni eladása a gyógyszereknek.

Honnan e magatartás? − Olcsvaapátiból − válaszol egyből, mert ott születtem 1940-ben.

− Édesapám Borbás Bertalan, kik öten voltak testvérek, de mégis ott volt annyi gazdasági háttér, hogy tekintélye révén a falu bírójává választották. Hagyomány volt ez a családban − összegzi − hisz a nagyapja is viselte e tisztséget.

Édesanyja Koncz Julianna ágán is parasztszármazású. Ez a magyarázata annak, hogy miért ismeri, és érti a falusi embereket.

Szép gyermekkorára emlékezik. Kint a határban ismert minden dűlőt, tiltott gyümölcsfát. A Sárkánykert misztikusan szép határrész, a Túrtű-dűlővel, egy fogalom és dísze a határnak.

A kisvárdai Bessenyei Gimnáziumban érettségizett, ahol jó alapokat kapott az állatorvosi egyetemre. Ezerkilencszázhatvanháromban avatták doktorrá. Az egyetlen testvére, Bertalan, nyomdokain haladt, aki ekkor már gyakorló állatorvos volt.

A megyében a Nyírmadai Állami Gazdaságba került gyakornoknak, hol a baromfi- és juhállomány állategészségéért volt felelős. E szolgálatot egyedül végezte, mert elődjét az ávósok elvitték.

Fél év után a Balkányi Állami Gazdaságba került, ott pedig a sertés- és szarvasmarhaállomány egészségére vigyázott. E két gazdaságban alapozta meg szakmai tudását. Az igazi nagy kihívás a Mátészalka Szamosmenti Állami Tangazdaságban érte ’68-ban mint főállatorvost.

Ez időszakra egy „birodalommá” fejlődött e mamutgazdaság nyolc állami gazdaság összevonásából. A jó előzmények és néha bátyja intelmei már kellő gyakorlatot adtak és így merte elvállalni e munkakört. Fiatal lelkesedését táplálta az a véletlenszerűség, hogy Bábolna rendszerű sertéstelepen dolgozhatott.

Országos intézményekkel, kutatókkal és rendszerekkel is kapcsolatba került beosztása révén. A külföldi utak szintén szemléletformálók voltak életében.

− Tartja-e szülőfalujával a kapcsolatot?

− Természetesen. Az emlékek nem múlnak el, sőt az idők folyamán megszépülve visszatérnek. Egy zárt szigetként lehet felfogni Olcsvaapátit a Szamos jobb partján.

Vásárosnaménnyal kompjárat köti össze. Fehérgyarmatra pedig csak földút vezet. Ez a fajta az elzártság jó is, meg rossz is.

Mindkettőre szolgáltatott példát a történelem falujában. A vad Rákosi-világban téeszt kellett alakítani mégpedig azokból az emberekből, akik megfélemlíthetők voltak. Így állt elő az a fonák eset, hogy a falu módosabb gazdáit és nem pedig a szegényebbeket kényszerítették a termelőszövetkezetbe.

A hetes szám jellemezte őket. Heten lettek tagok−, az öt legjobb gazda, a református pap és egy tanító, − mely szövetkezet 1953-ban, november 7-én alakult meg.

Az események zajlottak és a fejlődés lassú volt. Így könnyen ráfogták a tagságra a hazaárulás vádját. Az ÁVÓ kiszállt és el akarta hurcolni a mondvacsinált szabotálókat. Ennek hírére a jobb érzésű gazdatársak a kompot elengedték és úgy 200 méterre kikötötték.

A faluból való elszállításuk ezzel meghiúsult. Napokkal később lóval és kézi erővel visszahúzatták a kompot. A ma élőknek mindez nehezen hihető, pedig akkor így tartott össze egy falu közössége.

Jó érzés hazamenni a szülőfaluba, de ezek a látogatások már egyre ritkábbak. A munkakör, a lakás Mátészalkához köti a családot. Fiuk, Péter ezerkilencszázhetvenegyben született, most Nyíregyházán az Egészségügyi Főiskola hallgatója.

Ő viszi tovább a Borbás nevet. Keresztnevét attól az ősétől örökölte, aki Kossuth katonája volt és annak a Nagy Sándor huszártábornoknak a brigádjában szolgált, aki Nagyváradon született 1816-ban, a tizenhárom Aradi vértanú egyike. Ezzel is őrzi a család történelmi múltját.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)