Mátészalka

A várossá nyilvánítás 25. évfordulója alkalmából döntött úgy Mátészalka város képviselő-testülete, hogy a városban végzett több évtizedes zenepedagógusi, karvezetői munkásságáért, a kórusmozgalomban kifejtett magas színvonalú tevékenységéért, a város kulturális életében való aktív közreműködéséért a Mátészalka városért kitüntetést adományozza Csányi Ottónak.

Dr. Szilágyi Dénes polgármester az 1994. évi augusztus 20-i rendezvényen, ünnepélyes keretek között adta át a helyi Esze Tamás Gimnázium tanárának az elismerést. A szűkszavú megfogalmazás mögött ott van az 1946. január 21-én Tiszapüspökiben született pedagógus élete, munkája. Apai nagyszülei is pedagógusok voltak. Édesapja munkája mellett hangszeres zenét oktatott. Pedagógus a testvére is. A törökszentmiklósi gimnáziumban érettségizett. A zeneművészeti szakiskola, a tanítóképző, majd a zeneművészeti főiskola azonban már Debrecenhez kötötte. Itt ismerkedett meg feleségével, Halász Évával, aki az ezredfordulón iskolaigazgató, egyébként gyógypedagógus.

A Hajdúságot a diploma megszerzését követően a szatmári térség váltotta fel. Nagyecseden kezdtek tanítani, 1971-ben. 1975-től Mátészalkán, a Hősök Terei Általános Iskolában folytatták az oktató-nevelő munkát. Eközben bekapcsolódtak a Mátészalkai Ádám Jenő Pedagóguskórus munkájába.

Komoly változást jelentett, amikor Erdős Jenőt követően Csányi Ottóra bízták a kórus vezetését ezerkilencszázhetvennyolctól. Ekkor már az Esze Tamás Gimnáziumban tanított, felesége pedig a kisegítő iskolában. Felesége, illetve Diána lánya és Szabolcs fia is a pedagógus hivatást választották. Azt már mondani sem kell, hogy mindhárman aktív énekkari tagok, az Ádám Jenő Kórusban. Csányi tanár úr vezeti a gimnáziumi leánykart, illetve a vegyes kamarakórust. Az utóbbi negyedszázad elválaszthatatlanul összefügg az Esze Tamás Gimnáziummal. Volt időszak, amikor óvónői szakközépiskolai képzés is folyt az Eszében. Ekkor különösen nagy jelentősége volt az ének tanításnak, de napjainkban is az van.

– Egy szál magam vagyok a gimnáziumban énekes. Hagyományosan számítanak arra, hogy az iskolai ünnepségeken közreműködünk. Az elsős avató, október 23, szalagavató, karácsony, március 15, ballagás, pünkösdi koncert – ezek a szinte előre várható programok.

Természetesen ettől függetlenül jelentkeznek a felnőtt kórussal való szereplések. Szerencsére a térség szinte minden településéről tanultak, tanulnak a mátészalkai gimnáziumban, s elviszik a kórusmunka hírét. Ez kiegészül azzal, amit a térségi sugárzó televízióban láthatnak a kórus szerepléseiről a szatmáriak. Rendszeresen közreműködnek egyházi rendezvényeken is. Így szerencsére nem kell különösebben szervezni az utánpótlást. Ebben szerepe van a karnagy egyéniségének. A közalkalmazotti tanácsba, illetve a szakszervezet vezetőségébe kollégái választották. Diákjai viszont kórusában dalolnak nagy kedvvel. Ma már nyugdíjas igazgatója, megyeszerte elismert szakember, dr. Nagy László fogalmazta meg: „Konfliktusoktól mentesen lehetett vele dolgozni. Azok között az igazi pedagógusok között emlegethetem, akik az oktató-nevelő munkát tartják élethivatásuknak. Nagyon ért a gyerekek nyelvén. Tanítványai szeretik, s évek múlva is visszajárnak.”

Mindezeket igazolja, hogy sokszor szerepelt együtt a gimnáziumi kórus és Városi Művelődési Központ Ádám Jenő Kórusa. Arra is volt példa, hogy a helyi Szakképző és Szakközépiskola fiataljaival együtt énekeltek. Olyan, hogy ne tettek volna eleget hazai vagy éppen külföldi szereplési kötelezettségüknek, nem fordult elő. A városi művelődési központ munkatársai is elégedetten szóltak Csányi Ottóról, hiszen az Ádám Jenő Kórusnak van a csoportok közül a legnagyobb tradíciója. Ezt a régi és a mai igazgató is többször megfogalmazta.

Hasonlóan vélekedett Lukács Bertalan az Esze Tamás Gimnázium közelmúltban megválasztott igazgatója. 2002-ben már lesz olyan érettségiző csoport, amelynek tagjai szinte tagozatosként bizonyítottak ének-zenében. A fizetség, hogy többen felsőfokú iskolákban hasznosítják az Eszében tanult ének-zenei ismereteket. Az évek nem múltak el nyomtalanul. Első érettségiző osztálya óvónőinek már a gyerekei is érettségire készülnek. Az eltelt évtizedek alatt maga is gyarapította tudását. Szerzeményeit éneklik kicsik és nagyok, hangszerelésével sok új hívet szerzett a kórusmuzsikának. Egyik ismerőjét idézve: „Nem hízlal birkákat, nincs vállalkozása, nem hajszolja a vagyont, a hírnevet. Nem csapkod, nem erősködik.”

Diákjaival szemben is kulturáltan sorakoztatja fel érveit, segítve őket céljaik elérésében. Most is dolgozik, nem várva kitüntetésre, legfeljebb a kórusmunka feltételeinek javítására. Erre viszont az Eszében a nagy építkezést követően 2002-től lehetősége lesz.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 13. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)