William Shakespeare: Bánk bán

Jó az ilyen koronás szellemek földjén felszínes, csapongó gondolkodású újságírónak lenni

Helsingör vára, az egyik legvéresebb Shakespeare dráma helyszíne

HELSINGÖR A Shakespeare drámáknak nem nagyon ismerem az operaváltozatát, talán ezért dúdolom: „mint száműzött, ki vándorol a sűrű éjen át…”A Koppenhágától néhány hév-megállónyira északra található város és vár, csak egy ábrándos magyarban ébreszthet Erkel dallamokat. Mélyebb történelmi ismeretek birtokában meg se kísérthetnének ilyen eretnek gondolatok, ezért jó az ilyen koronás szellemek földjén felszínes, csapongó gondolkodású újságírónak lenni.

A mai király dísz őre

Hamlet atyjának vára igen jó állapotban maradt meg. A dán és nem dán utókor számos irodalomkedvelője ballagja körbe, és a tiszta vizű árkon keresztül tekintgetve vizsgálgatja a magas falak ormát, tér be utána az erődbe messze révedő szemekkel. Némely hangtalanul mozgó ajkakról arra lehet következtetni, gazdájuk betéve tudja az örökbecsű monológokat, dialógusokat. Persze, az is lehet, hogy saját nemzeti „Bánk bánjukból” idéznek sorokat. Lekönyökölök a híd hűvös korlátjára. A látogatók képe a hullámok alig érzékelhető fodrozódásával megint szellemeket juttat eszembe. Ugyan, hessegetem el magamtól a túlságosan direkt képzettársításokat. Végül is, azon kívül, hogy mindkét királynőt Gertrudisnak hívták, semmi közös nincs a két drámában.

Gyönyörű, tiszta az idő, ami errefelé, északon szinte ajándék. A torony felújításán dolgozók vidáman fütyörésznek. Szép és üde hely ez a Helsingör. Az az én bajom, mint a temetésre igyekvőnek, aki gyászba öltözik és már elinduláskor szomorú. Hiába sütött a nap mosolyogva rám a szerelvény ablakában, én ködre, sötétre gondoltam, meg arra, hogy mit is mondott a király szelleme? És cseppet se csodálkoztam volna, ha tényleg csak párát látok a szép téglafalak helyett, a ködből előlebeg Ophélia, és egyszer csak megszólal valahonnan a semmiből Fortinbras.

Na, ennyit Helsingörről, mondom magamban, amikor magam mögött hagyom az igazán látványos erődöt. Egy pillanatra még visszanézek, de meg is torpanok. Hát nem azt dúdoltam, hogy „meghalt a cselszövő, elmúlt a rút viszály…”

Szerző: 2018. 03. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése