Utazás a fülcimpám körül

Szemelvények Ésik Sándor Csipkezsófika álma című könyvéből 

Kedvenc fotólaboránsnőnk, Mari hidegrázós mozdulattal tartja kezében a pillanatokkal azelőtt előhívott képet: félrehajtott fej, rajta a fülcimpán kampók. Az egész hátul átvágva és előrehajtva. A felvétel műtét közben készült. Mari hátrafordul, már erőt vett magán. Harsány mosollyal mondja: „Ha megírod az operációd történetét, add neki azt a címet: Utazás a fülcimpám körül!” Nem is rossz ötlet, nyugtázom – Karinthy után szabadon –, aztán megtapogatom a vastag kötést a fejem körül. Egyik kollégám, akinek a vízparton születnek a legszebb hasonlatai, most és itt, vagyis a kies szerkesztőségben azt mondta: úgy nézel ki, mint egy mudzsaheddin.

A nyíregyházi Jósa András Kórház orr-fül-gége osztályán a betegek egyik fele friss gégeoperált, a másik fele pedig a fülével műtött. Ez így biztosan nem igaz, hiszen létezik más kór és nyavalya is, de nekem ez volt az első benyomásom. Lehangoltan kóválygok a folyosón. Már rajtam a pizsama, már megvan az ágyam… De azért még meggondolhatnám. A fülműtét borzalmairól sokat hallottam már mindazoktól, akik túlélték. Fúrják, vésik, faragják, hasítják. Bele az agyvelőbe. Reggel, befelé jövet láttam, amint bontották a Szent István úton a járdát. Egy izompacsirta mélyesztette a légkalapácsot az aszfaltba. Aztán felfeszítette, a lehasított darabokat odébb rúgta.

Lenézek az emeletről, alant a langy esti szellő lágyan ringatja a gesztenyék gyönyörű gyertyáit. Megvan az összes laborvizsgálatom. Egy napig még szép lesz a tavasz, hiszen csak holnapután kerülök sorra. Bár nincs is semmi bajom tulajdonképpen. Lehet hogy egyszer magától is összeforrna a dobhártyám…

Reggelizett? – kérdi valami furcsa várakozással a hangjában Ilike, a főnővér. Nem, szalad ki a számon, de máris érzem, itt valami készül ellenem. Akkor jó, mert egy gégés megszökött a délelőtti műtét elől, beugorhat. Jóóó, mondom kényszeredetten. Peregnek az események, dr. Szócska János osztályvezető főorvos, fején a tányéros nézőkével eltakarja előlem az ablakot, és szívélyes mosollyal kérdezi: altatással vagy anélkül… Mintha csak afelől érdeklődne, hogy a kávét cukorral vagy anélkül kérem. Megpróbálom kihúzni magam. Önnek hogy kényelmesebb, kérdezek vissza. Kissé kappanos a hangom, majd megpróbálom mélyebbre venni. Nem kényelem kérdése, altatás nélkül kevésbé vérzik, válaszol, hozzáteszi: és az altatás nagyobb terhelés, mint maga ez a műtét. Hiszem, ha akarom, gondolom magamban, és már sokkal férfiasabban nyögöm ki: legyen akkor ébren.

Hány kiló? – érdeklődik súlyom felől dr. Füle főorvosnő. Ajjaj, veszik a méretet a deszkához! A műtéti lapot már aláírtam, pedig van rajta egy kedves rovat: a halál beálltának ideje. Mégsem ennyire súlyos a helyzet, úgy látom, mert csak a szükséges nyugtató mennyiségét számolta ki a beavatkozás leendő asszisztense. Aztán a mázsámhoz keresnek egy megfelelő méretű fecskendőt. Több mint fél deci. Egy slukkra le se nyeli, aki nincs tréningben. Lassan pumpálja belém egy kedves szőke hajú nővér. Pucér fenékkel, leányos zavarodottsággal pillantok rá. Elmosolyodik. Ugye nem fáj?

Gurul velem a műtő felé az erre szolgáló kerekes hordágy. Már talpig zöldben vagyok. Bent mindenki álarcban fogad. Hol a főorvos? Senkit nem ismerek meg. Tagjaim elnehezültek, és olyan nyugodt vagyok, mint a tenger abban a csodálatos görögországi öbölben, ahol tavaly úszkáltam gyermekeimmel. Kényelmesen fekszik? Hát hogyne… Jobb karomban már benn az infúzió, a lábam már leszíjazva, keresztcsontom alatt egy lapos elektróda, ha éleszteni kell. Nem rossz, mondom, de a lábam jól takarják be, mert fázós. Valaki kuncog, érzem, hogy bebugyolálják jéghideg, nyirkos bokámat. Valami vidámság leng körül. Meleg téglájuk nincs?  – hallom saját hangom. Ez igen, nagyon stramm legény vagyok. Felszabadult nevetés a jutalom. Közéjük vegyül dr. Szócskáé is, aki befészkeli magát bal oldalamra. Letakarják a fejemet, a fülemet kellemesen melengeti a lámpa fénye.

Következik a fájdalom – mondja a főorvos. Csak az érzéstelenítő injekciót fogja érezni, abból is csak az elsőt. Így is van. Szúrás, recsegés-ropogás, surranva áramlik be az anyag, ami lekapcsolja a fél fejemet.

Az asszony, aki előttünk fekszik, mély álomba merült. Fejénél, dr. Szócskával átellenben az altatóorvos vigyázza álmát. Én és Szekeres Tibor kollégám a fotómasináival vendégek vagyunk. Fejemen megigazítom a kötést, mert a homlokommal éppen most akartam leverni a világítóberendezést. Hiába, legutóbb fekve jöttem, fekve mentem, nem ismerem a járást. Szent borzadállyal nézek a felnyitott fülbe. A főorvos fakalapáccsal püföli a vésőt, ugyanilyet használ utcabéli asztalos ismerősöm. A célbavett koponyacsonti részről vidáman pattog a szilánk. A főorvos és csapata épp olyan jó hangulatban van, mint amikor engem abriktoltak. Semmit nem éreztem. A kopácsolást és a fúrást egykedvűen viseltem el. A fúró orkánszerű hangja egy kissé álmosított, de élénk eszmecserénk a hölgyekkel a két újságíró-szövetségről ébren tartott. Nekik megvolt az a kétségtelen előnyük, hogy nem volt levágva a fülük, és nem dörömbölt a fülükbe, agyukba a fúró, viszont sajnálattal tudtam meg egy-egy csendesebb időszakban, hogy a fül-orr-gége szövetség is kettészakadóban van. Na, csak addig maradjanak egyben, amíg velem végeznek…

A hölgy füle, miután a környező csontokat fazonra igazították az igazán kézre álló szerszámok, teljes valóságában előttem van. Két térhatású mikroszkóp áll rendelkezésre, egyiken én, a másikon dr. Szócska nézi a néznivalót. Nála már nincsenek meg a hallócsontok – mutatja a helyét az ügyes kis szervnek. Erre a fülére úgyszólván teljesen süket volt. Meg fog döbbenni, ha felébred, mert ha betesszük ezt a kis csontocskát, ugrásszerűen visszajön a hallása, ha nem is lesz tökéletes. Levés egy félkörömnyi darabot, aztán addig csípi, faragja, hogy oda tudja rakni a belső fül ablaka és a dobhártya maradványa közé. A mikroollóval a rágóizom felső részéből kivág egy falatot… mit is beszélek, szóval egy kis darabot, és abba ágyazza a csont belülre eső végét. Ugyanezen izom hártyáiból készül a dobhártya. Füle doktornő klopfolja kicsit egy ezüstös fémlapon, ne legyen túl vastag, aztán következik a teljes helyreállítás. Pardon, előtte még a nagytakarítás. Mint egy óriási rovar csápja, nyúlkál a mikroolló hegye, és az operátor magyaráz: az elroncsolódott dobhártya engedte benőni a hallójárat hámszövetét a középfülbe. Ennek itt semmi helye. Sejtjei leválnak, de nem tudnak lehullani, mint a bőrről a pikkelyek. Tele lesz vele a dobüreg. Ha csak egy sejtet is meghagyok, ismét telenő. A magáéból is ezt kellett eltávolítani. Szerencséjére a hallócsontjait nem támadta meg a gyulladás, így teljes gyógyulásra számíthat.

Akkor mégiscsak érdemes volt, mélázok el. Az a két és fél óra letakarva, félkábán, nem is olyan nagy valami. Vajon miért félnek tőle az emberek…? Kimosakodás, vetkőzés, a megoperált asszonyt visszatolják kórtermébe. A főorvos meghív bennünket egy kávéra. Szobájának falán hatalmas fül metszeti rajza. A műtét lépéseit próbálja laikusnak is érthetően elmagyarázni. Kollégámmal még mindig a látottak hatása alatt vagyunk. Megpróbáltuk követni a magyarázatot, ameddig képzeletünk engedte, inkább a régmúltról faggatjuk. Ötvenegy óta vagyok a pályán  – emlékezik vissza. Meleg szavakkal beszél bizonyos Krepuska professzorról, akitől igen sokat tanult. Elhangzik még egy név, Jansen, és kirajzolódik, hogy kiktől leste el a mesterfogásokat. A hetedik ikszet fogyasztva immáron több mint harminc éve műveli a középfül elroncsolódott szerveinek helyreállítását. Sokáig egymaga, itt Nyíregyházán. Persze ma már a kollégák közül is átvették néhányan a szükséges tapasztalatokat.

Ma van az utolsó vizitem. Hoztak egy lőtt beteget. Milliméterre a szemétől kapta a légpuskagolyót. Horkolós szobatársamnak elmúlt a fülzúgása. A füles rész fele kicserélődött. A gégések a régiek. Némák, integetnek, de még ilyen állapotban is bagóznak a vécében. Ülök az ágyam szélén, a főorvos a végére hagy. Na, jobban hall, Ésik úr? Nem hallottam én eddig se rosszul, válaszolok, híven az igazsághoz. De ezzel az intimbetéttel a fülemben vannak nehézségek. A vizitelő csapat hölgytagjai élénk nevetéssel díjazzák a feleletet, a főorvos visszafogottabban mosolyog.

Összepakolok és hazaindulok. Forró szél csap az arcomba, amint kilépek a Szent István útra. Lassan ballagok. Már-már átmegyek a másik oldalra, de csodálkozva fedezem fel, hogy a felvágott aszfalt sebe behegedt, az útfeltúró munkások dübörgő felszerelésükkel együtt eltávoztak.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése