Szerelmem, Demalgon

Szemelvények Ésik Sándor  Csipkezsófika álma című könyvéből 

Ha Krúdyt olvasom, igen hamar eltéved szemem a sorok barázdáin. Gondolataim útra kelnek. Vele sétálnak a hangulatos, régi budai utcákon, vagy utánaerednek az éjszaka lámpással suhanó, vállukon jótékonyan rejtő köntöst viselő szép asszonyoknak itthon, Nyíregyházán, a még azóta is földszintes városrészekben. Szindbádról az ízek és színek tobzódása jut eszembe, az étkekről meg − ideje lévén − a farsangi fánk. A farsangi fánk, amelynek illatosan párolgó szalmapuha belsejében olyan ízek rejteznek, mint amilyen szavak a legveszedelmesebb korban leledző asszonyok fülében, hogy továbbra is annál az embernél maradjunk, aki írónak született és semmi másnak.

Farsang volt akkor is, amikor megboldogult egyetemista koromban − ráadásul éppen az elején, gólyaként − hárman, barátok elmúlt időkre emlékeztünk. Egy nagyon szép lányra, Mátészalka legszebb hajadonára. Bánatosan ismertük be egymásnak, hogy külön-külön mindegyikünk halálosan szerelmes volt belé. Mi mindent suttogtunk volna a fülébe, párolgott az emlékezéstől szalmapuhává lényegült agyunk. A kamaszból még alig átminősített legények zaftosabb vágyainak felemlítésétől eltekintek. Maradjunk annak kifejtésénél, amit belesuttogtunk volna a már említett rózsaszín gyöngyházkagylóba. Sőt még ezt is az olvasó − remélhetőleg Krúdyn művelődött − fantáziájára bízzuk. Kiemeljük viszont azt, hogy „suttogtunk volna”. Mert mint ahogy vannak el nem csókolt csókok, léteznek el nem suttogott bókok is. Még csak szót sem váltott a kökényszemű bálvánnyal egyikünk sem. Ezt a szomorú tényt valahogy kerülgettük az én Csaba és Béla barátommal, de ez csak „ideig-óráig” sikerülhetett − ismét klasszikust idézve. Az első vizsgaidőszak tombolt akkor, engem kémiából akartak éppen aznap kirúgni, majdnem sikerrel, egyszóval mindhárman eléggé magunk alatt voltunk. Ebből egyenesen következett, hogy az egykor volt szépségről beszélgettünk. Aztán mégiscsak elfogytak a jelzők a gyönyörű lány dicséretére. Egyikünknek megfájdult a feje. Megkérdezte: nincs egy Demalgonotok?

„Demalgon!” – sóhajtott Béla. – Azt hittem az ő agya is sajog.  „Istenem, mennyi Demalgont megvettem a patikában, ahol ő dolgozott, hogy láthassam” – folytatta. Megfeledkeztünk a fejfájásról, mert Csaba kijelentette, hogy az Antineuralgica olcsóbb. Marhaság, mondtam, mert elég volt megkérdezni, hogy van-e inzulinfecskendő, azt úgysem tartottak.

Mégis a Demalgon maradt meg az emlékezetünkben. Olyannyira, hogy egykori titkos szerelmünk neve az idők során Demalgonná szépült. Emlékszel Demalgonra? Így kérdezte Béla, amikor egyszer itthon sétáltunk a szalkai utcákon. Nézegettük az átformálódott várost, ahol alig igazodunk már el.

Hogyne emlékeznék, gondoltam. Szótlanul ballagtunk tovább az emlékeink helyszínein. Nem tudom mi okból, de váratlanul a patika előtt találtuk magunkat.

Szép leány, fűzöm most tovább az emlékek gyöngyeit. Éltél volna Krúdynak, mazsola lennél egy foszlós túrós béles összeboruló porcukros frakkszárnyai között, és nem fájdalomcsillapító. Emlékezetedbe belefájdult a feje három egykori imádódnak egy farsangi éjszakán.

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése