Mint hal a gödörben

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Béláék a család tulajdonát képező ház hátsó fertályában éltek. Az elejét a kényszertársbérlő foglalta el még néhány évvel azelőtt, hogy Bélát megismertem volna. Szemben velük lakott velük Csaba, az osztálytársam. Egy délután átmentünk megnézni, miként tanul Béla angolul a Saturday Rewue című színes ausztrál hetilapból, meg a Beatles új, ám a sok lejátszás miatt recsegős bakelitlemezeiről. Előtte Csabáék almásláda nagyságú rádiójából hallgattuk a Rádió Luxemburg nem kevésbé recsegős, ám ráadásul még sivító hangján Tom Jones számait.

A délutáni nap perzselte házuk kiskertjében a nemrég elvirágzott orgona poros leveleit. Az ablakszemek alján még ott sárgállott a sárgára dohosodott hurkapárna. A téli léghuzat ellen helyezték oda fázós kezek. Talán a kényszertársbérlő felesége gondoskodott így a takarékosabb fűtésről. A férje éppen akkor lépett ki a Béláék házának elején lévő főbejáraton. Köszönés nélkül haladt el mellettünk. Nekem szokatlan volt, hogy én se köszönök, de a szolidaritás, az szolidaritás. Béla már mesélt róla, miként ordítoznak egymásra szüleivel időnként. Szabó bácsiról, Béla apjáról nehezen tudtam elképzelni az ordítozást, mert egy megtört, nehezen mozgó öregember volt. Felesége pedig az a tipikus úrinő, aki soha fel nem emelte a hangját.

A célszerűen megalkotott táskalemezjátszót a tornác végében egy hokedlire tettük, mert bent semmiféleképpen sem fértünk volna el abban az egy szobában, amelyet Béláék használtak. Nem értettem, hogyan férnek el benne négyen. Ildi, Béla nővére is otthon lakott még. A másik hokedlin a Saturday Rewue lapszámai hevertek. Ámulva lapozgattam bennük, és méginkább csodálkoztam, ahogy Béla kapásból fordított belőlük. Mi Csabával csak oroszt tanultunk, és azt is mérsékelt energiával. Ugyanilyen briliánsan tette át magyarra az éppen forgó Beatles-számot is. Gyönyörű délután volt. Csabával szentül elhatároztuk, hogy mi is belevágunk az angolba. Amikor lejárt a lemez, elérkezett az ideje, hogy megkezdjük késő délutáni strandolásunkat a város méltán népszerű fürdőjében. Kifelé menet, mintha csak érezte volna, hogy ismét találkozhat velünk, az érkező kényszertársbérlőbe botlottunk. Akkor se köszöntünk, de ezt a dolgot tudatosan nem éltük meg, annyira természetesnek tűnt.

Béla a strandon megint az amerikás magyar lánnyal trafikált, természetesen angolul. A vietnami háború éppen friss eseményeiről faggatta. A lány egy szót se tudott magyarul, így nyugodtan cikizhettük Bélát mellettük pancsolgatva: „ennek annyi esze sincs, hogy felszedje ezt a jó csajt, annyira az agyára ment az angoltanulás”.

Másnap délután Bélát egy nagy gödörben találtuk, amint Csabával megérkeztünk az aktuális zene- és angolórára. A kényszertársbérletben nekik jutott kisebb kertrészben tevékenykedett. Elvis módra belőtt haja izzadtan lógott a homlokába.

– Kaptam egy halat – nézett fel egy pillanatra.

– Igen? – tettem úgy, mint aki mindent ért.

– Milyen halat? – kérdezte Csaba, mellőzve a közöttünk amúgy tényleg nem szokásos udvariaskodást. Béla a tornác fellépőjére mutatott, ahol egy uborkásüvegben valóban egy kis ezüstös halacska úszkált körbe-körbe.

– Na és? – emelte fel most már a hangját Csaba.

– Itt lesz neki a kis tó. Csak nem gondolod, hogy abban a szűk uborkásüvegben tartom majd? – válaszolt Béla, és serényen ásott tovább. – Egészen a talajvízig lemegyek, és akkor nem kell mindig frisset önteni bele.

– Te hülye vagy – mondta Csaba bárdolatlanul, de a lényegre tapintva.

– Gyere, menjünk a strandra! – pillantott rám. A kényszertársbérlőt majdnem felborítottuk, amint megfordultunk. Szótlanul, de gyanakodva bámulta Bélát, aki mit sem törődve jelenlétével, ásott tovább.

Béla másnap délutánra érte el a talajvizet. A gödör széles szájjal, nagy kupac földdel körülvéve mélyedt a sötét fekete földbe. Lefelé egyre szűkült, azon a részen talán már fogyott Béla ereje. Ott lenn talán még annyi víz sem volt, mint itt fent az uborkásüvegben. A kis tükröcskéből hármónk arca nézett vissza. Béla lelkes tekintettel, csillogó szemmel visszhangozta a pinceként kongó földszagú üregbe: – Látjátok, ott természetes közegében, szabadon van az én halam. – A halacska pedig, mintha tudta volna, hogy ennek van itt az ideje, vidáman csobbantott egyet az úszójával.

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése