Mint hal a gödörben

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

Béláék a család tulajdonát képező ház hátsó fertályában éltek. Az elejét a kényszertársbérlő foglalta el még néhány évvel azelőtt, hogy Bélát megismertem volna. Szemben velük lakott velük Csaba, az osztálytársam. Egy délután átmentünk megnézni, miként tanul Béla angolul a Saturday Rewue című színes ausztrál hetilapból, meg a Beatles új, ám a sok lejátszás miatt recsegős bakelitlemezeiről. Előtte Csabáék almásláda nagyságú rádiójából hallgattuk a Rádió Luxemburg nem kevésbé recsegős, ám ráadásul még sivító hangján Tom Jones számait.

A délutáni nap perzselte házuk kiskertjében a nemrég elvirágzott orgona poros leveleit. Az ablakszemek alján még ott sárgállott a sárgára dohosodott hurkapárna. A téli léghuzat ellen helyezték oda fázós kezek. Talán a kényszertársbérlő felesége gondoskodott így a takarékosabb fűtésről. A férje éppen akkor lépett ki a Béláék házának elején lévő főbejáraton. Köszönés nélkül haladt el mellettünk. Nekem szokatlan volt, hogy én se köszönök, de a szolidaritás, az szolidaritás. Béla már mesélt róla, miként ordítoznak egymásra szüleivel időnként. Szabó bácsiról, Béla apjáról nehezen tudtam elképzelni az ordítozást, mert egy megtört, nehezen mozgó öregember volt. Felesége pedig az a tipikus úrinő, aki soha fel nem emelte a hangját.

A célszerűen megalkotott táskalemezjátszót a tornác végében egy hokedlire tettük, mert bent semmiféleképpen sem fértünk volna el abban az egy szobában, amelyet Béláék használtak. Nem értettem, hogyan férnek el benne négyen. Ildi, Béla nővére is otthon lakott még. A másik hokedlin a Saturday Rewue lapszámai hevertek. Ámulva lapozgattam bennük, és méginkább csodálkoztam, ahogy Béla kapásból fordított belőlük. Mi Csabával csak oroszt tanultunk, és azt is mérsékelt energiával. Ugyanilyen briliánsan tette át magyarra az éppen forgó Beatles-számot is. Gyönyörű délután volt. Csabával szentül elhatároztuk, hogy mi is belevágunk az angolba. Amikor lejárt a lemez, elérkezett az ideje, hogy megkezdjük késő délutáni strandolásunkat a város méltán népszerű fürdőjében. Kifelé menet, mintha csak érezte volna, hogy ismét találkozhat velünk, az érkező kényszertársbérlőbe botlottunk. Akkor se köszöntünk, de ezt a dolgot tudatosan nem éltük meg, annyira természetesnek tűnt.

Béla a strandon megint az amerikás magyar lánnyal trafikált, természetesen angolul. A vietnami háború éppen friss eseményeiről faggatta. A lány egy szót se tudott magyarul, így nyugodtan cikizhettük Bélát mellettük pancsolgatva: „ennek annyi esze sincs, hogy felszedje ezt a jó csajt, annyira az agyára ment az angoltanulás”.

Másnap délután Bélát egy nagy gödörben találtuk, amint Csabával megérkeztünk az aktuális zene- és angolórára. A kényszertársbérletben nekik jutott kisebb kertrészben tevékenykedett. Elvis módra belőtt haja izzadtan lógott a homlokába.

– Kaptam egy halat – nézett fel egy pillanatra.

– Igen? – tettem úgy, mint aki mindent ért.

– Milyen halat? – kérdezte Csaba, mellőzve a közöttünk amúgy tényleg nem szokásos udvariaskodást. Béla a tornác fellépőjére mutatott, ahol egy uborkásüvegben valóban egy kis ezüstös halacska úszkált körbe-körbe.

– Na és? – emelte fel most már a hangját Csaba.

– Itt lesz neki a kis tó. Csak nem gondolod, hogy abban a szűk uborkásüvegben tartom majd? – válaszolt Béla, és serényen ásott tovább. – Egészen a talajvízig lemegyek, és akkor nem kell mindig frisset önteni bele.

– Te hülye vagy – mondta Csaba bárdolatlanul, de a lényegre tapintva.

– Gyere, menjünk a strandra! – pillantott rám. A kényszertársbérlőt majdnem felborítottuk, amint megfordultunk. Szótlanul, de gyanakodva bámulta Bélát, aki mit sem törődve jelenlétével, ásott tovább.

Béla másnap délutánra érte el a talajvizet. A gödör széles szájjal, nagy kupac földdel körülvéve mélyedt a sötét fekete földbe. Lefelé egyre szűkült, azon a részen talán már fogyott Béla ereje. Ott lenn talán még annyi víz sem volt, mint itt fent az uborkásüvegben. A kis tükröcskéből hármónk arca nézett vissza. Béla lelkes tekintettel, csillogó szemmel visszhangozta a pinceként kongó földszagú üregbe: – Látjátok, ott természetes közegében, szabadon van az én halam. – A halacska pedig, mintha tudta volna, hogy ennek van itt az ideje, vidáman csobbantott egyet az úszójával.

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése