Vörös felkiáltójelek

Szemelvények Ésik Sándor most megjelent Csipkezsófika álma című könyvéből 

depositphotos_63762103_original.png„Munkásőrnek egy baja, egy baja…” Halkan dudorászott, igyekezett zajtalanul bezárni maga mögött az ajtót. A lépcsőházból beszűrődő fényben megtalálta a villanykapcsolót. A kattanással egy időben csapta le odakint a világítást az időmérős automata. Igen, állt meg egy pillanatra a dallal. Mindig ennyi idő alatt érek fel, gondolta. Négy emelet, menetfelszerelés, egyre megy. A sáros bakancsot, a surranót az előszobafogas alatt húzta le, és ott is hagyta. „Nincsen három élete, élete…” A fülébe csengtek a dal hangjai, az alakulat menetelése, a lábak egyszerre dobbanása, a délutáni lőgyakorlat, a puskaropogás. A terepszínű ruhát is ott fejtette le magáról, a bejárati ajtó mellett. Csend volt a lépcsőházban, nesz se hallatszott a hálószoba felől. „Nincsen három élete, élete…” A foga között zümmögött csupán. Az esti tábortűz füstszaga hazakísérte, érezte magán. A hangulat is vele maradt. A halászlé, a jó bor, az éneklés. „Egy baja, egy baja…” Abbahagyta, mert világosság gyulladt, és kinyílt a hálószobaajtó.

Tudod, hány óra? Álomittas szemekkel nézett rá a felesége. Mindjárt hajnalodik, folytatta szemrehányó hangon. Azt mondtad, nem maradsz sokáig. Látom, ittatok…

Megint veszekedni akarsz, ráncolta össze a homlokát a férfi. A szeme mélysötét gödre miatt sokszor ugratták: neked két monoklit ütöttek? A hosszú nap után nem is sötét volt, hanem egyenesen fekete. „Egyiket a pártnak adja, másikat babája kapja…” Próbálta az asszony fülébe suttogni az indulót, de az eltolta magától. Részeg vagy, feküdj le, mondta fojtott hangon, és ő maga az ágy felé indult. Ne ébreszd fel a gyereket, lépett vissza ijedten.

depositphotos_11891485_original.pngA férfi izomláztól gyötört lábai nehezen hajlottak be, de sikerült letérdelnie. A rácsos kiságy elé teszik éjszakára a dohányzóasztalt, mert csak így lehet kihajtogatni az ágyat. „Munkásőrnek egy baja, egy baja…” kezdett hozzá ismét. Könyökét az asztalra támasztotta, állát a két tenyerébe, fejét pedig a rácsokhoz. „Nincsen három élete, élete…” A kicsi ragyogó szemekkel nézett rá, próbálta megfogni az orrát. „Élete, élete…” Nézd csak, életem, próbált az ágy felé fordulni, hadd lássa a felesége, milyen jól elvannak a gyerekkel. Majd reggel te viszed a bölcsibe, morgott az asszony, és a fejére húzta a takarót. „Egyiket a pártnak adja, másikat babája kapja…” Halkabban, ült fel az ágyban a felesége. Mindenkit fel akarsz verni a házban?

„A harmadikat fegyvere, parapam-parapam.” Aztán csend lett.

Ébredj már, nem érted? Már így is elkéstem, rázta a férfi vállát. A gyerek már megreggelizett. Felöltöztette, és visszatette az ágyba, így tudta rendbe hozni magát, összehajtogatni az ágyat. A párja kinyitotta a szemét. Tekintete a kisfia mosolygásával találkozott. Pillái súlyosak, ragadósak voltak, a nyelve akár egy száraz rongy a szájában. Sajgott minden porcikája. A felesége a konyhába indult, ő megpróbált utánafordulni, de nem tudott megmozdulni. Nem szégyelled magad a gyerek előtt, tért vissza az asszony egy csésze kávéval. A kisasztal szélére ült. Idd meg, magadhoz térsz…

A gyereknek végre sikerült megfogni az apja orrát. Most nem tudta elhúzni, mint este, amikor idetérdelt. Mi van veled, állt meg a kávé kevergetéssel a nő. Semmi, semmi, nyögött fel a férfi. Megint megpróbálta elhúzni a fejét a rácsoktól, valamicskét mozdult is. A gyerek már nem mosolygott, csak nézett csendesen. Az anyja letette a csészét a parkettára, és két kézzel próbálta hátrább húzni a férjét.depositphotos_2387863_original.png „Egy baja, egy baja…” A férfi nyöszörögve próbált énekelni, de csak furcsa sípoló hang jött kis a torkán. Elfeküdtem a derekam, elfeküdtem a derekam, ismételgette. Majd megint, „egy baja, egy baja…”

Az asszonynak végül sikerült valamennyire megmozdítani az éjszakai térdeplésben-könyöklésben egybe dermedt testet.  „Egy baja, egy baja…” Most már ő énekelte dühében az ezerszer hallott nótát. A férfi változatlan testhelyzetben dőlt oldalra, semmije sem mozdult. Sötét, leragadt szemei fölött két lángoló csík világított. Az ágyrácsok nyoma, két vöröslő felkiáltójel.

 

Könyvem megrendelhető  internetes áruházunkban. Kattintson a címlapra! 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése