Nádudvar

Ebből a fiúból lelkész lesz – jövendölte már születésekor, 1973. augusztus 16-án nagyapja, Takács Ferenc, Vaja község cipészmestere, hívő református ember. Hogy az ide vezető út sorsszerű-e, azon el lehet tűnődni. Az viszont tény, hogy az addig szinte csak a világi tudományok elsajátításában jeleskedő és a kézilabda bűvkörében élő fiatalembert éppen a nyári szünidőkön Vaján rendezett ifjúsági csendes hetek valamelyikén érintette meg az Úristen. Innen már egyenes út vezetett a Debreceni Hittudományi Egyetemre, ahol a tanulmányok elején történt sportbaleset után már kizárólag választott hivatására figyel.

A kapott muníciót a Kollégiumba is magával vitte és gyarapította: a szeretetet és a gondoskodást szüleitől – édesapja anyaggazdászként, édesanyja laborasszisztensként dolgozott Nyíregyházán –, edzőitől: Fekete Lajostól, a pallagi Balázsházy-középiskola testnevelő tanárától és Benyáts Balázstól, a DSI edzőjétől a technika mellett csapatszellemet, küzdeni tudást, a teológia professzoraitól: közülük is leginkább Fekete Károlytól és Bütösi Jánostól a választott hivatás szeretetét, hallgatótársaitól a barátságot.

Jó emlék – hatása még máig visszacseng –, a tenni akarás próbája és a hagyományokhoz képest gyökeresen új dolog volt évfolyamtársaival a József és a bűvös kabát musical betanulása és előadása több egyetemen is (rendezője és egyik szereplője volt).

Az egyetem elvégzése után 1997-ben Hajdúszoboszlóra kerül segédlelkésznek, ahol mentora és nagybátyja, Takács Tamás irányításával merül el a gyülekezet lelki szolgálatával kapcsolatos teendőkben. Ezerkilencszázkilencvenkilencben nagy dolog történt életében: a nádudvari gyülekezet meghallgatta és alkalmasnak találta, hogy betöltse a korábban nagy múltat magáénak mondható egyházközség – a háború előtt több lelkésze, hitoktatói, két református iskolája volt a településnek, amelyet aztán a szocializmus idején kis Moszkvaként is emlegettek – élén a lelkipásztori helyet.

Ez nagy megtiszteltetés – hiszen mindössze 26 évet mondhatott még magáénak – és felelősség is volt egyben. Odakerülésekor a helyzet áttekintése után egyaránt fontosnak érezte a belső megerősítést, a gyülekezet összetartásának, lelki megújulásának segítését és a külső építkezés megkezdését, az erodálódott egyházi épületek és környezetük rendbetételét. A presbitériumban és a hívek többségében segítőkre talált ezen ügyekben, míg a városban árgus szemekkel figyelték a fiatal lelkész lépéseit, aki az erőviszonyok helyére kerülése érdekében a szükségszerű ütközéseket is vállalta. Miközben szinte újra kellett szervezni a hitoktatást (jelenleg 300–350 általános iskolás, ötven óvodás vesz ebben rendszeresen részt, s igen népesek a részükre szervezett téli, illetve nyári táborok), aközben önkéntes munkával megszabadították a törmeléktől, rendbe tették a templomkertet (ma a város ékessége), és mind a templomot, mind a parókiákat felújították, ami a gyülekezet erejét és lelkiségét mutatja.

Mivel Nádudvar lakossága elöregedő, sok a magányos, egy bentlakásos Református Idősek Otthona építését határozták el. A harmincnyolc férőhelyesnek indult beruházást öt és fél hónapos rekordidő alatt – a tetőteret saját költségen beépítve – végül is negyvenkilenc gondozott befogadására, a kor, illetve a jövő követelményeinek is megfelelve, HCCP-rendszerű 110 adagos konyhával, ebédkihordásra is felkészülve valósították meg. Az Őz Lajos vezette otthonban – amelynek várólistája egyre bővül – megoldott az intézményes gondoskodás, illetve a személyi szabadság harmóniája.

A „Munkálkodj a város jólétéért, ahol Te magad élsz!” – ige jegyében a presbitérium felkérésére 2002-ben indult a helyi önkormányzati választáson, s azóta a kulturális bizottság tagjaként, az EU-s bizottság elnökeként is végzi ezt a munkáját a városért.

A 2003. évet a belső, csendes építkezésre szánta az egyházközségben – megszilárdítandó, amit eddig elértek. A 2004. esztendő fő célja a hitélet gazdagabbá tétele lesz, amihez a már jól bevált formákat még több tartalommal kívánják megtölteni. Ebben egy segédlelkésznek is jut majd munka bőven. Folytatják a külső építkezést is: az idősek otthonában a példaszerűen megszervezett mentálhigiénés és egészségügyi szolgálatot most fizikoterápiás lehetőséggel és a településen házi betegápolással tervezik bővíteni, a volt kántorháznál játszóteret építenek, nyitottá teszik a templomkertet a sétáló kisgyermekes családok előtt.

Hat éve boldog házasságban él Czakó Éva tanító-hitoktatóval, aki jó társként részt vállalt a nádudvari gyülekezet megerősítésében, a feladatok elvégzésében. Kettejükre most óriási családi örömök várnak: Éva ikreket hord a szíve alatt.

A most legfiatalabb hajdúvidéki egyházmegyei tanácsos továbbra is vezérigéje szerint tervezi a további éveket: „De Te józan légy mindenben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd!”

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)