Nagyhegyes

A megegyezés és a meggyőzés híve Nagyhegyes polgármester asszonya, Bajusz Istvánné Czaga Éva Mária. Életútját megismerve elmondhatjuk: beleszületett a közigazgatásba. Édesapja Tiszabezdéd vb-titkára volt, míg édesanyja az ugyancsak Szabolcs megyei kistelepülés, Tuzsér községi tanácsánál dolgozott. A család 1959-ben költözött Nagyhegyesre, hiszen az édesapát idehelyezték. Az ekkor kilencéves Évike – bár Tuzséron született és ott kellett hagyni a játszó-pajtásokat – hamar megszerette az új lakóhelyét. Fiatal volt a település is, a tanyavilágból 1952-ben alakult faluvá Nagyhegyes. A téesz szervezésében és a falu fejlődéséért sokat dolgozó édesapa 1965-ben, 44 évesen meghalt. Éva ekkor a hajdúszoboszlói gimnáziumban tanult biológia-kémia szakon, orvosnak készült. Édesanyja vissza akart menni Szabolcsba, ám a kis Évike gyermeki ösztönnel maradásra bírta a családot. És maradt a Czaga család. Csendes évek következtek. Az özvegyen maradt édesanya dolgozott, két kislánya pedig szorgalmasan tanult. Éva érdeklődését mindinkább a humán tárgyak vonzották, „falta” a könyveket, és megszerette a verseket. Az érettségi után így a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre adta be a jelentkezését, magyar–orosz szakra. Fél pont hiányzott a sikerhez.„A magyaron csúsztam meg – mondta, amikor visszaidézte az akkori időket –, pontosabban Csokonai Gyöngyszem-verseit kérdezték, amit én mindig Lilla-versekként tanultam.”

A 18 éves lány hazament a falujába, és munkát keresett. Miután biológia–kémia szakon érettségizett, a Nagyalföldi Kőolajkutató laboratóriumába várták, ám a sors másképp rendelkezett. A nagyhegyesi iskola akkori igazgatója, Kosztolányi László megkereste, és tanítani hívta. Éva elvállalta a képesítés nélküli pedagógusi munkát, és ötödik osztályban magyart, hatodikban matematikát, a hetedikeseknek pedig élővilágot tanított. Már hat hónapja oktatta-nevelte a gyerekeket, amikor áprilistól a művelődési ház vezetését is rábízták. Délelőtt tanítás, délután a falu kulturális életének első számú felelőse lett. S hogy a fiatal Czaga Éva jól tette a dolgát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tanévzárást követően, július elsejétől kinevezték a kultúrház igazgatójának. Munka mellett képezte magát. Előbb a debreceni tanítóképzőben végezte el a népművelés–könyvtár szakot, majd a nyíregyházi tanárképző főiskolán szerzett ugyanezen a szakon diplomát. Tizennyolc éven át jobbnál jobb programokkal ajándékozta meg a falu apraját-nagyját, és a község infrastrukturális fejlődése mellett az itt élők gazdagon meríthettek a tudás, a kultúra, a szórakozás gazdag tárházából. A siker mércéje az emberek megbecsülése, szeretete. Ebben pedig nem lehetett hiány, hiszen 1986 őszén az akkor már kétgyermekes családanyát felkérték, hogy legyen a falu tanácselnöke.

Sokáig gondolkodott az ajánlaton, végül 1987. július 1-jén Kiss József tanácselnöktől átvette a stafétabotot. Az új munka új kihívásokat jelentett. Bajusz Istvánné azonban nem az a feladós típus. Nagy elszántsággal vetette magát a feladatokba, de mint mondta, félt is. Nem volt közigazgatási gyakorlata, ám hamar belejött a mindig is jó szervező hírében álló asszony. Eltelt három év a tanácselnöki székben, és jött 1990, a rendszerváltás utáni első polgármester-választás. A falu lakói így biztatták: remélem, indulsz, Évike! És Évike elindult a megmérettetésen, azóta pedig mindig elnyerte az itt élők bizalmát. De ezért sokat kellett tenni.

37 évesen lett tanácselnök, és rajta kívül még négy fiatal volt a testületben. Az idősebbek azt mondták: „csináljátok, tietek a jövő.” Az útépítésekkel kezdték, és alig öt év alatt a faluban minden utca szilárd burkolatot kapott. Közüzemmel ellátott telkeket osztottak, új utcákat nyitottak, új iskola és óvoda épült, teljes a közvilágítás, a gázhálózat, most építik újjá az egészségügyi centrumot, és készül az idősek háza.

Kész a települést behálózó szennyvíz-rendszer megépítésének a terve, ennek megvalósításához azonban uniós pénzre is szükség van. A fejlesztések révén Nagyhegyes megmaradt megtartó településnek. Nem jellemző az elvándorlás, sőt az utóbbi években Debrecenből is sokan itt találtak otthonra. A mindennapok munkája mellett Bajusz Istvánné azt is fontosnak tartotta, hogy a Kossuth Egyetemen településmenedzseri képesítést szerezzen, és ahogy mondta, közkívánatra anyakönyv-vezetői szakvizsgát tett. Így négy éve ő esketi a fiatalokat a faluban, és ha kell, névadóztat is.

36 éve boldog házasságban él férjével, és felneveltek két fiút. Vilmos 25 éves, a szülőkkel él, a 35 éves Viktornak három gyermeke született: Dávid, Vivien és Roland. A kikapcsolódást az olvasás, a csipkeverés, a kötés és a szabás-varrás jelenti Éva számára. Ruháit maga varrja, és erre is legalább olyan büszke, mint Nagyhegyesre, melynek képviselő-testülete 2005-ben díszpolgári címet adományozott polgármester asszonyának.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)