Szondi Sándorné

Díszpolgár,

Nyírmeggyes

Hiába is keresnénk egy Gebe nevű települést Magyarországon, már csak egy 1945 előtt készült térképen találnánk. Ébresszen e falunév bármilyen benyomást, mégis büszkék lehetnek rá az elődök, hogy e könyv őrzi majd az utókor számára. Büszkék azért is, mert születtek olyan kiváló emberek, mint 1928. október 1-jén Lengyel Etelka. A körjegyzőség szerint Nyírmeggyeshez tartozó falut ’45-ben átkeresztelték, a Káta család nevéről Nyírkátára. Így a felnövő és továbbtanuló leány, már 21 évesen férjhez menve, ugyanabban a faluban, de mégis Nyírkátán fogadott örök hűséget Szondi Sándornak, a nyírmeggyesi fiatalembernek. Bizony, idestova 58 éve ennek. A régi idők színes, lendületes és határtalan világa, a fiatal házasok kántori lakása, majd a Lenin utcai meleg családi fészek után mára leszűkült e csendes otthon kis szobájára, ahol beszélgetünk. Lengyel Etelka és férje, Szondi Sándor, fiatalos buzgósággal meséli emlékeit. Mesélnek a debreceni diákévekről, ahol mindketten tanultak és „kint-lakosok” voltak.

„’49-ben kaptam tanítói diplomát, és még ez évben összeházasodtunk!” Sándor bácsi közbeszól, mert annak is története van, hogyan került Etelka néni a hermánszegi tanítói állása után – ahol még 150 forintért dolgozott – Nyírmeggyesre, ahová 42 aktív év kötődik. Feltörnek az emlékek, hogyan lett a Népház után a Művelődési Ház épülete ’59 novemberétől a „kultúra fellegvára” Nyírmeggyesen. Hogyan maradt Sándor bácsiról Etelka nénire a kultúrház, ahol feladatát jórészt társadalmi munkában végezte 40 évig. A mozgalmas falusi életben mindig volt program a fiataloknak, itt egymásra leltek a szerelmesek, házasságok születtek.

Sorjázzák az előadott színdarabokat, melyekkel végigjárták a környező falvakat lovas szekérrel, majd a járási, megyei kultúrversenyeken is szerepeltek. Albumok, képek tucatjai kerülnek elő. Almafesztivál Nyíregyházán, 40 évvel ezelőtt a Vasgyár utcában. Szüreti bálok, felvonulások, amikor szőlőligetté vált Nyírmeggyesen a kultúrház és környéke, aratási ünnepség a Petőfi Tsz-ben. Hagyományokat gyűjtöttek, feldolgozták, előadták, mint a Dörzsölőt is. Volt tánczenekar, Lopótök zenekar, Pávakör, szerepeltek a Magyar Televízióban, a BNV-re is eljutottak. A televízió születésének éveiben óriási közösségformáló erővel vonzotta a kultúrházba a fiatalokat, mely színes klubéletben teljesedett ki. De sok mai színház megirigyelné azt a telt házat, amely a híres táncdalénekesek, egy-egy Déryné vagy Operettszínház előadásán volt. Etelka néninek az iskolában a kis nebulók tanításában is helyt kellett állnia, mint ahogy a felső tagozatban a történelemórákon, zenét is oktatott. Felkarolta a hátrányos helyzetű gyermekeket, a tehetségesekkel több tanulmányi versenyen szereztek előnyös első és második helyezést.

„A népművelő munkát nehéz volt végezni, főleg amíg nem volt megfelelő hely. Sok energia kellett az emberek meggyőzésére. Ha egyszer még lehetne, mégis azt kívánnám, még egyszer csinálhassam! Magam is végig táncoltam a fiatalokkal.” Etelka néni nemcsak a tánckottát ismeri, de az orgonasípokat is bűvölte, hiszen kántori vizsgája is volt. Sokszor este 10–11 óra körül kerültek haza, mert a dolgozók esti iskolájában is tanítottak. Férje magyar–történelem szakos tanárként Nyírmeggyesen tanított, de szakfelügyelőként is ismerték. TIT-előadásokat szervezett és tartott, táj- és népkutató csoportot vezetett, mozigépész is volt. Etelka néni közösségi életéhez tartozik, hogy falujában 25 évig volt tanácstag, öt évig vb-tag, majd a kulturális bizottság elnöke. Nem csoda, hogy gyermekeik is a kultúrházban nőttek fel. A lányok, Enikő és Ildikó, olyannyira magukba szívták a kultúra levegőjét, hogy felnőttkorukban is táplálkoznak belőle.

Dr. Kovácsné Szondi Enikő Mátészalkán ének–történelem szakos tanárként folytatja a családi hagyományt, kórusban is énekel. Másik lányuk, Hekáné dr. Szondi Ildikó Szegeden él, a Tudományegyetem Jogi Karának tanára, a helyi önkormányzat tagja. A gyermekkori évek indíttatásából egy „Közéleti Kávéházat” működtet, mert úgy érzi, szülei itt is tovább élnek vele. A három unoka közül Péter és Ádám jogi pályán doktorált, Zsuzsanna nyolcadik osztályos Szegeden.

2006 júliusa piros betűs ünnep lett Etelka néni életében. Ezek után már nemcsak a „Kiváló Népművelő” kitüntetéssel büszkélkedhet, melyet még ’66-ban kapott, hanem „Nyírmeggyes Díszpolgárának” is érezheti magát. Az évtizedek során számtalan versenyhelyzetben volt része, mégis hevesen dobogott a szíve, amikor Szőkéné Vadon Edit polgármester asszony szólította a kitüntetés átadására. Ma is úgy érzi, ez a legnagyobb dolog és megtiszteltetés, amit életében csak kaphatott. Az évek elszálltak felette, és ha csendesen is, már nem a régi erejének teljében, de ragaszkodva, férjéhez, ezek az emlékek aranyozzák be életét. A napi beszélgetések során mindig fel-felcsillan egy-egy belőlük, amely mindig erőt ad a következő naphoz.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 22. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2006.)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Rácz Ferenc

Nagy Gusztáv

Ertsey Péter

Ertsey Péter

Szőkéné Vadon Edit

Varga István

Szőkéné Vadon Edit

Papp József

Biró András

Babó Mihályné

Soltész Sándor

Katona Oszkár

Szőkéné Vadon Edit

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!