Nyírmeggyes

Elmaradottnak titulált vidékünk gyakran emlegetett felzárkózását sokan a fiatal szakemberek tömeges elvándorlása miatt tartják nehezen elképzelhetőnek. Addig azonban, amíg élnek köztünk a térség felemelkedéséért fáradhatatlanul dolgozó emberek, joggal remélhetjük, egyszer a gazdaságunkat jellemző statisztikai adatok is jobbak lesznek.

A reményt ébresztő személyiségek egyike Soltész Sándor, aki a nagyvilágban szerzett tudását és tapasztalatát szűkebb hazájában kamatoztatja. S hitvallásával, amely így szól: „Nekünk itt, e vidéken kell megélnünk, legyen munkahelyünk, keljen el termékünk!” másokat is erre buzdít. S hogy mindezt milyen komolyan gondolja, megtudhatja az olvasó a következő sorokból.

Nyírmeggyesen született 1953-ban, itt végezte általános iskolai tanulmányait. 1971-ben szerez érettségit a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban, majd népköztársasági ösztöndíjasként a harkovi Mérnök-közgazdászképző Egyetemen folytatja tanulmányait gépipari gazdaságtan és szervezés szakon. A diploma kézhezvétele után a Vegyépszer salgótarjáni gyárában helyezkedik el, majd ezerkilencszáznyolcvanegyben gazdaságpolitikai munkát vállal Salgótarjánban és Pásztón, s elvégzi a moszkvai Társadalomtudományi Akadémia gazdaságirányítás és szervezés szakát. Már a képesített árkalkulátori és a felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi ügyintézői szakképesítés is birtokában van, amikor hazánkban is megtörténik a rendszerváltás.

Az 1990 utáni években magánvállalkozásba kezd. Létrehozza a Most-híd Kereskedelmi Kft.-t, s keleti kapcsolatait és kitűnő orosz nyelvtudását felhasználva aktív külkereskedelmi tevékenységbe kezd. Mivel a cég profilját tekintve független az iroda helyétől, s Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében sokat fejlődött a szükséges infrastruktúra 1992-ben családjával együtt haza költözik Nyírmeggyesre.

A munkát mérnök-közgazdász feleségével együtt végzi, s a lokális közelség miatt piacaikat román és szlovák területekre is kiterjesztik. 1994-ben megválasztják önkormányzati képviselőnek, azóta a pénzügyi bizottság elnökeként segíti a testület munkáját. Természetesen a kereskedelem továbbra is meghatározó életében, de nem mond nemet a nyírmeggyesi szövetkezet felkérésére sem, ahol 1998–99-ben irányítja a mezőgazdasági nagyüzem gazdasági tevékenységét. Így emlékszik vissza az agrárszférában eltöltött időszakra:

– Igen sok tapasztalatot szereztem, s a két év munkája ráirányította a figyelmemet arra, hogy az agrárszféra problémáinak megoldása kívül esik az agrárszféra területén. Adó-, és támogatási rendszerünk, illetve piaci orientáltságunk területén van még javítani való. Az EU-s csatlakozási álmok során ugyanis elfelejtettük azokat a keleti piacokat, ahol versenyelőnyünk van, ahol termelési kultúránk ismert, s ahol korábbi termékeink korlátlanul realizálódtak. Az EU-s csatlakozásra készülve tehát élnünk kell a már most adott lehetőségeinkkel is.

Mindezt igyekszik munkájával is alátámasztani, export-tevékenységének célállomása a keleti piac. Amikor tapasztalatait megfogalmazza az építő, jobbító szándékot érzem szavai mögött. Ugyanez vezérli a politikai életben is.

– Szegény családban nőttem fel, ismerem ennek a társadalmi rétegnek a problémáit, őket szeretném segíteni. Mivel szerintem a munkanélküliek, és a munkavállalók széles tömegének problémáit leginkább a Magyar Szocialista Párt vállalja fel, egyértelmű volt, hogy hozzájuk csatlakozom. Megalakulása óta tagja vagyok az MSZP-nek, s az utóbbi években aktív feladatokat is vállaltam a politikai életben. Azért csak most, mert úgy gondolom a széles körben szerzett tapasztalatok elengedhetetlenek a hatékony munkához.

Soltész Sándor tagja a Baloldali Tömörülés országos vezetőségének, az MSZP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi szövetség elnökségének, s 2000 októbere óta a mátészalkai választókerületi szervezet elnöki teendőit is ellátja.

Célja: felvállalni, megoldást találni az emberek mindennapi problémáira. Tudását, tapasztalatát a mai kor kihívásainak szolgálatába állítani itt az ország keleti szegletében. S mivel a problémák nagy részének megoldását a jogrendszerben látja, a későbbiekben a jogpolitikában kíván elmélyülni. A célok meghatározzák feladatait az elkövetkező évekre mind a politikai, mind a gazdasági életben.

Egy biztos: kevéske szabad idejét továbbra is családja társaságában szeretné tölteni. Ezt igényli is mérnök-közgazdász felesége, s két fia: Sándor és Adrián. Sándor huszonhat éves, s egy hároméves gyermek édesapja. Adrián jelenleg a kereskedelmi főiskola hallgatója. S bár a család minden tagja meglehetősen zsúfolt hétköznapokat tudhat magáénak, néha-néha mégis lehetőségük adódik egy-egy közös kirándulásra. Ez mindig új energiával tölti fel a család minden tagját, mert a természet szeretete mindannyiuk sajátja.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)