Nagyhalász

A nyitott iskola elvét vallja Petró László, a Csuha Antal Általános Iskola igazgatója. Az 1848-as, nagyhalászi születésű honvédtábornokról elnevezett intézmény a rétközi városban nagy sikert aratott ezzel a szemlélettel. Ahogy Petró Lászlóval fellapozzuk a családi és az iskola képzeletbeli történelemkönyvének lapjait, fehéren-feketén látszik, szorosan összekapcsolódik az oktatás ügye az ő felmenőinek életével és tevékenységével.

Nagyhalászban született, 1953. július 24-én. Édesanyja, lánykori nevén Paxner Katalin, ma már nyugdíjas. Harminckét éven át ennek az iskolának a jogelődjében tanított, egy időben igazgatóhelyettesként is ellátta a feladatokat. Az édesapja, Petró József, a településhez tartozó Homoktanyán igazgató-tanítóként oktatta, nevelte a gyermekeket. Ő még azok közé a tanítók közé sorolható, akik lámpásként világítottak a környezetükben élőknek. A tanító úr fogalmazta meg a hivataloknak küldött leveleket, írta meg a végrendeletet, segített eligazodni a bürokrácia útvesztőiben a homoktanyaiaknak. Szolgálati lakásban laktak, Petró László az iskolásokkal együtt cseperedett fel, és talán más pályát el sem tudott volna képzelni magának. Nővére, Ágnes, gyógyszerész asszisztens, az ő férje, Tamaskovics István, is pedagógus. Petró László felesége, született Böcsödi Zsuzsanna, matematika–fizika tanár ebben az iskolában. Lányuk, Zsuzsanna, szintén matematikát és fizikát tanít ugyanitt. Fiuk, Gergely, negyedéves a Nyíregyházi Főiskola matematika–számítástechnika szakán, de elmondása szerint őt inkább a komputerek világa és nem a katedra vonzza. Alexandra lányuk hatodikos.

A Krúdy Gyula Gimnáziumban 1971-ben érettségizett rádió-tv műszerész szakon, majd a sorkatonai szolgálat után elvégezte a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika–műszaki ismeretek és gyakorlatok szakát. 1976-ban vette át diplomáját. Feleségével együtt állás kaptak itt, és negyedszázada állnak a katedrán. Petró László először beosztott pedagógusként tevékenykedett, majd őrá hárult az úttörőcsapat vezetése. 1997-től igazgatóhelyettesként látta el az iskolavezetés tennivalóit, 2000 szeptemberétől pedig igazgató. Időközben elvégezte a BME közoktatás-vezetői szakát. Második ciklus óta tagja a helyi önkormányzatnak.

Az ötvenegy pedagógusból álló tantestületben csak szakos tanárok dolgoznak. Huszonkilencen pedig adminisztratív és technikai feladatokért felelősek. Az iskolába hétszázhuszonöt nagyhalászi gyerek jár, a tiszarádi intézményirányító társulás harminchét gyermeket számlál.

Petró László a nyitott iskola elvét az információáramlásra is érti. A munkaközösség vezetői, a szakszervezet, a gyermekszervezet képviselői is részt vesznek a döntések előkészítésében, végrehajtásában, majd azok értékelésében. Ezt a fórumot az igazgató úr vezette be, és az első tapasztalatok igen kedvezőek.

Az iskola pedagógiai programjában az anyanyelv és az idegen nyelvek (német, angol) oktatása, a matematika, a számítástechnika élvez elsőbbséget. Pályázatot nyújtanak be minden lehetséges helyre, hisz a nagy ívű szakmai terveket csak központi források felhasználásával tudják megvalósítani. A romániai Sarmasággal rendkívül szoros, baráti kapcsolatot ápolnak. A napokban a Comenius projekt révén öt napot töltött Petró László Olaszországban. Egy osztrák, egy ír, két olasz, egy román és a nagyhalászi iskola tanulói a lakókörnyezetükben lévő falumúzeumok adatait viszik fel az internetre. A Tempus Közalapítvány a projekt hazai szervezője, és a résztvevők nagy reményeket fűznek a gyermekek nemzetközi jártasságának bővítéséhez a Comenius-program révén. Cserekapcsolat jött létre az osztrák Grünbach iskolájával. Hollandiában a református egyház a szervezője az évenkénti látogatások létrejöttének. 2001 nyarán a nagyhalásziak utaznak az Atlanti-óceán partjára, a tulipánok hazájába.

Petró László nagyon fontosnak tartja a szűkebb környezet megismerését. Két éve nyitották meg a helytörténeti állandó kiállítást a Csuha–Kállay kúriában. A névadóra különböző programokkal, versenyekkel emlékeznek és igyekeznek a gyermekekben ápolni a szülőföld iránti szeretet érzését. Végül is az igazgató úr ezt az indíttatást otthonról hozta magával. Ahol a szülők elkötelezett pedagógusok, tanítók a szó legnemesebb értelmében, ott „könnyű” a felnövekvő gyermeknek ezt a mentalitást magába szívni.

– Én azt hiszem – magyarázza az igazgató úr –, hogy más foglalkozás fel sem merült bennem korábban. Én már akkor pályát választottam, amikor együtt játszottam az udvaron az iskolásokkal, amikor azt láttam, hogy a szüleim szinte együtt lélegeznek az iskolával. Érzékeltem a homoktanyaiak nagyra becsülését, szeretetét, tiszteletét. Azt hiszem, ezek életre szóló élmények, amelyet egyetlen főiskola sem adhat a hallgatóknak útravalóul. Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy először nem elméletben, hanem a gyakorlatban láthattam, mit jelent tanárnak lenni. S talán nem véletlen, hogy a gyermekeink szintén ezt a szellemiséget tartották követésre méltónak.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)