Nyírtét

Nagycsaládból származik Illés Sándorné óvodapedagógus, a nyírtéti óvoda vezetője. Csakúgy, mint a férje, Illés Sándor iskolaigazgató. A beszélgetés idején éppen jeles alkalomra, a feleség névnapjára készült a házaspár: családi találkozót szerveztek a hétvégére, amelyre harmincketten jelezték érkezésüket…

Illés Sándorné, született Bocz Margitnak életeleme a családi kötelék erősítése, a gyermeknevelés, az unokákkal való foglalkozás. Bizonyára nem véletlenül választotta a pedagógiának ezt a sajátos szakterületét, az óvodapedagógiát. Márpedig nem is akármilyen eredménnyel, hanem vörös diplomával végzett Szarvason.

Őrben született 1945 január 10-én. Édesanyja, Kiss Margit, háztartásbeli, édesapja, Bocz János, kőműves. Miskolcon és Budapesten építette a lakásokat, közműveket, gyárakat és csak hétvégén ingázott haza a családjához. Margitkának öt testvére született, János magánvállalkozó, Irén a nyíregyházi Tókuckó igazgatója, Árpád és Károly egyaránt víz- és gázfűtésszerelők, Judit üzemmérnök.

Saját családjáról a férje portréjában olvashatunk, az édesanya nagyon büszke a gyerekeire, unokáira, az összetartó szép családokra. Mátészalkán érettségizett 1963-ban, majd a szarvasi óvónőképzőben diplomázott ’65-ben. Rögtön idekerült Nyírtétre, és azóta feljegyezte az óvoda történetét. A pályakezdő fiatal óvónő egy személyben óvodavezető, élelmezésvezető szerepet is betöltött. Nyitástól zárásig fogadta a szüleikkel érkező és távozó gyerekeket.

A mostani Tündérkert óvoda két csoportban mintegy 50–60 gyermeket foglalkoztat. Mindenkit felvehetnek, hisz technikailag megvalósíthatják a szakmai munkát és az ellátást.

Az a tapasztalat, hogy a szülők igen segítőkészek. Bár sokukat sorolja az önkormányzat és az élet a hátrányos helyzetűek közé. Sokszor még az úgynevezett egészségügyi csomag – szalvéta, papír zsebkendő stb. – negyedévenkénti beadása is nehézséget jelent néhány gyermek szüleinek. Gyenge a vállalkozói réteg, éppen ezért kicsi az óvoda olyan támogatottsága, amelyből másutt komolyabb fejlesztéseket tudnak megvalósítani. A szociálisan hátrányos helyzet rányomja a bélyegét a gyermekek otthoni nevelésére, a szórakozási feltételek megteremtésére. A szülők jó része kényszervállalkozó, aki nem saját jószántából hagyta ott a munkahelyét. Munkanélküli, alkalmi munkából élő szülők pedig nem olyan értékrendet közvetítenek a gyerekeiknek, mint amilyet a magasabban kvalifikáltaknál megszoktak a pedagógusok.

Éppen a szociális hátrány jelenti azt, hogy a pedagógusok sokkal többet foglalkoznak a gyerekekkel, mint azt másutt tennék. Egyéni felzárkóztató programot állítanak össze. Az iskolabusszal kirándulni viszik az óvodásokat is, hisz sokan így jutnak el a falu határain túlra.

Illésné, Margitka, mutatja az óvodai programot tartalmazó füzetet. Ebben a hangsúlyt az a mottó kapja, amely a természeti és a társadalmi környezet tevékeny megismerésére, a néphagyomány őrzésére irányul. Ennek jegyében gazdag tartalmú ünnepeket szerveznek. Például felállítják a község főterén a mindenki karácsonyfáját. Közösen készítenek ajándékokat, és ezekből küldenek az intézményekbe és a családoknak. Az óvodások és a szüleik közösen ünnepelnek, legutóbb például tizenhét szülő szerepelt a műsorban. Mézeskalácsot sütnek az ünnep közeledtével, és ebből eljuttatják szeretetük jeleként a küldeményeket a rászorulóknak.

Gyermeknap helyett valóságos gyermekhetet tartanak május végén. Számtalan programból választhatnak az érdeklődők, a gyerekek természetesen valamennyin részt vesznek. Itt is sorra kerül a szülők és a gyermekek közös játéka. Megünneplik az anyák napját, a farsangot.

Illésné szerint nagyon fontos, hogy a nehezebb anyagi körülmények között cseperedő kisgyerekekre jobban odafigyelnek. Igyekeznek kifejleszteni a többiekben a szolidaritás érzését, az egymás segítését, a másság elfogadását. Illésné meggyőződéssel állítja: ha kisgyermekkorban találkozik ezekkel a fogalmakkal valaki, akkor ezek az érzelmek meghatározóak lesznek egész felnőtt életében.

Szabadidejében a gyerekekkel, a növényekkel és az állatokkal foglalkozik Margitka. Természetszerető voltából következik, hogy gyakran kirándul, kedveli a családi programokat. Most már az unokáival is egyre több időt szeretne eltölteni.

Úgy érzi, azt a hivatást választotta, amit akkor is csinálna, ha pusztán a hobbija lenne. Mindig is akkor érezte és érzi jól magát, ha a felnövekvő generáció tagjai közt töltheti idejét. Úgy érzi, számos dolgot elmulasztanak ma a szülők átadni a gyerekeiknek, mindenek előtt erkölcsi téren. Az a tény, hogy a munkának, a teljesítménynek, az emberi értékeknek, a természeti és a társadalmi környezetnek legyen meg a méltó helye és szerepe a gyermekek értékrendjében, nagyon sokat kell fáradoznunk. S ha ezt elmulasztja vagy hiányosan teljesíti a család, akkor már az óvodában pótolni kell a lemaradást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 12. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)