Szepes vára, a Felvidék történelmének tanúja

Zord ágyútorkok, bevehetetlen kőfalak, haragos felhők

Kell-e ennél barátságtalanabb fogadtatás egy ellenséges szándékkal érkező sereg számára? A Kárpát medence legnagyobb műemlék erődítménye még a békés szándékkal érkező turistát is megállásra készteti az antik bronz ütegek előtt. Igaz, hogy magasan a tengerszint fölött emelkednek a falak, 360 fokban uralva a gyönyörű szepességi tájat, nekem mégis hajók úsznak be emlékeimbe. Kamaszkorom kalózhajói fekete-fehér filmeken. A hatalmas vitorlások oldalán szép sorban lecsapódnak az ajtók, ugyanilyen módon előtűnnek az ijesztő ágyútorkok, és elszabadul a pokol. Okádják a tüzet, törnek az árbocok, égnek a vitorlák, füst, láng közel és távol…

Szepes várában is sok filmet forgattak. IV. Béla királyunk országunkat újjáépítve a tatárjárás után a hadászati szempontokat tartotta a legfontosabbnak az erődök építésénél, ám ezek között a tekintélyt parancsoló látvány a messze jövendőben, azaz napjainkban díszletként is győzedelmesnek bizonyult.

A vár mai ostromlói a turisták. A védők legfőbb gondja, hogy minél többet megmutassanak az impozáns építményből kívül és belül egyaránt.  Nagyon barátságos helyen található a parkoló nem messze a kaputól, pár perces emelkedőn kell csak felgyalogolni. A belépőjeggyel kapott ismertetőt átfutva már az első percekben szembesül a ténnyel a látogató, ide nem elég a mai délután, de még egy további vizit sem. Nem azért, mert egyedül a négy hektárt körbeölelő falon végigsétálni több mint egy óra.

Megállít a hegy alatt elterülő Szepesváralja látványa, ellenkező oldalon a Tátra csúcsait lehet keresni a horizonton, az erődítmény felé fordulva pedig lehet elmélkedni azon, hogy a komplexum mely része milyen célokat szolgált. A már említett ágyúk a külső vár nagy területű zöld mezején nézik a völgyet. Ez a terület a várvédő seregek táborhelye volt egykoron.

A belső vár falai lépcsőzetesen tornyosulnak egymás fölött. Azon történelmi időkben, amikor az ilyesfajta erődök kulcsszerepet játszottak a hadművészetben, nagy eséllyel bevehetetlennek bizonyultak. Ám nem mindig az ágyúk száma, és a falak magassága számított. Aki hozzáolvas a vár történetéhez, regényes cselekről találhat adatokat, és olyan – tényleg filmforgatókönyvbe illő – fordulatokról, amikor például egy császári generális az illemhely falon kívülre “közlekedő” résén keresztül menekült el.

A látnivalók bősége döntésre kényszerít. Felmenni a belső torony mellvédjére a panorámáért? Egy kis meditáció a Szent Erzsébet kápolnában? Betekintés a középkor mindennapjaiba a korabeli tárgyakkal berendezett életmód-kiállításon? Esetleg további ágyúk és egyéb hadieszközök szemrevételezése az erre a célra berendezett kiállítóteremben? Már el is soroltam egy részét annak, amiért érdemes ismét célba venni Szepes várát. 

Aki viszont egy kis instant borzongásra vágyik, az keresse fel a kínzókamrákat. “Ha kérdik: hogy vagyok, Mondjad, hogy rab vagyok, Szegedi fogházba Térdig vasban vagyok.”  Visszhangoznak a fülemben az elemista koromban megtanult sorok. Igaz, hogy nem Szegeden vagyok, de a láncok a falon, és a végükön a vasbilincsek bizonyára ugyanolyanok.

A nyújtószerkezet ha nem itt volna, és nem függene fölötte a korabeli rajzon a “használati utasítás”, első pillantásra nem okozna ijedtséget, no de a másodikra… Mit mondjak, bármit bevallanék. Ehhez képest a vaskalicka maga a wellness. (Neked legyen mondva – teheti hozzá az olvasó.) Végül itt van még egy szék is szegekkel kiverve és még egy vasbilincs, ha valaki nem szeretne addig maradni, amíg az inkvizítor marasztalja. Érdekes, hogy egy egy valamirevaló középkori várban nem volt elegendő egy tömlöc a rossz útra tévedt alakok számára, nem nélkülözhettek ilyen borzasztó, és ennél is rettenetesebb eszközöket. A Kárpátok déli végén, Törcsváron láttam korábban egy gyűjteményt Drakula gróf hagyatékából, nos a spanyol inkvizíció módszereit is bevetették.

Én azok közé tartozom, akik sértetlenül távoztak a rémségek múzeumából. Nem lehetett kétséges, hogy most érkezett el az ideje felmenni a torony tetején található kilátóba. A fényesre koptatott csigalépcső félhomálya egy kis időre még felidézte a lenti hangulatot, de odafenn a látvány mindenért kárpótolt.

Az a várkapitány, aki ide feljött, egy bő megyényi területen mindent látott, bármi bajra felkészülhetett. Az a turista, aki ide feljött, látja a Szepességet, szép zöldjével, hegyeivel, szelíd dombságaival. Látja alant a Poprádra vezető autópálya szalagját, Szepesváralja település ódon belvárosát, a torony alatt a vár még restaurálásra váró északi szárnyát, a Felvidék egy csodálatos darabját. 

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése